2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vasárnap

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.”

Három nappal ezelőtt tüntettek a szabadkai Magyar Nemzeti Tanács székháza előtt az újságírók és a velük szimpatizálók, köztük politikusok. A Magyar Szó és a Hét Nap végleges bekebelezésének utolsó felvonása zajlott az épületben: az egyre rosszabb hangulatú vajdmagyar parlament honatyái eddig legtöbbször csak a magyar nyelvből űztek csúfot, de immáron már a jó ízlésből és a toleranciából is. Mivel mással magyarázhatóak az olyan személyeskedő megjegyzések, mint például, hogy nézzük csak, ki beszél itt az itthoni oktatásról, amikor tudjuk: gyermekei már „magyarban” tanulnak? Ilyen becsúszó szerelésénél szoktak piros lapot adni, még akkor is, ha csapatkapitányról, a mi esetünkben „kormányfőről” van szó.

Jött itt a hatalmi többség oldaláról kódfejtésre szoruló, antiszemita félmondat és hangos idegengyűlölet is. De hát ugye, ők a Kerítés Keresztény Lovagjai. Annak mind a két oldalát védik. Csak tőlük ki véd meg bennünket?

Egyik felszentelt vezérük, a számomra csak hallomásból ismert (katolikus főzőműsorokat nem szoktam nézni, mellesleg másmilyeneket sem) Paskó Csaba, akinek nevét a magyarság határtalan rónaságán csak mély főhajtással és illő rekedtséggel illik kiejteni, túltett mindenkin. Amit az újságírók felkészültségéről, iskolai végzettségének hiányosságáról adott elő – miközben nem győzte tömjénezni a maga tanult mivoltát - , az egy kelebiai vándorcirkusz alulfizetett közmunkában utazó bohócgyakornokától  is különös teljesítmény lett volna. De úgy tűnik, más közönséghez szokott a tiszteletes... Nem állom meg, hogy ide ne biggyesszem Gyulai Zsolt rögtönítélő bejegyzését:

„Az atya, a fiú és a szakács nevében :) szeretem a mindentudó és mindenható ripacsokat, most akkor ő mi? plébános, szakács, borász, író, karnagy, politikus, újságíró, polihisztor? Vagy csak egy szerencsétlen ripacs...? Ma konkrétan felfordult a gyomrom tőle, eddig csak a kövidinkájától, amit a templom kert végében kotyvaszt. Hasznos lenne, ha mindenki maradna a kaptafánál... Nekem ez ciki lenne ripacs celeb plébánosnak lenni.”

Közben a székház előtt vidám volt a hangulat, ötletes plakátokat láthattunk, a humor dominált. Ezt, kérem, másképp nem lehet csinálni. A humor az a halálos méreg, amelytől a hatalomgyakorlók egyszerűen felfordulnak. Nem veszi be a gyomruk, eszük meg nincs hozzá.

A véemeszes többség látszólag nem zavartatta magát, és Hajnal Jenő vezetésével kivégezte a Hét Napot. A Magyar Szót azért nem, mert egy halottat sem jogszerűen, sem tettszerűen nem lehet ilyen tortúrának kitenni. A napilap marad, amilyen volt (szörnyű) és tök mindegy ki lesz a főszerkesztő névlegesen: a szelleme a Magyar Házban lakik. Reméljük, ideiglenesen.

A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.

Viszont Pásztor István, a VMSZ elnöke, mint aki (ismét) jól végezte dolgát, elsietett Kisvárdára. Ott most mást darabot adtak elő, pontosabban, a magyarság Nagyjai adták elő sikerdarabjaikat. Kelem Hunor, az RMDSZ vezetője, aki úgy vonul be a történelembe, mint a párt legsikertelenebb vezetője. Sikerült neki kiiratni magát és mozgalmát mind a román, mind a magyar politikai életből (természetesen orbáni sugallatra). Aztán ott volt Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja részéről. Róla tudni kell, hogy új fiú és azért választották meg, mert elődeinek sikerült állandó parlamenten kívüli párttá orbánosítani az MKP-t. És természetesen megjelent a mi Pásztorunk is, akinek vezetésével a VMSZ a leggyalázatosabb eredményét érte le áprilisban. Nos, mindegyikük a sikerekről beszélt. És Semjén Zsoltinak még fehér lóra sem kellett szállnia.

 

2016. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább