2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az olimpiai érmek a politika fogságában

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kár arról elmélkedni, hogy hol vannak már a Coubertin-i eszmék, a pénz mozgat mindent, bele is törődtünk, de…

Azért az bájos, ahogyan egyes országok (jó: nemzetek) sportkommentátorai gerjesztik a nacionalista őrületet. Természetesen, nemcsak önszántukból, hanem munkaadóik és a hazai közvélemény bárgyúbb része vélt vagy valós elvárásainak megfelelően ordibálják telibe nap nap után a képernyőt. És aki nem örül elég hevesen, az már nem is hazafi. Hiszen a mieink nyernek, nekünk nyernek, miattunk küzdenek.

Ebből persze egy szó sem igaz, és ezt még a józanabb kommentátorok is bevallják maguknak otthon, a tükör előtt. A sportolók nem nemzeti (országos) ügyet szolgálnak, hanem a saját egyéni képességeiket tolják a legmagasabbra. Az ő diadaluk az olimpiai érme, és nem holmi miniszterelnököké vagy államfőké. Ők csak sütkéreznek mások fényében.

Törődjünk bele: a politika mindig is ezt tette, érdemtelenül páváskodott, ahol csak módja nyílt rá. De még ebben is, a világ jobb részein, van mérték. Olyan amilyen. Erre a Balkánon (Magyarországon richtig) nincs befogadókészség: csak az öntömjénezésre. Tessék elolvasni milyen nyilatkozatok jelentek meg a szerb pólócsapat olimpiai győzelme alkalmából, pláne, hogy az ősellenség horvátokat győzték le. A világ ismét csodálja Szerbiát! – olvasom. Röhej.

Mint ahogy az is, hogy a szabadkai, nem kimondottan szerb származású Davor Štefaneknek szinte kötelező tananyag, hogy szerb hazafinak vallja magát. Az még nem elég, hogy csúcssportoló és olimpiai bajnok.

Vagy amikor a magyar miniszterelnök elmegy Rióba sütkérezni és azt mondja, hogy nyolcszor vertük meg a világot. A kis Magyarország. Egyébként a vertük ige sem véletlen, nem kell hozzá pszichoanalízis.

Van egy szomorú hírem: egy nappal a játékok vége előtt, Magyarországnak 15 érme van, ebből 8 arany (nem mellesleg: hetet nők szereztek, „férfias” munkával), a fele akkora lélekszámú, szomszédos Horvátországnak meg tíz érme, öt arannyal. Ha osztunk szorzunk, rosszul jövünk ki belőle.

De osztani, szorozni csak azok akarnak, akik nemzeti üggyé degradálják a sportolók teljesítményét és akiknek semmilyen érdeme nincs az érmek megszerzésében. Sőt, Hosszú Katinka a példa, hogy miként lehet állami árral szemben is diadalmaskodni.

2016. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább