2020. január 22. Szerda
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az olimpiai érmek a politika fogságában

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kár arról elmélkedni, hogy hol vannak már a Coubertin-i eszmék, a pénz mozgat mindent, bele is törődtünk, de…

Azért az bájos, ahogyan egyes országok (jó: nemzetek) sportkommentátorai gerjesztik a nacionalista őrületet. Természetesen, nemcsak önszántukból, hanem munkaadóik és a hazai közvélemény bárgyúbb része vélt vagy valós elvárásainak megfelelően ordibálják telibe nap nap után a képernyőt. És aki nem örül elég hevesen, az már nem is hazafi. Hiszen a mieink nyernek, nekünk nyernek, miattunk küzdenek.

Ebből persze egy szó sem igaz, és ezt még a józanabb kommentátorok is bevallják maguknak otthon, a tükör előtt. A sportolók nem nemzeti (országos) ügyet szolgálnak, hanem a saját egyéni képességeiket tolják a legmagasabbra. Az ő diadaluk az olimpiai érme, és nem holmi miniszterelnököké vagy államfőké. Ők csak sütkéreznek mások fényében.

Törődjünk bele: a politika mindig is ezt tette, érdemtelenül páváskodott, ahol csak módja nyílt rá. De még ebben is, a világ jobb részein, van mérték. Olyan amilyen. Erre a Balkánon (Magyarországon richtig) nincs befogadókészség: csak az öntömjénezésre. Tessék elolvasni milyen nyilatkozatok jelentek meg a szerb pólócsapat olimpiai győzelme alkalmából, pláne, hogy az ősellenség horvátokat győzték le. A világ ismét csodálja Szerbiát! – olvasom. Röhej.

Mint ahogy az is, hogy a szabadkai, nem kimondottan szerb származású Davor Štefaneknek szinte kötelező tananyag, hogy szerb hazafinak vallja magát. Az még nem elég, hogy csúcssportoló és olimpiai bajnok.

Vagy amikor a magyar miniszterelnök elmegy Rióba sütkérezni és azt mondja, hogy nyolcszor vertük meg a világot. A kis Magyarország. Egyébként a vertük ige sem véletlen, nem kell hozzá pszichoanalízis.

Van egy szomorú hírem: egy nappal a játékok vége előtt, Magyarországnak 15 érme van, ebből 8 arany (nem mellesleg: hetet nők szereztek, „férfias” munkával), a fele akkora lélekszámú, szomszédos Horvátországnak meg tíz érme, öt arannyal. Ha osztunk szorzunk, rosszul jövünk ki belőle.

De osztani, szorozni csak azok akarnak, akik nemzeti üggyé degradálják a sportolók teljesítményét és akiknek semmilyen érdeme nincs az érmek megszerzésében. Sőt, Hosszú Katinka a példa, hogy miként lehet állami árral szemben is diadalmaskodni.

2016. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább