2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végel-előzetes

Különbékék

Végel László
Végel László

Már régen, még a Magyar Mozgalom létrejötte előtt leírtam néhányszor, mennyire fontos, hogy kikérjék a szerkesztőség, a társulat, munkatársak véleményét az intézmény vezetőjének kinevezése előtt. Ez csak egy láncszeme a demokratikus intézményhálónak, amelyet bővíteni, gazdagítani kell(ene), hogy működőképes legyen a fékek és az egyensúlyok rendszere. Végel László:

A minap újra tűnődtem Miskolci Magdolna halálnaplóján. Érdekelt, hogy a meghurcolt újságírónő halálnaplója felrázza-e a vajdmagyar értelmiséget? Sziveri János sorsra jutott eszembe. Emlékezzünk csak vissza, hogyan írt a Magyar Szó Sziveriről, és látni fogjuk a fejleményeket. Az ő halálába sincs szó titokról! Hosszú, Keresztury Tibornak adott interjújában halálpontosan feltárta a körülményeket. Mi pedig még manapság is úgy viselkedünk, mintha a névtelen erők végeztek volna vele. Mi történt? Az értelmiség többsége 1983 után megkötötte a maga különbékéjét, azóta a „különbéke” posványában téblábolunk. Az egész régió törtetett a rendszerváltás elé, mi, akik idejében ráéreztünk, hirtelenjében kihullottunk ebből a folyamatból. Akadtak lázongók (így nevezték: hőbörgők), akik aztán gyorsan a margóra kerültek, hiszen nem volt intézményes fórum, amelyen az értelmiség és az elit felkészülhetett volna a jövőre. Nem volt szamizdat, nem volt szobaegyetem, nem volt ellenzéki folyóirat, nem voltak elégedetlenkedő informális civil szervezetek. A berlini fal ledöntése felkészületlenül ért bennünket, nem fogalmazódott meg semmiféle tervezet arról, hogy milyen is a kisebbségi rendszerváltás. Milyen legyen a kisebbségi demokratikus intézményhálózat? Gondoltuk, elegendő, ha kisebbségi pártok alakulnak, és feltámad az autonómia eszméje! Szóba sem került, hogyan működik a demokratikus autonómia, milyen intézményhálózatra van szükség demokratikus működéshez. Lehet, hogy a különbéknek nem volt alternatívája, azonban néhány évtized múltán ki kellene mondani, hogy miért, különben marad a tisztázatlan múlt. Ez nyúl utánunk a jelenlegi sajtóvitában is. Már régen, még a Magyar Mozgalom létrejötte előtt leírtam néhányszor, mennyire fontos, hogy kikérjék a szerkesztőség, a társulat, munkatársak véleményét az intézmény vezetőjének kinevezése előtt. Ez csak egy láncszeme a demokratikus intézményhálónak, amelyet bővíteni, gazdagítani kell(ene), hogy működőképes legyen a fékek és az egyensúlyok rendszere. A véleménynyilvánítás még nem döntéshozatal, jelzés csupán, amelyre szükség van, hiszen az egész közösségből hiányoznak a visszajelző rendszerek csatornái. Mindenki a párbeszédre esküszik, miközben hiányoznak a párbeszéd formái, ezért a párbeszéd sárdobálássá, majd ellenségkereséssé fajul. A gyorsan fogyatkozó közösség pedig atomizálódik, a kicsinyes érdekek mentén fragmentalizálódik. Hát itt tartunk most. Ide jutottunk.

Végel László Közéleti naplójából, amelynek nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

2016. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább