2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nagyon szerény javaslat

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Húszezer ember élete. Ennyi. A semminél kicsit több. Talán. Ha lehet.Tamás Gáspár Miklós (Népszabadság):

„Vajon mikor politizálok inkább, Antiphón? Akkor, ha egymagam vetem be magam a politika sodrába, vagy akkor, ha arra fordítok gondot, hogy a lehető legtöbben műveljék hozzáértően a politikát?"

Xenophón: Emlékeim Szókratészról

Szeptember 1-jén, csütörtök reggel a Magyar Szocialista Párt elnöke azt mondta a Klubrádióban, hogy pártja – hasonlóan a Fideszhez és a Jobbikhoz – ellenzi a „migránsok" kötelező betelepítését. De ellenzi a szerinte fölösleges népszavazást is, mert a kötelező betelepítés amúgy sincs napirenden.

Ez ugyan gyáva mellébeszélés, de jellegzetes, így hát fontos.

Azt javaslom, hogy egyszer s mindenkorra húzzuk ki a probléma méregfogát – azaz beszéljünk arról, hogy mindenfajta külső kényszer nélkül, minden külföldi befolyástól függetlenül mit tegyen a magyar állam avégett, hogy megsegítse a háború poklából (Szíriából, Afganisztánból, Líbiából és máshonnan) menekülőket.

Indítványom a következő.

Kötelezze magát a szuverén magyar állam – az Országgyűlés döntésével –, hogy (a kellő ellenőrzések után) lehetővé teszi HÚSZEZER MENEKÜLT magyarországi letelepedését.

Hogyan jutottam erre a ­számra?

A Magyarországhoz területben és lakosságszámban hasonló Ausztria harminchétezer-ötszáz menedékkérőnek teszi lehetővé a letelepedést. Ausztria gazdagabb hazánknál, ezért ezt a számot durván megfeleztem.

Igaz ugyan, hogy ez a fölső szám vagy fölső határ (Obergrenze) az osztrák alkotmányjog szerint törvényellenesen (túlzottan) korlátozó. Igaz ugyan, hogy bécsi baloldali barátaim úgy vélik: a fölső határ (Obergrenze) hívei, támogatói fasisztoid fajgyűlölők. (Mellékállásban persze szociáldemokrata és liberális-konzervatív államférfiak és politikusnők.) Sokkal több menekülőt kellene beengedni, egy darabig eltartani és segíteni, majd egyenrangú polgártársként valóban befogadni a baloldal (pillanatnyilag hatástalan) nézete szerint.

De akit a bécsi baloldaliak fasisztoid fajgyűlölőnek titulálnak, az Magyarországon ultraradikális, szélsőbaloldali „migránssimogató", gyökértelen kozmopolita, a Soros György és a Ferenc pápa által megtestesített globális zsidó háttérhatalom ügynöke.

Mellőzzük most mindezeket a túlzásokat és képzelődéseket, és maradjunk az ismeretes magyarországi politikai valóságban. (Amelyben ezt a számot majd még lefelé fogják alkudni, akár TÍZEZERig. A sok-sok MILLIÓból, akiknek a többsége törökországi, libanoni, jordániai, sőt: iráni menekülttáborokban található – erről a nagy hatósugarú magyar médiákból nem lehetett értesülni, pedig tény.)

Akármi lesz a sokrétű hazugságra alapozott október 2-i népszavazásból és a bojkottjából – bár sejthető, hogy micsoda – , mindenképpen abba kell hagyni, hogy a külföld felelősségéről, Németország és az Európai Unió menekültpolitikájáról locsogjunk ­tovább.

A tét: Magyarország becsülete, a mi tisztességünk.

Az Európai Unió ebben mellékszereplő.

A lényeg a mi kötelezettségvállalásunk.

A húszezres maximum a mi esetünkben: minimum.

Ezt a demokratikus közvéleménynek kellene előbb az olyan nagy szervezetekre kényszeríteni, mint némely települési önkormányzatok, a nem nagyon rasszista, nem nagyon etnicista ellenzéki pártok, a szakszervezetek, az egyházak, a civil társadalom szabad mozgalmai és intézményei. Majd nekik az Országgyűlésre és a kormányra. Elvárható lenne, hogy újságok, internetes portálok, blogok, közösségimédia-csoportok, rádió- és tévéműsorok nyíltan az indítvány mellé álljanak. Bizonyára lennének olyan szervezetek, amelyek képesek és hajlandók aláírásgyűjtést szervezni. Ha a Kétfarkú Kutya Pártnak sikerült elég pénzt összegyűjtenie a maga humoros-kritikai kampányára, akkor minden bizonnyal erre is lehet. Valószínűleg a jótékony hajlandóság is megerősödhetnék, nem kellene mindent az államnak fedeznie.

Azok, akik nem szeretnek a külföld nyomására cselekedni – ami nem érthetetlen –, most bebizonyíthatják, hogy nem rasszisták vagy idegengyűlölők, hanem olyan nagylelkű hívei a nemzeti függetlenségnek, akik tudatában vannak a szenvedő emberiség iránti erkölcsi kötelességüknek. Ez természetesen nem csökkentheti saját szűkölködő, nyomorgó honfitársaink iránti felelősségérzetünket se.

Ez a katasztrófa nagyságához képest roppantul szerény jó cselekedet, ha jobban meggondoljuk, merő semmiség.

De még ez is csak akkor ér valamit (nagyon keveset, de valamicskét mégis), ha hátsó gondolatok nélkül tesszük, önként, szabadon, semmi másért, csak az együttérzés és szolidaritás egyszerű indítékát követve.

A sok millióból megmenthetünk húszezret.

Ha ennyivel se próbálkozunk meg, akkor...

De ezt a mondatot nem szeretném befejezni.

Múlt szombaton, augusztus 27-én az Essex megyei Harlow-ban hat 15 év körüli kamasz agyonvert egy bevándorlót, mert lengyelül beszélt.

A gyilkosságról beszámoló brit sajtó megemlíti, hogy amióta Anglia – az ismert népszavazás után – kilépett az Európai Unióból, több mint háromezer esetben indult nyomozás ún. gyűlöletbűncselekmény (hate crime) miatt, amelyet menekültek, bevándorlók, vendégmunkások vagy más külföldiek (elsősorban kelet-európaiak) sérelmére követtek el a gyanú szerint. A kelet-közép-európai országok közhangulata se sokkal barátságosabb; a följebb említett Ausztria – a magyarországi példát követve – szükségállapotot készül elrendelni „a migrációs helyzet" miatt. Ugyancsak október 2-án lehetséges, hogy Ausztria szélsőjobboldali férfit választ szövetségi elnöknek. Hazai párhuzamokat nem érdemes sorolni.

Legfőbb ideje, hogy a tehetetlenség érzését leküzdve, a mi térségünk demokratái is lépjenek ki a passzivitásból, kezdeményezzenek, küzdjenek – még ha olyan végletekig szerény keretek között is, mint aminőkre itt (messze-messze visszalépve voltaképpeni álláspontomtól) javaslatot tettem. Bármennyire búbánatos kis kompromisszum ez az indítvány, talán elindíthat valamit.

Húszezer ember élete.

Ennyi.

A semminél kicsit több. Talán. Ha lehet.

2016. szeptember 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább