2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nesze semmi, fogd meg jól!

SZHP-VMSZ „koalíciós szerződés”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Így lett „kötelezettség a választási ígéretekből” … Teljesítettek ezzel valamit? Aligha. Csak a pásztorok meséiben… Bozóki Antal:

A Vajdasági Magyar Szövetség számára augusztus 14-én „fejeződött be a választási folyamat, hiszen akkor írták alá a Szerb Haladó Párttal a koalíciós megállapodást”– fejtette ki sajtótájékoztatóján Pásztor István, a VMSZ elnöke. A koalíciós megállapodás 11 pontból áll, ezekben a párt választási ígéretei jelennek meg – fűzte hozzá Pásztor.

Európai integráció; Vajdaság Autonóm Tartomány helyzete; regionális fejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése és nagyberuházások; mezőgazdaság; a nemzeti kisebbségek részvétele a közszférában; kisebbségi jogok és ezen belül az oktatás; egészségügy; szociális védelem; bűnüldözés és igazságszolgáltatás; rehabilitáció, vagyon-visszaszármaztatás és az egyházakkal való együttműködés; helyi önkormányzatok; – ebben a tizenegy témában fogalmaz meg vállalásokat a VMSZ és az SZHP közötti koalíciós megállapodás. Az SZHP elfogadta a VMSZ választási programjában lefektetett célkitűzéseket, így azok részévé váltak a kormányprogramnak – húzta alá Pásztor. 

A fentieket még talán el is hinnék, ha a VMSZ nem teszi közzé honlapján (magyar  és szerb nyelven ) a két párt képviseletében, Aleksandar Vučić és Pásztor István által aláírt „koalíciós szerződést”. (Ez egyébként kötelessége is a pártoknak, feltéve, ha nem kívánnak titkos egyezségeket kötni.) Így betekintésünk van abba, hogy mit is tartalmaz az a híres, nevezetes szerződés, amiről – Pásztor sajtótájékoztatója alapján – a párt szócsöve, a Magyar Szó csaknem egy egész oldalas méltatást közöl. 

A koalíciós partnerek

Mi is az igazság abból, amit Pásztor a „koalíciós szerződésről” mondott?

A nyúlfarknyira sikerült „koalíciós megállapodás”, csupán 4 (négy) szakaszból (nem pedig „11 pontból áll”, ahogy Pásztor mondta), illetve összesen mindössze 13 sort tesz ki.

Szövege szinte szóról szóra megegyezik a két párt 2014. április 27-i koalíciós szerződésével.  Csupán egy picit javítottak a nyelvezetén: a „került megkötésre” helyett most a „kötöttek meg”, az „expozé” szó helyett pedig a „programbeszéd” szó került a szövegbe. Na, és persze az aláírási dátum különbözik. Mi ebben az új? Nagy munka lehetett!

Az 1. szakaszban a szerződő felek kölcsönös támogatásukról biztosították egymást, illetve, hogy „részt vesznek a Kormány munkájában”.

Ezt a megfogalmazást úgy is lehet érteni, hogy az SZHP – vagyis a párt, amelynek a nevében az aláírás történt –  támogatja Aleksandar Vučićot, vagyis A. V. önmagát), a VMSZ pedig „részt vesz a Kormány munkájában, amelynek megalakításával Aleksandar Vučićot bízták meg”. Ez a részvétel a VMSZ oldaláról – mint utóbb kiderült – négy államtitkár részvételével valósul meg, vagyis a VMSZ-nek „az egészségügyi, az oktatási, infrastrukturális és a mezőgazdasági minisztériumban lesz államtitkára”.  (Erről azonban majd egy következő alkalommal.) Érthető, nemde?

A szerződés legfontosabb része a 2. szakasz, miszerint „a szerződő felek egyetértenek abban, hogy a Kormány a miniszterelnök-jelölti programbeszédben bemutatott programbeli célok mellett a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog”. (A szakasz szerb szövegében nem található az „is” szócska, de ez semmit nem váltóztat a lényegen.) Ezek a „prioritások” 11 pontból állnak és külön dokumentumban, mintegy a szerződés mellékleteként lettek megfogalmazva. 

A 3. szakasz szerint „a koalíciós szerződés szerves részét képezik a miniszterelnök-jelölti programbeszéd és a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásai”. A VMSZ prioritásai azonban csak „az Aleksandar Vučić és Pásztor István által parafált  formában kerültek meghatározásra”.  

A parafálás azonban „nem jelent kötelezettségvállalást, s csak a tárgyaló feleket köti (ez esetben a SZHP-t és VMSZ-t – B. A), kifejezve, hogy azok a létrejött szerződési szöveget véglegesnek tekintik, és már nem óhajtanak rajta változtatni.” A „prioritásokban” valójában – ahogy Pásztor is mondta –  csak „a párt (vagyis a VMSZ – B. A) választási ígéretei jelennek meg”.  Vučičot ezek – még ha parafálta is a dokumentumot – nem kötelezik.

Ebből, tehát, az derül ki, hogy az SZHP, illetve az új/régi kormányfő semmilyen számon kérhető konkrét kötelezettség teljesítését nem vállalta a vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése érdekében. Az, hogy a Kormány „a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog” éppen semmilyen feladatot nem hárít Vučićra. Vagy „dolgozik” ezeken, ha ugyan kedve tartja, vagy nem. 

A koalíciós szerződésben az egyedüli újdonságot a 2. szakasz 2. bekezdése képezi, miszerint „a szerződő felek minden 12 hónap elteltével értékelik az elért eredményeket a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósítása kapcsán”. Hacsak addig el nem felejtik ezt a kötelezettséget, vagy nem állapítják meg – szokás szerint –, hogy minden „teljes egészében megvalósult, vagy folyamatosan megvalósul”, ahogy az a nemzeti kisebbségi cselekvési tervvel kapcsolatban is történt.  Az „ígéretekből” pedig vagy lesz valami, vagy nem.

 Vučićnak, tehát, valójában semmibe sem került a VMSZ „prioritásainak” parafálása.  Azt is mondani lehet(ne), hogy a VMSZ-nek (és sajnos nekünk is) a „koalíciós szerződés” annyit ér, mint a „nesze semmi, fogd meg jól”. Aláírásának az egyedüli konkrét eredménye a négy államtitkári (munka)hely, ami a Pásztor köreibe tartozó személyek számára biztosított (és Pásztor tartományi képviselőházi elnöki tisztsége, amit Vučić előzőleg megígért neki). 

 A VMSZ „prioritásai” sok mindebben nem egyeznek a vajdasági magyarok „prioritásaival”.  Egyik dokumentumban (a szerződésben és a „prioritások” címűben) nem szerepel például még az „m” betű sem a magyar autonómiából.

Így lett „kötelezettség a választási ígéretekből” … Teljesítettek ezzel valamit? Aligha. Csak a pásztorok meséiben…

 

 

2016. augusztus 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább