Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vasárnap
Bódis Gábor
„A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.”
Három nappal ezelőtt tüntettek a szabadkai Magyar Nemzeti Tanács székháza előtt az újságírók és a velük szimpatizálók, köztük politikusok. A Magyar Szó és a Hét Nap végleges bekebelezésének utolsó felvonása zajlott az épületben: az egyre rosszabb hangulatú vajdmagyar parlament honatyái eddig legtöbbször csak a magyar nyelvből űztek csúfot, de immáron már a jó ízlésből és a toleranciából is. Mivel mással magyarázhatóak az olyan személyeskedő megjegyzések, mint például, hogy nézzük csak, ki beszél itt az itthoni oktatásról, amikor tudjuk: gyermekei már „magyarban” tanulnak? Ilyen becsúszó szerelésénél szoktak piros lapot adni, még akkor is, ha csapatkapitányról, a mi esetünkben „kormányfőről” van szó.
Jött itt a hatalmi többség oldaláról kódfejtésre szoruló, antiszemita félmondat és hangos idegengyűlölet is. De hát ugye, ők a Kerítés Keresztény Lovagjai. Annak mind a két oldalát védik. Csak tőlük ki véd meg bennünket?
Egyik felszentelt vezérük, a számomra csak hallomásból ismert (katolikus főzőműsorokat nem szoktam nézni, mellesleg másmilyeneket sem) Paskó Csaba, akinek nevét a magyarság határtalan rónaságán csak mély főhajtással és illő rekedtséggel illik kiejteni, túltett mindenkin. Amit az újságírók felkészültségéről, iskolai végzettségének hiányosságáról adott elő – miközben nem győzte tömjénezni a maga tanult mivoltát - , az egy kelebiai vándorcirkusz alulfizetett közmunkában utazó bohócgyakornokától is különös teljesítmény lett volna. De úgy tűnik, más közönséghez szokott a tiszteletes... Nem állom meg, hogy ide ne biggyesszem Gyulai Zsolt rögtönítélő bejegyzését:
„Az atya, a fiú és a szakács nevében :) szeretem a mindentudó és mindenható ripacsokat, most akkor ő mi? plébános, szakács, borász, író, karnagy, politikus, újságíró, polihisztor? Vagy csak egy szerencsétlen ripacs...? Ma konkrétan felfordult a gyomrom tőle, eddig csak a kövidinkájától, amit a templom kert végében kotyvaszt. Hasznos lenne, ha mindenki maradna a kaptafánál... Nekem ez ciki lenne ripacs celeb plébánosnak lenni.”
Közben a székház előtt vidám volt a hangulat, ötletes plakátokat láthattunk, a humor dominált. Ezt, kérem, másképp nem lehet csinálni. A humor az a halálos méreg, amelytől a hatalomgyakorlók egyszerűen felfordulnak. Nem veszi be a gyomruk, eszük meg nincs hozzá.
A véemeszes többség látszólag nem zavartatta magát, és Hajnal Jenő vezetésével kivégezte a Hét Napot. A Magyar Szót azért nem, mert egy halottat sem jogszerűen, sem tettszerűen nem lehet ilyen tortúrának kitenni. A napilap marad, amilyen volt (szörnyű) és tök mindegy ki lesz a főszerkesztő névlegesen: a szelleme a Magyar Házban lakik. Reméljük, ideiglenesen.
A Hét Napra, sajnos, kemény napok várnak. Az igazgatónő (az MNT ülésén hallottak alapján) nemigen fog együttérző könnyeket hullatni semmilyen kádermegoldás miatt. Szellemileg ő is érintett.
Viszont Pásztor István, a VMSZ elnöke, mint aki (ismét) jól végezte dolgát, elsietett Kisvárdára. Ott most mást darabot adtak elő, pontosabban, a magyarság Nagyjai adták elő sikerdarabjaikat. Kelem Hunor, az RMDSZ vezetője, aki úgy vonul be a történelembe, mint a párt legsikertelenebb vezetője. Sikerült neki kiiratni magát és mozgalmát mind a román, mind a magyar politikai életből (természetesen orbáni sugallatra). Aztán ott volt Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja részéről. Róla tudni kell, hogy új fiú és azért választották meg, mert elődeinek sikerült állandó parlamenten kívüli párttá orbánosítani az MKP-t. És természetesen megjelent a mi Pásztorunk is, akinek vezetésével a VMSZ a leggyalázatosabb eredményét érte le áprilisban. Nos, mindegyikük a sikerekről beszélt. És Semjén Zsoltinak még fehér lóra sem kellett szállnia.
Következő cikk: Javítóvizsgák
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >