Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Akik már maradhatnak a VRTV-ben
Bódis Gábor
Amikor az alákérdező kollegái (most még csak a Magyar Szó) egzisztenciális megsemmisülés előtt állnak, éppen annak az interjúalanynak a jóvoltából (és Lovas Ildikónak), akit „kérdéseivel” alázattal simogat, az ilyen magatartás a szolidaritás teljes hiányát tükrözi. Még egy bértollnoktól is szomorú.
Egy Facebook ismerősöm jóvoltából kénytelen voltam belekukkantani egy megosztásba. Méghozzá a VMSZ vasöklének számító álarcos oldal jóvoltából. A Jó Reggelt Vajdaság (ez most a reklám helye) feltette oldalára az Újvidéki Rádió valamilyen műsorát, amelynek a címe „Beszéljünk nyíltan!”. Vagy csak az internetes oldal nevezte el így a csevegést, amely Öreg Dezső és Ternovácz István, illetve Pásztor István között zajlott. Ezeket a műsorcímeket úgysem kell már megjegyezni, hiszen itt már nem lesz többé polémia. Csakis alákérdezés. Ám legyen!
Viszont csak azért merészkedem megemlíteni ezt a mikrofonállvány színvonalú beszélgetést, mert ez a bizonyos temerini fiú, immár nem először, velem példázódik és nyal be a pártfőnöknek. Én azért, hosszú pályafutásom alatt nemigen találkoztam ilyen esettel. Mármint, hogy úgy kérdeznek meg egy politikust, hogy előtte egy másik újságíró „felháborító” tevékenységével példálózzanak.
Íme Ternovácz felvezetője:
„…És amikor elolvasom a liberális gondolkodónak az írását az Árgus honlapján, a vajdasági magyar jogvédő egyesület honlapján, elolvasom a Magyar Mozgalom honlapján, ahol vezető kommentátornak számít, legalább is gyakran idézik ezt a szerzőt, nem fogom megnevezni, valamikor itt tevékenykedett a Vajdaságban, aztán a Szabad Európa rádiónál, kíméletlenül, elvtelenül, néha nihilista módon támadja azokat a törekvéseket, amelyek a VMSZ politikájában megnyilvánulnak. Én ebben azt látom, lévén azt már mondtuk, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája igazából itt, nálunk bontakozott ki a Kárpát-medencében úgy ahogy, hogy tulajdonképpen nem is csak a VMSZ-t támadják, hanem itt támadják az ebben a pillanatban sikeres nemzetpolitikát, ami Budapestről indul. Túlzás ez?!”
Szegény pártelnök, aki ugyan már megszokhatta a hasonló lihegést alulról, mást nem tehetett, mint hősiesen rávágta:
„Nem túlzás.”
Ritka az olyan újságírói pályafutás, amely ilyen csúcsokat dönget, mint az enyém: immár az ügyeletes mikrofonállványok kérdéseinek alanyává váltam. Ezt csinálják utánam!
De mindez mellékes, sőt megmosolyogtató. A szövegkörnyezet azonban halálosan komoly. Amikor az alákérdező kollegái (most még csak a Magyar Szó) egzisztenciális megsemmisülés előtt állnak, éppen annak az interjúalanynak a jóvoltából (és Lovas Ildikónak), akit „kérdéseivel” alázattal simogat, az ilyen magatartás a szolidaritás teljes hiányát tükrözi. Még egy bértollnoktól is szomorú.
Következő cikk: Hajmeresztő...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >