2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Vasárnap

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.”

Három nappal ezelőtt tüntettek a szabadkai Magyar Nemzeti Tanács székháza előtt az újságírók és a velük szimpatizálók, köztük politikusok. A Magyar Szó és a Hét Nap végleges bekebelezésének utolsó felvonása zajlott az épületben: az egyre rosszabb hangulatú vajdmagyar parlament honatyái eddig legtöbbször csak a magyar nyelvből űztek csúfot, de immáron már a jó ízlésből és a toleranciából is. Mivel mással magyarázhatóak az olyan személyeskedő megjegyzések, mint például, hogy nézzük csak, ki beszél itt az itthoni oktatásról, amikor tudjuk: gyermekei már „magyarban” tanulnak? Ilyen becsúszó szerelésénél szoktak piros lapot adni, még akkor is, ha csapatkapitányról, a mi esetünkben „kormányfőről” van szó.

Jött itt a hatalmi többség oldaláról kódfejtésre szoruló, antiszemita félmondat és hangos idegengyűlölet is. De hát ugye, ők a Kerítés Keresztény Lovagjai. Annak mind a két oldalát védik. Csak tőlük ki véd meg bennünket?

Egyik felszentelt vezérük, a számomra csak hallomásból ismert (katolikus főzőműsorokat nem szoktam nézni, mellesleg másmilyeneket sem) Paskó Csaba, akinek nevét a magyarság határtalan rónaságán csak mély főhajtással és illő rekedtséggel illik kiejteni, túltett mindenkin. Amit az újságírók felkészültségéről, iskolai végzettségének hiányosságáról adott elő – miközben nem győzte tömjénezni a maga tanult mivoltát - , az egy kelebiai vándorcirkusz alulfizetett közmunkában utazó bohócgyakornokától  is különös teljesítmény lett volna. De úgy tűnik, más közönséghez szokott a tiszteletes... Nem állom meg, hogy ide ne biggyesszem Gyulai Zsolt rögtönítélő bejegyzését:

„Az atya, a fiú és a szakács nevében :) szeretem a mindentudó és mindenható ripacsokat, most akkor ő mi? plébános, szakács, borász, író, karnagy, politikus, újságíró, polihisztor? Vagy csak egy szerencsétlen ripacs...? Ma konkrétan felfordult a gyomrom tőle, eddig csak a kövidinkájától, amit a templom kert végében kotyvaszt. Hasznos lenne, ha mindenki maradna a kaptafánál... Nekem ez ciki lenne ripacs celeb plébánosnak lenni.”

Közben a székház előtt vidám volt a hangulat, ötletes plakátokat láthattunk, a humor dominált. Ezt, kérem, másképp nem lehet csinálni. A humor az a halálos méreg, amelytől a hatalomgyakorlók egyszerűen felfordulnak. Nem veszi be a gyomruk, eszük meg nincs hozzá.

A véemeszes többség látszólag nem zavartatta magát, és Hajnal Jenő vezetésével kivégezte a Hét Napot. A Magyar Szót azért nem, mert egy halottat sem jogszerűen, sem tettszerűen nem lehet ilyen tortúrának kitenni. A napilap marad, amilyen volt (szörnyű) és tök mindegy ki lesz a főszerkesztő névlegesen: a szelleme a Magyar Házban lakik. Reméljük, ideiglenesen.

A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.

Viszont Pásztor István, a VMSZ elnöke, mint aki (ismét) jól végezte dolgát, elsietett Kisvárdára. Ott most mást darabot adtak elő, pontosabban, a magyarság Nagyjai adták elő sikerdarabjaikat. Kelem Hunor, az RMDSZ vezetője, aki úgy vonul be a történelembe, mint a párt legsikertelenebb vezetője. Sikerült neki kiiratni magát és mozgalmát mind a román, mind a magyar politikai életből (természetesen orbáni sugallatra). Aztán ott volt Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja részéről. Róla tudni kell, hogy új fiú és azért választották meg, mert elődeinek sikerült állandó parlamenten kívüli párttá orbánosítani az MKP-t. És természetesen megjelent a mi Pásztorunk is, akinek vezetésével a VMSZ a leggyalázatosabb eredményét érte le áprilisban. Nos, mindegyikük a sikerekről beszélt. És Semjén Zsoltinak még fehér lóra sem kellett szállnia.

 

2016. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább