2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyitott kapuk döngetése

Végel László
Végel László

Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Végel László Közéleti naplójából:

 

Nyitott kapuk döngetése
Néhány héttel ezelőtt azon töprengtem, hogy a szerb és a horvát politikusok viszonya elég szeszélyes, hol ölelkeznek, hol meg egymás torkának esnek. Nem olyan régi a kép, amikor Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök bokrétával galoppozott a két országot összekötő hídon Kolinda Grabar-Kitanović elé. Most éppen mosolyszünet van érvényben. Ez azt jelenti, hogy az állapotok tisztázatlanok. Szerbiának az utóbbi időben ijesztőn romlott a kapcsolata Boszniával, Horvátországgal pedig mélyponton van. Az Informer nevű kormányhű bulvárlap (mekkora szerbiai paradoxon: kormánypárti bulvárlap!) első oldalán öles betűk hirdetik: „Horvátország pánikban - Szerbia háborúra készül”. Olvasom Latinka Perović nyilatkozatát, amit a Szabad Európa Rádiónak adott, amelyben lehangoló képet fest a jelenlegi Szerbiáról. Szerinte az ország fokozatosan visszatér a szívós népies hagyománnyal rendelkező egypártrendszerhez, ami pedig ellehetetleníti a további modernizációt, az EU-csatlakozást pedig illuzórikussá teszi. Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Szóba hozza azt is, hogy egyre többen követelik Milošević rehabilitációját. Miféle rehabilitációról lehet szó, merül fel bennem a dilemma. Szerintem, rehabilitálni csak azt lehet, akit elítéltek. Vajon a szerbiai parlement egyértelműen elítélte Slobodan Miloševićet és azt a politikát, amelyet folytatott? Nem! Vajon, az immár közel tíz éve hatalmon levő Szerbiai Szocialista Párt kongresszusi határozatban elítélte-e azt a politikát? Nem! Vajon a Szerb Haladó Párt kongresszusi határozatban elítélte-e Slobodan Milošević politikáját? Nem! Ezek szerint arról van szó, hogy a rehabilitációt követelő egyének nyitott kapukat döngetnek.
Végel László

Néhány héttel ezelőtt azon töprengtem, hogy a szerb és a horvát politikusok viszonya elég szeszélyes, hol ölelkeznek, hol meg egymás torkának esnek. Nem olyan régi a kép, amikor Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök bokrétával galoppozott a két országot összekötő hídon Kolinda Grabar-Kitanović elé. Most éppen mosolyszünet van érvényben. Ez azt jelenti, hogy az állapotok tisztázatlanok. Szerbiának az utóbbi időben ijesztőn romlott a kapcsolata Boszniával, Horvátországgal pedig mélyponton van. Az Informer nevű kormányhű bulvárlap (mekkora szerbiai paradoxon: kormánypárti bulvárlap!) első oldalán öles betűk hirdetik: „Horvátország pánikban - Szerbia háborúra készül”. Olvasom Latinka Perović nyilatkozatát, amit a Szabad Európa Rádiónak adott, amelyben lehangoló képet fest a jelenlegi Szerbiáról. Szerinte az ország fokozatosan visszatér a szívós népies hagyománnyal rendelkező egypártrendszerhez, ami pedig ellehetetleníti a további modernizációt, az EU-csatlakozást pedig illuzórikussá teszi. Nagy kérdés, folytatja az ismert történész, hogy meddig lehet a történelmi végpusztuláshoz vezető úton maradni. Szóba hozza azt is, hogy egyre többen követelik Milošević rehabilitációját. Miféle rehabilitációról lehet szó, merül fel bennem a dilemma. Szerintem, rehabilitálni csak azt lehet, akit elítéltek. Vajon a szerbiai parlement egyértelműen elítélte Slobodan Miloševićet és azt a politikát, amelyet folytatott? Nem! Vajon, az immár közel tíz éve hatalmon levő Szerbiai Szocialista Párt kongresszusi határozatban elítélte-e azt a politikát? Nem! Vajon a Szerb Haladó Párt kongresszusi határozatban elítélte-e Slobodan Milošević politikáját? Nem! Ezek szerint arról van szó, hogy a rehabilitációt követelő egyének nyitott kapukat döngetnek.

 

 

2016. augusztus 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább