2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Fekete péntek

Végel László
Végel László

Nem várható, - töprengtem - hogy a Magyar Nemzeti Tanács által alapított lapok ellenzékiek legyenek, tehát mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy vállalják a kritikus partner szerepét. Gondoltam javaslatom járható út lesz a szembenálló felek párbeszédére. Nem jól gondoltam. Mert erre az indítványra mi más következett, mint a sárdobálás… Végel László:

A barátság ára

Hszi Csin-ping kínai államfő szerbiai látogatását a sajtó történelminek nevezte, hogy mitől, az nem derült ki. Az ünnepély hőfoka is leírhatatlanul magas volt, azonban mindezen túlmenően, nem árt(ana) gondolkodni és – számolni. Mijat Lakićević közgazdász szerint a Kínával való külkereskedelmi mérleg elképesztő, siralmas: a behozatal 1,5 milliárd dollár tesz ki, viszont a kivitel csak 20,5 millió! A testvéri Oroszországba 725 millió értékben szállítottunk viszont 1,7 milliárdot fizettünk a behozatalért. A nagy barátság nagy árat követel! A németországi barátság sokkal olcsóbb: oda 1,7 milliárd értékben szállítottunk, és 2,3 milliárd értékű árut vásároltunk. A számok azt tanúsítják, hogy a szívélyes vendégszeretetet a gazdasági érdekeken túlmutató politikai szenvedélyek is stimulálták. Sokan az európai kapitalizmus ellenében a kínai kapitalizmus mellett teszik le a voksot.

Díszítmény a politikai rendszer szürke homlokzatán

Csak egy pillantást vetek a televízió hírműsorára. Először Dálján, majd Alsótavankúton, végül Szabadkán találkozott Aleksandar Vučić, szerb kormányfő és Kolinda Grabar-Kitanović horvát államelnök. A sajtó mérföldkőnek nevezte a találkozót. Az a gondom ezzel meghatározással, hogy a napi politika tele van ilyesféle mérföldkővel, csetlünk-botlunk a sok mérföldkő között. A politikusok bratyiznak-barátkoznak, majd civakodnak aztán meg ölre mennek. Erre felé ez már csak így szokás. Aztán következik az újabb hír: megalakult a tartományi kormány. A szerbiai köztelevízió még csak nem is a vezető hírek között közli. A hírolvasó monoton hangon mondja fel az idióta gépről, bizonyára úgy tartja, hogy nem történt semmi érdemleges. Valóban, Vajdaság egyre súlytalanabb szereposztást kap. Díszítmény lesz a politikai rendszer szürke homlokzatán. Ennyi. Maradt belőle valami, mondjuk Tišma műveiben. Nem érdemes foglalkozni vele. Az Europäische Rundschau esszét kért tőlem Szerbiáról. Hát, pont rosszkor, kissé tanácstalan vagyok. A napi-politikai események számomra érdektelenek. Az Europaische Rundschau olvasói közömbösek az itteni témák iránt. Először arra gondolok, megírom az Exterritórium post scriptumát, azonban csakhamar belátom, hogy az alapmű ismerete nélkül az olvasók nem értenének belőle sokat. Ezt a post scriptumot azonban egyszer mégiscsak meg kellene írni. Persze, hazai használatra. Az emlékezetem felfrissítése végett előveszem Holm Sundhausen kitűnő könyvét Szerbiáról. A berlini professzor Radomir Konstantinović a Vidék filozófiája című kötetéből (sokak szerint ez a nagyesszé a másképpen gondolkodók Bibliája) idéz, azt a gondolatot emeli ki, miszerint vidéken megállt az idő és semmiféle változás sem várható. „A történelem elfelejtett bennünket”, írja Konstantinović. Az esszén töprengve belátom, hogy kimondottan ez a múltban toporgó ország embere, életérzése érdekel. Azok a sorsok, amelyekről megfeledkezett a történelem. Beckettel kellene tanulmányoznom, hogy megírjam a „posztexterritóriumot”.

Szöges bakancsok

Lehet, hogy hajdani türelmetlen fiatalságom áll rajtam bosszút, mivelhogy mostanság főleg magammal vagyok elégedetlen. Vigasztalásképp Ilyés Gyula 1956. december 15-i jegyzetét olvasom. „Fölfogásom, nyugton maradni, nézni alulról figyelő szemmel a fölöttünk küzdő istenek bakancsának szöges talpát s törölni nyakunkból, szemünkből a port.” Valaha elutasítottam volna ezt az állapotrajzot, manapság megszívlelem. Naponta gyűjtöm az erőmet, miközben biztatom magam, maradj nyugton. Csillapítom magam, miközben figyelő szemmel pásztázom a felettem civakodó hatalmak szöges bakancsának talpát. Figyelő szemem egyetlen lenyomata a naplóm. Olyan, mint a néhai palackposta.

Elherdált főnyeremény

Több mint két évtizede napirenden tartják a posztszocialista országokban a sajtószabadság kérdését. Nevetséges, miközben szomorú színjáték. A nemzetközi szakmai egyesületek fáradhatatlanok, folytonosan figyelmeztetnek, hogy bajok vannak a sajtószabadsággal és a közszolgálati médiával. A kormánypártok a kellemetlen figyelmeztetést rendszerint elengedik a fülük mellett, csak olyankor hördülnek fel, ha valaki közvetlen emlékezteti őket, miszerint rájuk is vonatkozik a kritikai megjegyzés. Szerintük a sajtószabadságot, mindig valaki más nyomja el, nem a hatalom. Tudathasadásos állapot. Távol vagyunk attól a felismeréstől, hogy a demokrácia tulajdonképpen szüntelen önkorrekció! A formális többpártrendszert gyorsan bevezettük: hipp-hopp és máris bele estünk, mint béka a moslékba. Úgy viselkedtünk, mintha megnyertük volna az ötöslottó főnyereményét, miközben a pluralizmus kultúráját nem sajátítottuk el! Ez az alap! E nélkül azonban a többpártrendszer – ahogy Tocqueville mondaná – „többségi despotizmussá” alakul át, amely abban különbözik a néhai egypártrendszertől, hogy a „hegemón pártok” időnként váltogatják egymást. Így kótyavetyéltük el a főnyereményt! Lábbal tiporjuk az önkorrekció kultúráját. Volt alkalmam saját bőrömön megtapasztalni az ellen véleményt, amikor hetekkel ezelőtt naplójegyzeteimben a vajdasági magyar sajtóban jelentkező ellentétek feloldását javasoltam. Nem várható, - töprengtem - hogy a Magyar Nemzeti Tanács által alapított lapok ellenzékiek legyenek, tehát mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy vállalják a kritikus partner szerepét. Gondoltam javaslatom járható út lesz a szembenálló felek párbeszédére. Nem jól gondoltam. Mert erre az indítványra mi más következett, mint a sárdobálás… Sajnos jellemző magatartás, ami nem sok jóval kecsegtet. Rendben, csak ne feledkezzünk meg arról, hogy a pokolba vezető út is a hatalom által van kikövezve. 

Fekete péntek

Kora reggel én is, mint oly sokan mások, döbbenten olvasom a hírt, az Angliai népszavazás eredménye: az Európai Unióból való kilépés! Noha, valamelyest számítottam rá, hihetetlennek tűnik. A következményekre, mármint a várható dominó effektusra, gondolni sem merek. Soros György pár nappal ezelőtti kijelentése jut eszembe. A „fekete péntek” szcenáriója végzetes lehet. Jóslata szerint felerősödik a gazdasági recesszió, ami a háztartások jövedelemének érzékelhető csökkenését eredményezi, az angol font értéke 15-20 százalékkal esik… Mindez mellett engem inkább az aggaszt, hogy a kilépést főleg a szegényebb rétegek fogják megsínyleni. A szélsőjobb diadalmámorban lubickol, Putyin elégedett. A tőzsdén óriási a káosz! Az angol font értéke máris 10 százalékkal zuhant. A módosabbak valahogy megússzák, az angol kormány majd  új adókat kreál, hogy mentse az uralkodó osztályt. Nem is annyira a gazdasági veszteségek a perdöntők, ennek árát majd megfizettetik a munkavállalókkal. A világ vagyonának 86 százalékát a lakosság 10 százaléka bírja, értük különösebben nem aggódnék. Esetleg elveszítik néhány jacht vagy villa árát. Semmiség! Anglia kilépése meggyengíti az angol gazdaságot meg az Unió stabilitását. Reménykedem, talán nem ingatja meg radikálisan. Saját sorsunkra gondolok. Svájc meglehet az Európai Unió nélkül, viszont a Balkán és Kelet-Közép-Európa nem! A nemzetek feletti struktúra nélkül a kelet-közép európai nemzetállamok között, növekedni fog a feszültség. Ha nem ma, akkor holnap. A nagyon ingatag balkáni béke biztosítéka az Unióhoz való csatlakozás ténye vagy reménye. Ahogy gyengül az EU, úgy erősödik a Balkánon az orosz befolyás. Nem kizárt, hogy az Unió további gyengülése, esetleges felbomlása a régi sebektől vérző Balkánon, új zűrzavart szül. Anglia kilépésével a „visegrádi négyek” (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Csehország) rádöbbennek, hogy saját csapdájukba estek. Soha sem voltam híve a brüsszeli bürokráciának, az européer mandarinoknak, a nemzetállamok Európai Unióját sem tartottam hiteles megoldásnak, tudom, az Európai Unió cseppet sem tökéletes, de eddig nem találtak ki jobbat. A hatalmukat féltő nemzetállami eliteknek ez is sok.

Bumeráng-effektus

 Az angol királyság része Skócia népe, nagy többségben az EU-ban való maradásra szavazott. Most miután az angol népszavazáson a kilépéspártiak győztek, a skótok kilátásba helyezték az Egyesült Királyságból való kiválást. A skót kormány kezdeményezte a függetlenségi népszavazás kiírásának jogi feltételeinek előkészítését. Megtörténhet, hogy az Egyesült Királyság kilépésével elkezdte bomlasztani az EU-t miközben saját magát is felbomlasztja?

Provincia kontra Európa

Elemzők egy paradoxonra hívták fel a figyelmet! Az angliai népszavazáson az EU-ból-i kiválásra legfőképp az angliai vidéken szavaztak, míg a nagyvárosokban, főleg Londonban a maradásra voksoltak. Ergo, győzött a vidéki Anglia! A provincia szelleme! Az angol társadalom e téren sokkal megosztottabb, mint gondoltam. Ide kívánkozik még egy érdekes adat: a kiválás híveinek legfőbb érve a tömeges bevándorlás volt! Tehát, a „virtuális migránsok” megosztották Angliát! A bevándorlók nem az angol vidéken telepednek le, hanem a nagyárosokban. Ismeretes, hogy a magyar bevándorlók is Londonba igyekeznek, immár közhelynek számít, hogy London fontos „magyar város” (is) lett. A betelepülőktől tehát azok a polgárok tartanak a leginkább, akik a hétköznapi életben nem is találkoznak velük. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlás ügy egyre nagyobb hatású politikai megosztó erő lesz, amely mögött alattomosan húzódik meg a modern kapitalizmus rákfenéje.

Bársonyos despotizmus

A legnagyobb őrültségnek számít az a hiú ábránd, miszerint demokraták nélkül (is) meg lehet valósítani a demokráciát! Igen, a tapasztalat azt jelzi, hogy mind több választópolgár könnyelműen hagyja cserben a demokráciát, abban bízva, hogy a diktatúra nagyobb biztonságot nyújt. Egyre hangosabbak azok a csoportok, melyek az erős putyini kéz után sóvárognak, azzal a kikötéssel, hogy az autoriter vezér legyen nemzeti érzelmű. A bársonyos forradalomból vánszorgunk a káosz felé! Attól tartok, hogy onnan egyenes út vezet a bársonyos despotizmusba.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

2016. július 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább