2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csak így tovább!

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Nem tudom, mit szólna mindehhez, vagyis Vučić félreállásához Viktor, aki ugyancsak magasztalni szokta a szerb kormányfőt. Nem illetlenségből hagytam el a vezetéknevét, hanem azért, mert maga Vučić is keresztnevén szólította magyar hivatali kollegáját legutóbbi találkozásukkor, szívélyes, akár bizalmasnak is nevezhető viszonyuk jeleként és meglehetősen szokatlanul a nemzetközi diplomáciában. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Már éppen megnyugodtunk az uniós bővítési biztos dicsérő szavai után, hogy milyen rátermett miniszterelnökünk van, aki bölcs államférfiként nem válaszol a szomszédok gyalázkodására, amikor ismét azzal a gyötrő bizonytalansággal kell szembenéznünk, hogy vajon kitölti-e teljes mandátumát, vagy idő előtt távozik?

A minden diplomáciai fortéllyal felfegyverzett Johannes Hahn kétségkívül alaposan ismeri a nyugat-balkáni politikusok mentalitását – úgy is, mint osztrák a történelmi reminiszcenciák alapján -, ezért a velük való találkozókon sohasem fukarkodik a magasztaló szavakkal. Múlt heti belgrádi látogatása során is annyira agyon dicsérte vendéglátóját, Aleksandar Vučićot, hogy az már a címzettnek is szemlátomást kellemetlen volt. Mi meg csak restelkedhettünk, hogy mindezt nem ismertük fel magunktól. A dicséret mögött azonban nyilvánvalóan az a figyelmeztetés húzódott meg, hogy hagyják már abba a horvátokkal való civakodást, mert annak nem lesz jó vége. Van elég gondja Brüsszelnek, nem hogy még egy balkáni hidegháborúval is bajlódnia kelljen. És e dicséretözön közben Hahn azt is igyekezett elhinteni, hogy Szerbia jövője a nagy uniós családban van, ahonnan már eddig is számolatlan euró milliók érkeztek támogatásként a felzárkózáshoz, és még véletlenül sem a keleti oldalon. Ahonnan egy megveszekedett kopejka nem sok, de annyi se érkezett.

Ám nem sokáig tartott a megnyugvás, mert a hétvégén már azzal a mellbevágó információval kellett szembenéznünk, hogy politikusunk jövőre akár félre is állhat! A jövőre esedékes elnökválasztás kapcsán nyilatkozta ezt arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy mi történik akkor, ha a haladó párt jelöltje elveszti a választást, és ellenzéki jelölt kerül ki győztesen? Erre az esetre mondta, hogy „semmi kétség, félreállok, és egy másik haladópárti többség folytathatja a munkát”.

Boldogtalan hívei akár már el is kezdhetik találgatni, hogy ki lesz az a szerencsés utód, aki majd megpróbálja őt helyettesíteni, ha képes lesz rá. Ha szabad tippelnem, akár szerintem a pártalelnökök egyike, a volt védelmi miniszter is számba jöhet, nevezetesen Bratislav Gašić, aki azután került ismét reflektorfénybe a médiában (a tavalyi szexista kijelentésével okozott botrány után), hogy kiderült: alakját egy vidéki templom freskóján örökítették meg, ahol Keresztelő Szent János társaságában látható, mint kegyes adományozó. Csak arról lehet megkülönböztetni őket, hogy Gašić nyakkendőt visel, amannak meg glória van a feje körül. Igaz, hogy uniós körökben sokkal kevésbé ismert, mint A. Vučić, viszont az égiek segítségében annál inkább bízhatunk, ha ő lenne az utód.

Nem tudom, mit szólna mindehhez, vagyis Vučić félreállásához Viktor, aki ugyancsak magasztalni szokta a szerb kormányfőt. Nem illetlenségből hagytam el a vezetéknevét, hanem azért, mert maga Vučić is keresztnevén szólította magyar hivatali kollegáját legutóbbi találkozásukkor, szívélyes, akár bizalmasnak is nevezhető viszonyuk jeleként és meglehetősen szokatlanul a nemzetközi diplomáciában. Úgy tűnik, hogy már a migránskérdésben is megtalálták a közös nyelvet Vučićtyal, hisz a szerb vezető korábbi kijelentéseivel ellentétben, amikor még a nyitott határ politikáját hirdette és burkoltan bírálta a lelketlen kerítésépítőket, a minapi közös sajtóértekezleten már azt sorolta, hogy mekkora gondokat okoznak Szerbiának az illegális menekültek, akiknek immár 81 százaléka afgán, vagyis nem háborús menekült, hanem gazdasági bevándorló. Talán még azt is megérjük, hogy magyar kerítésépítési szakértők érkeznek a szerb-bolgár vagy a szerb-macedón határra.

Egyelőre azonban még odébb van az elnökválasztás, és azt sem tudjuk, hogy kik lesznek a jelöltek. Ha hitelt adunk a jelenleg hivatalban levő államfőnek, akkor nem fér kétség hozzá, hogy a következő négy évben megint ő fogja ezt a tisztséget betölteni. A napokban ugyanis magabiztosan jelentette ki: „Ha én jelöltetem magam, akkor (Ivica) Dačićnak, (Rasim) Ljajićnak és (Vojislav) Šešeljnek semmi esélye”. Tomislav Nikolić azon ritka politikusok közé tartozik, akik szilárdan meg vannak győződve arról, hogy kiválóan végzik munkájukat, és a szavazók újra őt fogják megválasztani. Csupán az újságírókkal elégedetlen, akik eléggé el nem ítélhető módon folyton mindennek az ellenkezőjét híresztelik, és azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy - mint nyilatkozatában felrótta nekik – „Szerbia elnöke egy paraszt”.

A végzett tisztnövendékek belgrádi avatóünnepségén pedig arra figyelmeztetett, hogy a hadseregnek alaposan fel kell készülnie, mert „a világ rossz irányban halad”. Majd így folytatta: „Egyeseknek nem elég, amijük van… A tűzzel játszanak a szomszédságban is, mert nem tudják elviselni, hogy Szerbia bölcs politikát folytat”.

Kár, hogy Johannes Hahn nem beszélgetett el T. Nikolićtyal is. (…)

Visszatérve a szerb-horvát hidegháborúhoz és a vezető politikusok egymásközti üzengetéséhez, érdemes idézni abból a maró gúnnyal írt bejegyzésből, ami egy ellenzéki beállítottságú hírportálon jelent meg. A Kiza Panterként bemutatkozó főhős eldicsekedi, hogy mint lelkes szerb önkéntes a kinini hadműveletekben elveszítette fél tüdejét, Vukovárnál a fél szemét, Dubrovnik ostrománál a fél lábát, a boszniai háborúban a fél karját; Srebrenicánál a veséjét lőtték át, Koszovóban pedig a gyomrát. A NATO-bombázások idején teljesen elveszítette a szeme világát, és így csak a rádióból értesült, hogy a kormány milyen keményen válaszol a horvátok, a bosnyákok, az albánok, az európaiak, az amerikaiak… támadásaira!

„Csak így tovább, testvéreim!”, írja, majd a szervadományozásról készülő törvény kapcsán arra kéri az illetékeseket, ha lehetséges, akkor ő kapjon elsőként új szerveket, mert neki szinte már egy ép szerve sincs, viszont ha kell, ismét elindulna háborúzni.

 

2016. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Magyar! De milyen?

„Hogyan is vélekedett Márai? Szerinte ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, ahhoz meg kell szabadulni a >

Tovább

Jedna zemlja, jedan narod, jedan vođa

KONCEPT NELIBERALNE DEMOKRATIJE PREMIJERA VIKTORA ORBANA JE DA SU SVE DRŽAVNE INSTITUCIJE, KAKVE POZNAJE LIBERALNA DEMOKRATIJA, >

Tovább

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább