Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Dominó újratöltve
Avagy: Azért jó a kuthoz járni, mert ott lehet kurizálni
Bódis Gábor
Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak hosszúlépésükbe.
Tudom, nem új a hír, hogy az újvidéki kocsmalegenda, a Dominó a Vásárcsarnok közelében reinkarnált. Azaz ugyanazon a néven megnyitották a magas kultúra eme régi/új intézményét.
A taxis tudta hol van, Mađari ga drže (azaz magyarok üzemeltetik). Ez utóbbi nem derült ki, habár nem is folytattunk oknyomozó újságírást. Mármint a lányom, Tímea és én, hiszen ahogy egy gondoskodó, jó apához illik, gondoltam megmutatom neki azt az ikonikus helyet (jó, annak a mását), ahol a bátyja olyannyira unatkozott, hogy több százszor is megszámolta a teraszt övező fal tégláit. Húga már nem részesülhetett ebben a páratlan pedagógiai kísérletben, és hát azért ezt pótolandó, megmutattam, hogy annak idején mit úszott meg (tekintettel a korára és nem az atyai jóindulat miatt).
Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyan ott lóg a söntés felett, de a többi részlet nem árul el semmit a jogelőd dicső múltjáról. Amelynek részleteire az egykori törzsvendégek nem is igazán emlékezhetnek, a sör és a bor jótékony, gyógyító hatása miatt. Másnaponként felidéződtek ugyan az emlékfoszlányok, de hamarosan ismét homály fedte őket. Hacsak Ácó bácsi, a mindenes - akinek a funkcióját senki sem fejtette meg (egyesek szerint jelentett, de könyörgöm, kinek és ugyan mit?) - nem intézett a gyanútlan, de már lábadozó vendéghez néhány keresetlen szót. Előző napi viselkedésével kapcsolatban. Amit az szégyellt is volna, de ebben meggátolta kifejlett immunrendszere, ami már az aznapi csatára készítette fel.
Több mint negyed század távlatából és a Dominó klón kockás terítője mellől fel-felsejlenek a felejthetetlen mozzanatok, amelyek csak azért maradtak meg, mert számtalanszor újrameséltük azokat. Amikor a halottaskocsi a temető felé vezető útjáról letérve a Dominót is érintette, hogy a felejthetetlen és borzasztóan korán elhunyt cimbora még egyszer láthassa a szentélyt. Vagy amikor egyes fórumosok büszkén dicsekedtek, hogy sikerült nekik pártvonalon kinyírni a Sziverit. Nekik olyan kiváló az immunrendszerük, hogy az egész szégyenteljes ügyet a tudattalan legsötétebb zugaiba száműzték. De az ki-kibuggyan.
Arról nem is beszélve, hogy a csapattársak közül már túl sokan a Mennyei Times-ot írják (a Mucsi, a Cindri meg a többiek).
Nekik sem tetszene túlságosan ez az új kultúrközpont. Arról nem is beszélve, hogy a pincér nem is tudott magyarul. Ezt sem mi derítettük ki, hanem egy több nyelvet beszélő társaság. Akikről azt feltételeztük, hogy az enyhén furcsa magyar mellett nem kevésbé formabontó szerb nyelven is kommunikáltak, és még egy nyelv volt használatban, szerintem telepi cockney. Ennek ellenére odaszóltak hozzánk, hogy milyen dolog ez: itt nem beszél a pincér magyar?
Nem beszél, viszont ugrik, mert a szerény külső senkit se zavarjon meg: egy magas kategóriájú intézményről van szó. Perdöntő bizonyíték: minden asztal mellett egy csengő van a falon, konobar (cirilül, de úgy is pincért jelent) felirattal. A New York Kávéházban rendelhetett így Krúdy egy habos kávét (a csülkön és a fröccsön már túl volt).
És a lelki táplálék sem akármi: több nyelven is káprázatosan hímzett (vagy festett) falterítők hirdetik az élet bölcsességeit. Mint például a már fentebb említett: Azért jó a kuthoz járni, mert ott lehet kurizálni. Vagy: Za svakog muža sreća je to (ili ta, mert nem látni jól egy belógó virágsziromtól) kada žena dobro kuhati zna (akkor inkább mégis ta). Azaz magyarul: Minden férjnek vak a szerencséje, ha nem látni, mit rak az arája elébe. Szabad fordítás, de hiteles.
Ez sem rossz: Ha engem szeretné, piros csizmát viselné. A szlovák felirat sem lehet smafu, ott is a főzésről és az emésztésről van szó. Talán.
Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak hosszúlépésükbe.
Következő cikk: A kvótanépszavazás az erdélyi magyarság immunrendszerét kapcsolja ki
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >