2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az olimpiai érmek a politika fogságában

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kár arról elmélkedni, hogy hol vannak már a Coubertin-i eszmék, a pénz mozgat mindent, bele is törődtünk, de…

Azért az bájos, ahogyan egyes országok (jó: nemzetek) sportkommentátorai gerjesztik a nacionalista őrületet. Természetesen, nemcsak önszántukból, hanem munkaadóik és a hazai közvélemény bárgyúbb része vélt vagy valós elvárásainak megfelelően ordibálják telibe nap nap után a képernyőt. És aki nem örül elég hevesen, az már nem is hazafi. Hiszen a mieink nyernek, nekünk nyernek, miattunk küzdenek.

Ebből persze egy szó sem igaz, és ezt még a józanabb kommentátorok is bevallják maguknak otthon, a tükör előtt. A sportolók nem nemzeti (országos) ügyet szolgálnak, hanem a saját egyéni képességeiket tolják a legmagasabbra. Az ő diadaluk az olimpiai érme, és nem holmi miniszterelnököké vagy államfőké. Ők csak sütkéreznek mások fényében.

Törődjünk bele: a politika mindig is ezt tette, érdemtelenül páváskodott, ahol csak módja nyílt rá. De még ebben is, a világ jobb részein, van mérték. Olyan amilyen. Erre a Balkánon (Magyarországon richtig) nincs befogadókészség: csak az öntömjénezésre. Tessék elolvasni milyen nyilatkozatok jelentek meg a szerb pólócsapat olimpiai győzelme alkalmából, pláne, hogy az ősellenség horvátokat győzték le. A világ ismét csodálja Szerbiát! – olvasom. Röhej.

Mint ahogy az is, hogy a szabadkai, nem kimondottan szerb származású Davor Štefaneknek szinte kötelező tananyag, hogy szerb hazafinak vallja magát. Az még nem elég, hogy csúcssportoló és olimpiai bajnok.

Vagy amikor a magyar miniszterelnök elmegy Rióba sütkérezni és azt mondja, hogy nyolcszor vertük meg a világot. A kis Magyarország. Egyébként a vertük ige sem véletlen, nem kell hozzá pszichoanalízis.

Van egy szomorú hírem: egy nappal a játékok vége előtt, Magyarországnak 15 érme van, ebből 8 arany (nem mellesleg: hetet nők szereztek, „férfias” munkával), a fele akkora lélekszámú, szomszédos Horvátországnak meg tíz érme, öt arannyal. Ha osztunk szorzunk, rosszul jövünk ki belőle.

De osztani, szorozni csak azok akarnak, akik nemzeti üggyé degradálják a sportolók teljesítményét és akiknek semmilyen érdeme nincs az érmek megszerzésében. Sőt, Hosszú Katinka a példa, hogy miként lehet állami árral szemben is diadalmaskodni.

2016. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább