2025. február 9. vasárnap
Ma Abigél, Alex, Apollónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az olimpiai érmek a politika fogságában

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kár arról elmélkedni, hogy hol vannak már a Coubertin-i eszmék, a pénz mozgat mindent, bele is törődtünk, de…

Azért az bájos, ahogyan egyes országok (jó: nemzetek) sportkommentátorai gerjesztik a nacionalista őrületet. Természetesen, nemcsak önszántukból, hanem munkaadóik és a hazai közvélemény bárgyúbb része vélt vagy valós elvárásainak megfelelően ordibálják telibe nap nap után a képernyőt. És aki nem örül elég hevesen, az már nem is hazafi. Hiszen a mieink nyernek, nekünk nyernek, miattunk küzdenek.

Ebből persze egy szó sem igaz, és ezt még a józanabb kommentátorok is bevallják maguknak otthon, a tükör előtt. A sportolók nem nemzeti (országos) ügyet szolgálnak, hanem a saját egyéni képességeiket tolják a legmagasabbra. Az ő diadaluk az olimpiai érme, és nem holmi miniszterelnököké vagy államfőké. Ők csak sütkéreznek mások fényében.

Törődjünk bele: a politika mindig is ezt tette, érdemtelenül páváskodott, ahol csak módja nyílt rá. De még ebben is, a világ jobb részein, van mérték. Olyan amilyen. Erre a Balkánon (Magyarországon richtig) nincs befogadókészség: csak az öntömjénezésre. Tessék elolvasni milyen nyilatkozatok jelentek meg a szerb pólócsapat olimpiai győzelme alkalmából, pláne, hogy az ősellenség horvátokat győzték le. A világ ismét csodálja Szerbiát! – olvasom. Röhej.

Mint ahogy az is, hogy a szabadkai, nem kimondottan szerb származású Davor Štefaneknek szinte kötelező tananyag, hogy szerb hazafinak vallja magát. Az még nem elég, hogy csúcssportoló és olimpiai bajnok.

Vagy amikor a magyar miniszterelnök elmegy Rióba sütkérezni és azt mondja, hogy nyolcszor vertük meg a világot. A kis Magyarország. Egyébként a vertük ige sem véletlen, nem kell hozzá pszichoanalízis.

Van egy szomorú hírem: egy nappal a játékok vége előtt, Magyarországnak 15 érme van, ebből 8 arany (nem mellesleg: hetet nők szereztek, „férfias” munkával), a fele akkora lélekszámú, szomszédos Horvátországnak meg tíz érme, öt arannyal. Ha osztunk szorzunk, rosszul jövünk ki belőle.

De osztani, szorozni csak azok akarnak, akik nemzeti üggyé degradálják a sportolók teljesítményét és akiknek semmilyen érdeme nincs az érmek megszerzésében. Sőt, Hosszú Katinka a példa, hogy miként lehet állami árral szemben is diadalmaskodni.

2016. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ korifeusa

Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >

Tovább

Szerbia – mi lesz ennek a vége?

Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >

Tovább

A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt

A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >

Tovább

VMSZ-es „normalitás”

A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >

Tovább

I šta će sada biti sa nama?

Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >

Tovább

A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása

Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >

Tovább

Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet

A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >

Tovább

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >

Tovább

Ötödik kerék leszünk

Nem bánom, ölelgessék egymást, esküdjenek naponta egymásnak hűséget, ez is jobb, mintha egymás torkának esnének, de >

Tovább

LEÁLLÍTANI A KÁRTÉKONY TEVÉKENYSÉGET!

Pásztor Bálint és a VMSZ további kártékony tevékenységét le kell végre állítani! A Junior az egyetemi >

Tovább

Szolidaritás és ellenállás Szerbiában

Az újvidéki vasútállomáson történt november 1-jei tragédia után három hónappal a szerbiai állami egyetemek karainak több >

Tovább

Csendben

Egy csarsi kopott kövein, csevap- és burekillatban sétálok gondolatban, az árnyékom a megboldogult ifjúságom, majd a >

Tovább