2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végel-előzetes

Különbékék

Végel László
Végel László

Már régen, még a Magyar Mozgalom létrejötte előtt leírtam néhányszor, mennyire fontos, hogy kikérjék a szerkesztőség, a társulat, munkatársak véleményét az intézmény vezetőjének kinevezése előtt. Ez csak egy láncszeme a demokratikus intézményhálónak, amelyet bővíteni, gazdagítani kell(ene), hogy működőképes legyen a fékek és az egyensúlyok rendszere. Végel László:

A minap újra tűnődtem Miskolci Magdolna halálnaplóján. Érdekelt, hogy a meghurcolt újságírónő halálnaplója felrázza-e a vajdmagyar értelmiséget? Sziveri János sorsra jutott eszembe. Emlékezzünk csak vissza, hogyan írt a Magyar Szó Sziveriről, és látni fogjuk a fejleményeket. Az ő halálába sincs szó titokról! Hosszú, Keresztury Tibornak adott interjújában halálpontosan feltárta a körülményeket. Mi pedig még manapság is úgy viselkedünk, mintha a névtelen erők végeztek volna vele. Mi történt? Az értelmiség többsége 1983 után megkötötte a maga különbékéjét, azóta a „különbéke” posványában téblábolunk. Az egész régió törtetett a rendszerváltás elé, mi, akik idejében ráéreztünk, hirtelenjében kihullottunk ebből a folyamatból. Akadtak lázongók (így nevezték: hőbörgők), akik aztán gyorsan a margóra kerültek, hiszen nem volt intézményes fórum, amelyen az értelmiség és az elit felkészülhetett volna a jövőre. Nem volt szamizdat, nem volt szobaegyetem, nem volt ellenzéki folyóirat, nem voltak elégedetlenkedő informális civil szervezetek. A berlini fal ledöntése felkészületlenül ért bennünket, nem fogalmazódott meg semmiféle tervezet arról, hogy milyen is a kisebbségi rendszerváltás. Milyen legyen a kisebbségi demokratikus intézményhálózat? Gondoltuk, elegendő, ha kisebbségi pártok alakulnak, és feltámad az autonómia eszméje! Szóba sem került, hogyan működik a demokratikus autonómia, milyen intézményhálózatra van szükség demokratikus működéshez. Lehet, hogy a különbéknek nem volt alternatívája, azonban néhány évtized múltán ki kellene mondani, hogy miért, különben marad a tisztázatlan múlt. Ez nyúl utánunk a jelenlegi sajtóvitában is. Már régen, még a Magyar Mozgalom létrejötte előtt leírtam néhányszor, mennyire fontos, hogy kikérjék a szerkesztőség, a társulat, munkatársak véleményét az intézmény vezetőjének kinevezése előtt. Ez csak egy láncszeme a demokratikus intézményhálónak, amelyet bővíteni, gazdagítani kell(ene), hogy működőképes legyen a fékek és az egyensúlyok rendszere. A véleménynyilvánítás még nem döntéshozatal, jelzés csupán, amelyre szükség van, hiszen az egész közösségből hiányoznak a visszajelző rendszerek csatornái. Mindenki a párbeszédre esküszik, miközben hiányoznak a párbeszéd formái, ezért a párbeszéd sárdobálássá, majd ellenségkereséssé fajul. A gyorsan fogyatkozó közösség pedig atomizálódik, a kicsinyes érdekek mentén fragmentalizálódik. Hát itt tartunk most. Ide jutottunk.

Végel László Közéleti naplójából, amelynek nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

2016. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább