Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Zorro, avagy a JRV megvédi a Magyar Szót!
Az álarcos bosszúálló a demokrácia diadalaként szögezi mellünknek: lám se Tómó Margaréta se Tőke János se Török Arnold (aki pedig az első sorban énekelte büszkén a magyar himnuszt) nincs a halállistán
A Jó Reggelt Vajdaság, a VMSZ inkognitóba szorult internetes oldala megkísérelt csattanós választ adni a Magyar Szóban zajló fejlemények bírálóinak a következő hevenyészett bejegyzéssel (az odabiggyesztett számok az MNT üléséről készült videóra vonatkoznak):
A Magyar Szó-ügyirat II.
Szerző: zsebek
ÉBRESZTŐ
Menjünk végig a döntéseken, az áthelyezéseken és azon, hogy van, akinek szabad név nélkül, van, akit meg a ,,támogatói" lepleznek le a legutóbbi MNT-ülés 1:54:36 percében.
Na, de menjünk sorjában:
A Magyar Szó vezetősége 2015 októberében látott hozzá a 2016.évi pénzügyi és programtervének kidolgozásához, amit novemberben elfogadott a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete, majd ezt követően decemberben, a Magyar Nemzeti Tanács is jóváhagyott.
Már ekkor papírra lett vetve, hogy 2016-ban Újvidékre kerül át a deszk, amelynek következményeként az addig megszokott munkamegosztást is újra kell gondolni.
És újra lett gondolva. Augusztus 1-jétől az újvidéki szerkesztőséghez tartozik a deszk, a címoldallal és a belpolitika-rovattal együtt. A döntés több, mint indokolt, hiszen hogy létezik az, hogy a Politika napilapban éjszakai deszk is van, a Magyar Szóba meg nem jut be hír este fél nyolc után?
Talán mert ahol három szerkesztőség, központ van, ott egy sincs? És így már választ kaptunk arra is, hogy miért a csütörtöki lapban lát napvilágot a keddi hír.
Újvidéken kell, hogy újra feléledjen a szerkesztőség, ide kell, hogy bejárjanak az újságírók, itt kell, hogy legyen a csapat, a fő bázis.
Igen, az átszervezés munkajogi lépésekkel is jár, ez is világos volt mindenki számára.
Én úgy vettem észre, hogy nem is volt véka alá rejtve a dolog. A szabadkai és a zentai szerkesztőségből összesen 9 ember kapott levelet a cég vezetésétől, hogy nyilatkozzon arról, hogy egyezik-e az áthelyezésével Újvidékre, mely a mostani munkavégzésének helyétől több, mint 50 km-re helyezkedik el.
Bajtai Kornél azt nyilatkozta, hogy a Magyar Szó vezetése tudatosan megsérti a munkatörvényt, hiszen Szabadka és Zenta is több mint 50 kilométerre van Újvidéktől, a munkavégzés új lehetséges helyétől.
Bajtai Kornél, véleményem szerint, tudatosan ejt el félmondatokat, hogy azzal az olvasót manipulálja, és felejt ki olyan részeket a beszámolójából, mint hogy a cég vezetése éppen azért intézett levelet a 9 dolgozónak, mert azok beleegyezése nélkül nem teheti meg az említett intézkedést, és felkérte őket, hogy 8 munkanapon belül nyilatkozzanak a szándékukról, vagyis arról, hogy elfogadják-e az áthelyezésüket Újvidékre -- a munkatörvénnyel összhangban.
A másik kedvenc részem az, amikor azt látom, hogy a zentai lakcímmel rendelkező Mihájlovits Klára is felszólítást kapott. Könyörgöm, úton-útfélen abba az információba botlok, hogy Mihájlovits Klára Budapesten él.
Most akkor mi van? Egyáltalán a zentai szerkesztőségbe bejár?
Mert, valljuk be, én is szeretnék otthonról dolgozni, nekem is van itthon számítógépem, én is széthúzhatom egész munkaidőre azt a feladatot, amit mondjuk a munkahelyemen, mert ugye, ott van felügyelet, 2-3 óra alatt kellene elvégeznem. De szép is lenne az élet, ha nem kellene felkelnem minden munkanap reggel 6-kor, nem kellene olykor megáznom munkába menet, vagy éppen leizzadni a nyári napokon, még hazahajtok d.u négykor, mint a ló.
A fordítói munkahely a deszkhez kötött és igenis be kell járnia a dolgozónak a munkára.
Szikora Csaba nem újságíró, hanem a hirdetőosztály vezető-helyettese. Szikora Csaba, véleményem szerint, azért indított belső eljárást a visszaélések gyanújával, mert az MNT ülésre kiküldött, Ökrész Rozália igazgató asszony rendkívüli jelentéséből egyértelműen magára ismert, és taktikázásba kezdett. Az említett jelentés kitér arra, hogy a hirdetőosztály vezető-helyettese munkahely megszűnt, és hogy az új munkahelyi besorolás már áprilisban elkészült, annak módosítása pedig júniusban, tehát Szikora Csaba áthelyezésének indoklása már ekkor megfogalmazódott.
Az MNT 2016. július 7-én megtartott rendes ülésén, Joó-Horti Lívia nevén nevezi a dolgokat (1:54:36 percnél), és belemondja a kamerába, hogy Szikora Csaba az MNT tagoknak is eljuttatott egy olyan levelet, melyben malverzációkról, sikkasztás gyanús feltételezéseiről szól, és így már, ha kérte is − mert kérhette ugye, hogy kiléte ne legyen felfedve −, annak lőttek.
Szikora Csaba felismerte azt, hogy érte nem harcol majd senki, hiszen Mihók Rudolffal és Kókai Péterrel karöltve végezte el azt a tisztogatást, a Magyar Szó háromlábra való helyezése projektben, ami hiba volt. Ezért személyes ügyként próbálja felállítani az áthelyezésére irányuló felkérést, miközben ő az, aki visszaél a joggal. Mert amit csinál, az átlátszó, de nagyon.
Idézek: ,,Egy kivétel volt, Vígi Zoltán, aki jelenleg is deszkfőnökként dolgozik, de már hónapokkal ezelőtt kérte az áthelyezését másik rovatra.” Igen, kedves barátaim, önigazgatás van, holnap bemegyek a munkahelyemre, rácsapok a főnök asztalára, és azt mondom: déltől én vagyok az új igazgató, tetszik vagy nem tetszik.
A Napló szakszolgálata − habár ez a megnevezés is azonos a névtelenséggel, de ilyenkor ki vezet számot a kettős mércéről − pedig jobban utánajárhatna a dolgoknak, mert a Magyar Szó szerkesztőbizottsága 7 tagot számlál, és Mihályi Katalin annak nem tagja. Aztán az megint gondolkodásra ad okot, hogy ebből a hét tagból ki lenne az, aki véemeszes?
És tényleg annyira elképzelhetetlen az, hogy a lap érdekeit nézték a szerkesztőbizottsági tagok, amikor felállították az új besorolást? Kik lennének azok az emberek, akiket kevésbé sajnálnátok? A nem magyar mozgalmasok?
A vajdasági magyarságnak egyetlenegy napilapja van: a Magyar Szó. Vagy csinálja mindenki, szívvel-lélekkel, és alázattal (ahogy az igazgató asszony fogalmazott), a lap érdekeit előtérbe helyezve, vagy nem lesz lap. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. már nem szociális intézmény.
A Magyar Szó igenis megköveteli a foglalkoztatottjaitól, hogy dolgozzanak és teljesítsenek, kivétel nélkül, mert az újság megjelenése, naprakészen, a vajdasági magyar közösség érdeke is.
Tagadhatatlan, hogy ezekben az időkben nagyon nehéz olyan lépést meglépni, hogy az ne legyen politikai döntésként aposztrofálva. Amennyiben a szabadkai és a zentai szerkesztőségben túlnyomó többségben vannak a magyar mozgalmasok, szerintem, de csak szerintem, egyértelmű, hogy az áthelyezett 9 ember közül is többen lesznek azok, akik a Magyar Mozgalom tagjai. Mint mondtam, ez az én logikám, és teljesen megértem, ha az emberek többség nem ezt a logikát követi. Elvégre különbözőek vagyunk.
De ha már politikai leszámolás lenne, hogyhogy nem látom Tómó Margaréta nevét a kilenc ember között, a nagy sajtószabadság élharcosáét? Vagy hol van Tőke János? És Török Arnold, az MM alakuló ülésén első sorban a himnuszt büszkén éneklő személye? Persze, persze, adni kell a látszatra is... Szerintem meg paranoiások vagytok, de ez is csak az én véleményem.
XXXXXXX
Feljegyeztük néhány érintett kommentjét is:
Mihájlovits Klára Megyek, kedves zsebek, megyek! A te fizetésedért és a te egészségi állapotodért cserébe bármikor!!!
Margaréta Tómó Köszönöm a megtisztelő említést. Ez is biztos a plán része, no para. :-P szem nem marad szárazon... egyébként a kérdés engem is foglalkoztat...no nem annyira, mint a joreggeltvajdasagot olvasókat.
Panka Dobó Én arról tudok, h a BKornél felvette már egyszer a végkielégítését pár évvel ezelőtt a MaSzóban, de utána ismét munkába állt. Viszont a végkielégítését nem fizette vissza, akkor amikor visszament, ezért sem értem, h most miért hisztizik, hisz ismét megismételheti ezt a minden szempontból erkölcsös lépését. :)
Kornel Bajtai BKornél lehet, hogy felvette, meg lehet hogy ilyen nevű újságíró dolgozott a lapnál, én nem vettem fel semmiféle végkielégítést, mint ahogy most sem fogok. Lehet tovább szőni a terveket.
Szabó Palócz Attila Ez a szöveg legalább olyan hebehurgyán van megírva, mint annak idején a Csaba Pressburger elleni vádirat, ami alapján leváltották, s amit akkor úgy jegyeztek, hogy az MNT szakszolgálata állította össze.
Van most például itt is egy ilyen mondat: "A Magyar Szó igenis megköveteli a foglalkoztatottjaitól, hogy dolgozzanak és teljesítsenek, kivétel nélkül, mert az újság megjelenése, naprakészen, a vajdasági magyar közösség érdeke is." Ez csak azért teljes értelmetlenség, mert a Magyar Szó egyes dolgozói valóban teljesítenek, és kiváló munkát végezhetnének, ha a szerkesztő bizottság hagyná őket. Tehát nem azt várják el tőlük, hogy teljesítsenek, hanem éppen ellenkezőleg, azt várják el tőlük, hogy fogják be a pofájukat.
Hagyni kellene őket dolgozni, meg kellene engedni, hogy felszínre, vagyis az újságba is bekerüljön az a teljesítmény, amit a most kirúgásra ítélt emberek rendszeresen letesznek az asztalra, mert igenis ez lenne "a vajdasági magyar közösség érdeke is".
Ez! És nem Németh Zoltán, Márta Varjú, Pál Léphaft és Kabók Erika személyes bosszúhadjárata. Mert ha valami, ez nem a vajdasági magyar közösség érdeke.
Sőt, ez éppen ellentétes azzal
De ez csak egy mondat volt. Az egészet végig lehetne elemezni.
János Tőke Kedves X (vezetéknév) Y (keresztnév), alias zsebek. Engedje meg, hogy egy tanáccsal hozzájáruljak az Ön tollforgató karrierjének a fejlődéséhez. Mielőtt megjelentet egy írást, olvassa el. Ez két okból is hasznos: az egyik, hogy nem marad benne helyesírási (rendkívüli) és gépelési (szóközök hiánya, vesszők) hiba. A másik pedig, hogy könnyen megtörténhet, amit kérdésként vet fel a cikkben, arra a szövegben megtalálható a válasz, ergo, felesleges megjelentetni az írást. „Hogyhogy nem látom Tómó Margaréta nevét a kilenc ember között, a nagy sajtószabadság élharcosáét? Vagy hol van Tőke János? És Török Arnold, az MM alakuló ülésén első sorban a himnuszt büszkén éneklő személye?” – teszi fel a kérdést, majd utána ezt írja: „Augusztus 1-jétől az újvidéki szerkesztőséghez tartozik a deszk, a címoldallal és a belpolitika-rovattal együtt.” A kérdésére a választ beleírta a szövegébe, ugyanis: Tómó Margaréta a szabadkai rovat munkatársa, Török Arnold és én pedig a sportrovaton vagyunk, s ezek egyike sem a deszk, a címoldal és a belpolitika része. Persze lehetett volna minket is átsorolni oda, de akkor: 1. nem marad újságíró a szabadkai rovaton, 2. az olimpia előtt a sportrovat két tagból állna (mivel létszámstop van, nem lehet felvenni új embert), s annak a két embernek kellene megírnia, megszerkesztenie a napi három oldalt, ami képtelenség.
De ha már a szabadságom alatt billentyűzetet ragadtam, engedje meg, hogy még egy részre reagáljak: „Egy kivétel volt, Vígi Zoltán, aki jelenleg is deszkfőnökként dolgozik, de már hónapokkal ezelőtt kérte az áthelyezését másik rovatra. Igen, kedves barátaim, önigazgatás van, holnap bemegyek a munkahelyemre, rácsapok a főnök asztalára, és azt mondom: déltől én vagyok az új igazgató, tetszik vagy nem tetszik.” Ez így nagyon szépen hangzik, lehet vele bolondítani azokat, akik engedik. Az igazság viszont az, hogy Vígi nem igazgatói munkahelyet kért, hanem a sportrovatra szeretett volna átjönni. Ugye, tetszik érezni a különbséget az igazgatói poszt, és a lefokozást, kevesebb fizetést jelentő sportújságírói munkahely között.
Látja, kedves X (vezetéknév) Y (keresztnév), alias zsebek, ezért kell elolvasni az írásokat megjelenés előtt, mert így megkímélte volna magát Horváth Noémi fő- és felelős szerkesztő fejmosásától, kioktatásától.
Végezetül, engedje meg, hogy arra bátorítsam, nyugodtan vállalja fel a szüleitől kapott nevét, és ha a témával kapcsolatos kérdése lenne, nyugodtan írjon nekem privát üzenetet, szavamat adom, nem fogom elárulni, ki is Ön valójában. A további cikkeihez és a munkájához is, ahogy Göre Gábor írná: lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok.
Következő cikk: Riválisa-e Boris Johnson Szijjártó Péternek?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >