Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csak így tovább!
J. Garai Béla
Nem tudom, mit szólna mindehhez, vagyis Vučić félreállásához Viktor, aki ugyancsak magasztalni szokta a szerb kormányfőt. Nem illetlenségből hagytam el a vezetéknevét, hanem azért, mert maga Vučić is keresztnevén szólította magyar hivatali kollegáját legutóbbi találkozásukkor, szívélyes, akár bizalmasnak is nevezhető viszonyuk jeleként és meglehetősen szokatlanul a nemzetközi diplomáciában. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Már éppen megnyugodtunk az uniós bővítési biztos dicsérő szavai után, hogy milyen rátermett miniszterelnökünk van, aki bölcs államférfiként nem válaszol a szomszédok gyalázkodására, amikor ismét azzal a gyötrő bizonytalansággal kell szembenéznünk, hogy vajon kitölti-e teljes mandátumát, vagy idő előtt távozik?
A minden diplomáciai fortéllyal felfegyverzett Johannes Hahn kétségkívül alaposan ismeri a nyugat-balkáni politikusok mentalitását – úgy is, mint osztrák a történelmi reminiszcenciák alapján -, ezért a velük való találkozókon sohasem fukarkodik a magasztaló szavakkal. Múlt heti belgrádi látogatása során is annyira agyon dicsérte vendéglátóját, Aleksandar Vučićot, hogy az már a címzettnek is szemlátomást kellemetlen volt. Mi meg csak restelkedhettünk, hogy mindezt nem ismertük fel magunktól. A dicséret mögött azonban nyilvánvalóan az a figyelmeztetés húzódott meg, hogy hagyják már abba a horvátokkal való civakodást, mert annak nem lesz jó vége. Van elég gondja Brüsszelnek, nem hogy még egy balkáni hidegháborúval is bajlódnia kelljen. És e dicséretözön közben Hahn azt is igyekezett elhinteni, hogy Szerbia jövője a nagy uniós családban van, ahonnan már eddig is számolatlan euró milliók érkeztek támogatásként a felzárkózáshoz, és még véletlenül sem a keleti oldalon. Ahonnan egy megveszekedett kopejka nem sok, de annyi se érkezett.
Ám nem sokáig tartott a megnyugvás, mert a hétvégén már azzal a mellbevágó információval kellett szembenéznünk, hogy politikusunk jövőre akár félre is állhat! A jövőre esedékes elnökválasztás kapcsán nyilatkozta ezt arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy mi történik akkor, ha a haladó párt jelöltje elveszti a választást, és ellenzéki jelölt kerül ki győztesen? Erre az esetre mondta, hogy „semmi kétség, félreállok, és egy másik haladópárti többség folytathatja a munkát”.
Boldogtalan hívei akár már el is kezdhetik találgatni, hogy ki lesz az a szerencsés utód, aki majd megpróbálja őt helyettesíteni, ha képes lesz rá. Ha szabad tippelnem, akár szerintem a pártalelnökök egyike, a volt védelmi miniszter is számba jöhet, nevezetesen Bratislav Gašić, aki azután került ismét reflektorfénybe a médiában (a tavalyi szexista kijelentésével okozott botrány után), hogy kiderült: alakját egy vidéki templom freskóján örökítették meg, ahol Keresztelő Szent János társaságában látható, mint kegyes adományozó. Csak arról lehet megkülönböztetni őket, hogy Gašić nyakkendőt visel, amannak meg glória van a feje körül. Igaz, hogy uniós körökben sokkal kevésbé ismert, mint A. Vučić, viszont az égiek segítségében annál inkább bízhatunk, ha ő lenne az utód.
Nem tudom, mit szólna mindehhez, vagyis Vučić félreállásához Viktor, aki ugyancsak magasztalni szokta a szerb kormányfőt. Nem illetlenségből hagytam el a vezetéknevét, hanem azért, mert maga Vučić is keresztnevén szólította magyar hivatali kollegáját legutóbbi találkozásukkor, szívélyes, akár bizalmasnak is nevezhető viszonyuk jeleként és meglehetősen szokatlanul a nemzetközi diplomáciában. Úgy tűnik, hogy már a migránskérdésben is megtalálták a közös nyelvet Vučićtyal, hisz a szerb vezető korábbi kijelentéseivel ellentétben, amikor még a nyitott határ politikáját hirdette és burkoltan bírálta a lelketlen kerítésépítőket, a minapi közös sajtóértekezleten már azt sorolta, hogy mekkora gondokat okoznak Szerbiának az illegális menekültek, akiknek immár 81 százaléka afgán, vagyis nem háborús menekült, hanem gazdasági bevándorló. Talán még azt is megérjük, hogy magyar kerítésépítési szakértők érkeznek a szerb-bolgár vagy a szerb-macedón határra.
Egyelőre azonban még odébb van az elnökválasztás, és azt sem tudjuk, hogy kik lesznek a jelöltek. Ha hitelt adunk a jelenleg hivatalban levő államfőnek, akkor nem fér kétség hozzá, hogy a következő négy évben megint ő fogja ezt a tisztséget betölteni. A napokban ugyanis magabiztosan jelentette ki: „Ha én jelöltetem magam, akkor (Ivica) Dačićnak, (Rasim) Ljajićnak és (Vojislav) Šešeljnek semmi esélye”. Tomislav Nikolić azon ritka politikusok közé tartozik, akik szilárdan meg vannak győződve arról, hogy kiválóan végzik munkájukat, és a szavazók újra őt fogják megválasztani. Csupán az újságírókkal elégedetlen, akik eléggé el nem ítélhető módon folyton mindennek az ellenkezőjét híresztelik, és azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy - mint nyilatkozatában felrótta nekik – „Szerbia elnöke egy paraszt”.
A végzett tisztnövendékek belgrádi avatóünnepségén pedig arra figyelmeztetett, hogy a hadseregnek alaposan fel kell készülnie, mert „a világ rossz irányban halad”. Majd így folytatta: „Egyeseknek nem elég, amijük van… A tűzzel játszanak a szomszédságban is, mert nem tudják elviselni, hogy Szerbia bölcs politikát folytat”.
Kár, hogy Johannes Hahn nem beszélgetett el T. Nikolićtyal is. (…)
Visszatérve a szerb-horvát hidegháborúhoz és a vezető politikusok egymásközti üzengetéséhez, érdemes idézni abból a maró gúnnyal írt bejegyzésből, ami egy ellenzéki beállítottságú hírportálon jelent meg. A Kiza Panterként bemutatkozó főhős eldicsekedi, hogy mint lelkes szerb önkéntes a kinini hadműveletekben elveszítette fél tüdejét, Vukovárnál a fél szemét, Dubrovnik ostrománál a fél lábát, a boszniai háborúban a fél karját; Srebrenicánál a veséjét lőtték át, Koszovóban pedig a gyomrát. A NATO-bombázások idején teljesen elveszítette a szeme világát, és így csak a rádióból értesült, hogy a kormány milyen keményen válaszol a horvátok, a bosnyákok, az albánok, az európaiak, az amerikaiak… támadásaira!
„Csak így tovább, testvéreim!”, írja, majd a szervadományozásról készülő törvény kapcsán arra kéri az illetékeseket, ha lehetséges, akkor ő kapjon elsőként új szerveket, mert neki szinte már egy ép szerve sincs, viszont ha kell, ismét elindulna háborúzni.
Következő cikk: Megelégelték a beszólásait, Schulz találkozni akar Orbánnal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >