Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vasárnap
Bódis Gábor
„A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.”
Három nappal ezelőtt tüntettek a szabadkai Magyar Nemzeti Tanács székháza előtt az újságírók és a velük szimpatizálók, köztük politikusok. A Magyar Szó és a Hét Nap végleges bekebelezésének utolsó felvonása zajlott az épületben: az egyre rosszabb hangulatú vajdmagyar parlament honatyái eddig legtöbbször csak a magyar nyelvből űztek csúfot, de immáron már a jó ízlésből és a toleranciából is. Mivel mással magyarázhatóak az olyan személyeskedő megjegyzések, mint például, hogy nézzük csak, ki beszél itt az itthoni oktatásról, amikor tudjuk: gyermekei már „magyarban” tanulnak? Ilyen becsúszó szerelésénél szoktak piros lapot adni, még akkor is, ha csapatkapitányról, a mi esetünkben „kormányfőről” van szó.
Jött itt a hatalmi többség oldaláról kódfejtésre szoruló, antiszemita félmondat és hangos idegengyűlölet is. De hát ugye, ők a Kerítés Keresztény Lovagjai. Annak mind a két oldalát védik. Csak tőlük ki véd meg bennünket?
Egyik felszentelt vezérük, a számomra csak hallomásból ismert (katolikus főzőműsorokat nem szoktam nézni, mellesleg másmilyeneket sem) Paskó Csaba, akinek nevét a magyarság határtalan rónaságán csak mély főhajtással és illő rekedtséggel illik kiejteni, túltett mindenkin. Amit az újságírók felkészültségéről, iskolai végzettségének hiányosságáról adott elő – miközben nem győzte tömjénezni a maga tanult mivoltát - , az egy kelebiai vándorcirkusz alulfizetett közmunkában utazó bohócgyakornokától is különös teljesítmény lett volna. De úgy tűnik, más közönséghez szokott a tiszteletes... Nem állom meg, hogy ide ne biggyesszem Gyulai Zsolt rögtönítélő bejegyzését:
„Az atya, a fiú és a szakács nevében :) szeretem a mindentudó és mindenható ripacsokat, most akkor ő mi? plébános, szakács, borász, író, karnagy, politikus, újságíró, polihisztor? Vagy csak egy szerencsétlen ripacs...? Ma konkrétan felfordult a gyomrom tőle, eddig csak a kövidinkájától, amit a templom kert végében kotyvaszt. Hasznos lenne, ha mindenki maradna a kaptafánál... Nekem ez ciki lenne ripacs celeb plébánosnak lenni.”
Közben a székház előtt vidám volt a hangulat, ötletes plakátokat láthattunk, a humor dominált. Ezt, kérem, másképp nem lehet csinálni. A humor az a halálos méreg, amelytől a hatalomgyakorlók egyszerűen felfordulnak. Nem veszi be a gyomruk, eszük meg nincs hozzá.
A véemeszes többség látszólag nem zavartatta magát, és Hajnal Jenő vezetésével kivégezte a Hét Napot. A Magyar Szót azért nem, mert egy halottat sem jogszerűen, sem tettszerűen nem lehet ilyen tortúrának kitenni. A napilap marad, amilyen volt (szörnyű) és tök mindegy ki lesz a főszerkesztő névlegesen: a szelleme a Magyar Házban lakik. Reméljük, ideiglenesen.
A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.
Viszont Pásztor István, a VMSZ elnöke, mint aki (ismét) jól végezte dolgát, elsietett Kisvárdára. Ott most mást darabot adtak elő, pontosabban, a magyarság Nagyjai adták elő sikerdarabjaikat. Kelem Hunor, az RMDSZ vezetője, aki úgy vonul be a történelembe, mint a párt legsikertelenebb vezetője. Sikerült neki kiiratni magát és mozgalmát mind a román, mind a magyar politikai életből (természetesen orbáni sugallatra). Aztán ott volt Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja részéről. Róla tudni kell, hogy új fiú és azért választották meg, mert elődeinek sikerült állandó parlamenten kívüli párttá orbánosítani az MKP-t. És természetesen megjelent a mi Pásztorunk is, akinek vezetésével a VMSZ a leggyalázatosabb eredményét érte le áprilisban. Nos, mindegyikük a sikerekről beszélt. És Semjén Zsoltinak még fehér lóra sem kellett szállnia.
Következő cikk: Javítóvizsgák
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >