Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Legyen hungarikum a magyar válogatott!
„Az első, legfontosabb lépés már megtörtént. A legenda elszakadt a valóságtól. Ezt a legendát kellene most továbbszínezni s mitikus magasságokba emelni aztán.” Jolsvai András (168 Óra):
Mondanom sem kell, a lehető legrövidebb időn belül megteszem a hivatalos lépéseket a magyar labdarúgó-válogatott hungarikummá nyilvánítása ügyében.
Remélem, hogy a huszonegy tagú magas grémium, melyet hét ágazati bizottság százötven szakértője segít felelősségteljes munkájában, magáévá teszi a javaslatot, és a magyar labdarúgó-válogatott olyan nem fakuló értékek mellé léphet a hungarikumok büszke világában, mint a száztagú cigányzenekar, a bajai halászlé, a karcagi birkapörkölt és a zacskós fröccs. Kevés dolgot tudnék elősorolni, mely jobban illeszkedne a hungarikumok világába, mint éppen a nemzet focicsapata. Hiszen – mint a törvényből kiderül – „a hungarikum a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség”. Gondolom, a vak is láthatja, hogy ezeknek a követelményeknek a fiúk játszva megfelelnek, sőt amikor nem játszanak, akkor talán még annál is jobban.
Egyébként is az elmúlt hetekben a nemzet – megelőzve a magas hivatalt – a maga részéről már igazi hungarikummá változtatta a válogatottat. Függetlenítette magát a tényektől, a valóságos eredményektől, mert mindezek mögött meglátta a lényeget. Hogy a magyar labdarúgó-válogatott nem egyszerűen lelkes sportolók közössége, hanem egyfajta jelkép, szubsztancia, a nemzeti egység, a nemzeti összetartozás, a valódi nemzeti ünnep jelképe. Sehol a világon nem fordult még elő, hogy tízezrek fogadjanak eksztatikus körülmények között egy csapatot, mely (tényleg derekasan küzdve egyébként, s képességeinek maximumát nyújtva) tizenharmadik lett egy kontinenstornán, egyetlen győzelmet aratva. Sehol nem állt le a közlekedés, hogy a spontán felvonulás vidám fiesztába torkolljon egy öngóllal kicsikart döntetlen után. Sehol a világon nem került ilyen távolra teljesítmény az elismeréstől.
A kormány ádáz ellenei persze megint arra hivatkoznak, hogy az egészet a hatalom gerjesztette a maga hasznára, mérhetetlen és parttalan hozsannázásával, bérmédiájával, ahogy megszoktuk. Kétségtelen, odafönt ráéreztek a dolog ízére, de ezt az elvarázsolt, nemzetiszín tömeget semmiféle hatalom nem tudta volna előállítani. Itt tényleg egy egész nemzet, melytől rég elvették valamennyi ünnepét s amelynek régóta nincs minek örülnie, találta meg az ürügyet a közös boldogsághoz. Na, ezt a tüzet kellene valahogy életben tartanunk.
Az első, legfontosabb lépés már megtörtént. A legenda elszakadt a valóságtól. Ezt a legendát kellene most továbbszínezni s mitikus magasságokba emelni aztán. Például a hungarikummá válással, aztán azzal, hogy minden egyes válogatott meccs napja piros betűs ünnep legyen, fogadással, felvonulással, ökörsütéssel, egymásra találással. Az eredmény lényegtelen, a nemzet nem lehet ellenzékben, a válogatott nem szenvedhet vereséget, a magyar akkor is győz, ha kikap. S aztán szépen tágíthatnánk ezt a rést, lenne egy futballcsapat, amelyik játszik, úgy, ahogy, s lenne a VÁLOGATOTT, újfajta eredetmondaként, melyet minden évben, mondjuk, az osztrákok elleni csodás győzelem napján, megünnepelnénk. Szürke mackónadrágba öltözne a nemzet, meggypiros mezbe, s piros-fehér-zöld arccal boldogan menetelnénk fel-alá, skandálnánk a ria-riát, és sorolnánk, mint dédatyáink az aradi tizenhárommal tették, a bordeaux-i tizennégyeket. A színpadon régi versek hangzanának fel új köntösben („nemzeti nagylétünk megteremtője, Dzsudzsák!” – ez hogy tetszik?), beszédek esnének, Storck kapitány (magyar hangja: Láng József) elmondaná, hogy jó úton indultunk el, de még sok a feladat, aztán jönne a Rakonczai úr, s az éjszaka sosem érne véget.
Szép leszel, gyönyörű leszel, Magyarország!
Következő cikk: A magyarok kétharmada az EU-ra szavazna
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >