Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Miért nem tudok szinte semmit Srebrenicáról?
„Holland ismerősöm szerint nemzettársai számára Srebrenica az, ami a németeknek Auschwitz.” Rácz Krisztina (Kettős Mérce):
Néhány éve kisebb botrány volt a még kisebb szerbiai, magát liberálisnak valló közösségen belül, mert egy szépségverseny résztvevője (vagy reality show-é, már nem emlékszem) nem tudta, mi Srebrenica. A skandallum a lányt kigúnyoló Facebook bejegyzésekben ki is merült, nem alakult ki vita arról, hogy miért nem tud az 1995-ben, a vérengzés évében még gyerekkorát töltők, vagy még meg sem születettek korosztálya arról a mészárlásról, ami a II. világháború óta Európában a legnagyobb számú áldozatot követelte.
A szépségverseny vagy reality show résztvevője vélhetőleg nem olvas a volt Jugoszlávia területén történt konfliktusokat elemző, háborúellenes és antinacionalista cikkeket – én igen. A szépségverseny vagy reality show résztvevője valószínűleg nem balkán tanulmányokból doktorál – én igen. A szépségverseny vagy reality show résztvevőjének alighanem nincsenek sokrétű baráti- és munkakapcsolatai szerbiai, bosznia-hercegovinai, horvátországi és más volt jugoszláv tagköztársaságbeli béke- és nemzetek közötti megbékélés-párti aktivistákkal – nekem vannak. Mégis, amikor azt hallom, Srebrenica, nekem is csak a következők jutnak eszembe:
Fehér fejfák. Soha nem jártam a srebrenica-potočari-i emlékhelyen, nem láttam élőben a völgyet betöltő sok száz fehér síremléket, sem a srebrenicai áldozatok fehér kőbe vésett, folyóként hömpölygő névsorát. Van, akinek egy-egy hasonló emlékmű meglátogatása katarzis-élményt nyújt, úgy érzi, jelenlétével lerója tiszteletét az áldozatok előtt, ha egy picit is, de hozzájárul a béke megvalósulásához, ahhoz, hogy „soha többé ne történjen meg”. A TV-ben és fotókon láttam, hogy sokan sírnak az ilyen emlékhelyeken, van olyan is, aki rosszul lesz, elveszíti az eszméletét. Az emlékmű meglátogatásával, kimondva vagy kimondatlanul, az oda vezető gyaloglással a tűző napon, a közösség számára jelentős aspektusokon túl, mint amilyenek a kollektív traumák földolgozása és a társadalmi emlékezet megőrzése, továbbvitele, mintha egyénileg is egy kicsit át szeretnénk élni az áldozatok által megélt borzalmakat. Én nem szeretném. Nem hiszem, hogy valaha is át tudom élni mikro-töredékét is annak, milyen érzés, amikor valakit kiéheztetnek, elfognak, tőrbe csalnak, levadásznak, megerőszakolnak, öngyilkosságba kergetnek, kivégeznek, meggyilkolnak. És nem érzem, hogy kellene. Ahogyan azt sem érzem, hogy a szépségkirálynőknek vagy reality show részvevőinek csípőből kell vágniuk a boszniai vérengzések eseményeit, helyszíneit és dátumait. Fontos volna viszont elgondolkodnunk azon,miért van az, hogy sokan még Szerbiában sem tudnak Srebrenicáról, nemhogy Magyarországon.
Srebrenicai anyák. Majke Srebrenice. Azoknak a nőknek a szervezete, akik elveszítették gyermekeiket, házastársaikat, családtagjaikat, szeretteiket a srebrenicai mészárlásban. Kávét főznek, kézimunkáznak, bírósági ítéletekről adnak ki közleményeket és politikai jelentőséggel bíró tárgyalásokon szerepelnek. Egyesek szerint pénzügyi machinációkban vesznek részt, mások szerint az anyaság szentségének a megtestesítői és a béke letéteményesei. Ha nem lennének muzulmánok, a Bibliából találnék rájuk hasonlatot, így csak a fehér fejkendőik miatt emlékeztetnek Teréz anyát ábrázoló képekre.
Nők feketében. Žene u crnom. A Srebrenicai anyákkal ellentétben tetőtől talpig feketében. Főként belgrádi bázissal rendelkező feminista antimilitarista szervezet. A szerbiai hatalom számára irritáló tényező, akárcsak a Srebrenicai anyák a boszniai politikum számára, mert nem felejtenek. Minden évben jelen vannak a srebrenicai megemlékezésen.
Boszniai Szerb Köztársaság. Bosznia és Hercegovina által magában foglalt egység, a daytoni békeszerződés, ill. egyesek szerint népirtás alapján létrejött államszerkezet. A (ma már éppenhogy) muzulmán többségű Srebrenica területileg a Boszniai Szerb Köztársaságban helyezkedik el, akárcsak a szomszédos (ma már) szerb többségű Bratunac, ahol a szerb áldozatokról emlékeznek meg. A számok háborúja minden év júliusában terítékre kerül, kinek volt több halottja, kinek fáj jobban.
Holland békefönntartók. Ha egy holland elmegy Boszniába, szinte biztos, hogy meglátogatja Srebrenicát. Holland ismerősöm szerint nemzettársai számára Srebrenica az, ami a németeknek Auschwitz. 1995-ben az ENSZ keretében holland békefenntartó katonák voltak kijelölve a várost körülvevő „biztonságos terület” védelmére, azonban a mészárlást nem akadályozták meg. A holland katonákat elszállásoló Srebrenica mellett fekvő potočari-i katonai bázis falai, akárcsak egy börtön falai, soviniszta, szexista és iszlamofób graffitiket őriznek.
Ratko Mladić. A Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének a srebrenicai népirtással vádolt parancsnoka. Egy a szülővárosom melletti faluban fogták el, a békés egymás mellett élésről és multikulturalizmusról híres Vajdaságban. Akárcsak a szintén háborús bűnök elkövetésével vádolt Goran Hadžićot, aki elfogatása előtt hosszú ideig egy Fruška gorai kolostorban bujkált.
Nož, žica, Srebrenica. Kés, drót, Srebrenica. Ezt skandálják szerb extrém jobboldaliak nacionalista fölvonulásokon, tüntetéseken, focimeccseken. A gyoda fölhúzása óta létezik egy újabb vátozata is: Nož, žica, Subotica (Kés, drót, Szabadka).
2008-ban a(z Elektro)Beton című szerb nyelvű kulturális folyóiratban megjelent egy cikkem arról, hogy a vajdasági magyar közösség hogyan emlékezik az 1999-es NATO bombázásra. Az újvidéki Symposion folyóirat szerkesztőinek egymás közötti levelezéséből is fordítottam szerbre néhány, már-már költeményszerű emailt. A folyóirat nyomtatott és online kiadványában is a višegradi etnikai tisztogatás bosnyák áldozatainak névsorát kezében tartó fehér fejkendős nő fényképe szerepelt illusztrációként. Megdöbbentett az implicit párhuzam, szégyelltem magam. Hogy jön a mi kis bombázásos traumánk ezeknek az embereknek a szenvedéséhez? Hiszen a névtelenül leközölt emailek nem is halálról, megkínzatásukról szólnak, hanem arról, hogy nincs internet és áram és valami távoli embereket elvittek Koszovóra katonának… de a végén nem hal meg senki, legalábbis senki akit ismertünk. Úgy éreztem, nekünk nincs jogunk a saját traumánkra, hiszen a másoké nagyobb, véresebb, több áldozatot követelő. Aztán rájöttem, hogy nemcsak nem érezhetjük át, de nem is érthetjük meg mások által átélt borzalmakat, amíg a saját személyes és kollektív traumáinkat méregetjük. És talán éppen ezért tudunk olyan keveset egymásról, egymás történelméről, nyelvéről, vallásáról, traumáiról: mert a sajátjainkkal vagyunk elfoglalva, azokat nagyítjuk vagy éppen kicsinyítjük.
From: somebody@word.com
To: somebody@word.com
Mon Apr 12 18:26:15 1999
Van időm, válaszolhatok végre a leveledre.
Közben megváltozott minden: nem is mondom.
Hogy mi lesz, azt lehetett sejteni előre; hogy eddig fog tartani, azt senki sem gondolta.
Én meg itt maradtam: lebeg a fejem fölött a tető, remegnek az ablakok.
Nem nézek híreket: fele sem igaz, illetve felét sem mondják be.
Hogy mi van itt, azt persze nem lehet elmondani, nemcsak azért, mert most már törvényileg lehet ellenőrizni a leveleket, hanem azért sem, mert nem elmondható.
Ha az embernek az életét kell mentenie, mindent megtanul.
De nem akarok panaszkodni.
Bulizok rengeteget, bár lassan már cigaretta sincs: az egyik pancsevói (Pancsevót szinte naponta bombázzák) barátom úgy állt le a heroinról, hogy nem lehetett többé kapni a városban.
De inkább erről sem beszélek.Megtanultam nem fázni éjszaka meztelen a kertben, megtanultam ruha nélkül aludni én is, megtanultam szeretni a spenótot, borsót, babfőzeléket, s lassan a macskákat is megsütjük. Persze csak viccölök.
Már több barátomat elvitték katonának, hallgatok hát, nézek magam elé egyedül a kocsmában.
Számolgatom a háborús veszteségeimet.
Láthatatlanul létezem a városban.
Ez van.
Madárcsicsergés a parkban, csönd mindenütt.
Egyre kevesebbet beszélő emberek.
Én sem bízom többé a szavakban.
Sajnos nem tudok zenélni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >