Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gazemberek!
Tamás Gáspár Miklós
Most látom, hogy az egyik tiltakozót elmegyógyintézetbe szállították. Mint Brezsnyev és Andropov idején a Szovjetunióban. Ezt hívták „politikai pszichiátriának” annak idején, ez ellen tiltakoztunk ifjúkorunkban. Tamás Gáspár Miklós (Kettős Mérce):
Mindenki tudja, mi történik a budapesti Városligetben. A műveletlen, újgazdag, parvenü jobboldal törleszkedni óhajt a Habsburg-királyság szakrális emlékéhez a Várban, amiből neki már csak a Horthy-korszakra is alig emlékeztető, harmadlagos utánzat jut, ezért aztán zűrzavaros, eklektikus, fölvágós művészeti plázát létesítenek a Liget területén, s akár az Orczy-kertben és a Római-parton, vágják a fákat, irtják Budapestet, ahol érik.
Tegnap a tiltakozókat – a Ligetvédők és mások megpróbálták akadályozni a rombolást – és támogatóikat, „a beruházó”, vagyis a kormányzat megbízottai által fölbérelt neonáci rohamosztagosok zaklatták, gyalázták és bántalmazták. A magyar állami rendőrség, ahelyett, hogy megakadályozta volna a „biztonsági cégnek” álcázott bérnyilasok által elkövetett nyilvánvaló jogsértést, „föloszlatta a demonstrációt”, azaz meggyalázta a környezet- és kultúravédő tüntetők alkotmányos jogait. Képesek voltak Szabó Rebeka XIV. kerületi alpolgármestert (PM) is „elvezetni”, azaz erőszakkal eltávolítani „az építési területről”. (LMP-s helyhatósági képviselők is ott voltak. A két zöld párton kívül más politikai szervezetet nem láttunk a támogatók között.) Az „eseményről” készült videókat és fényképeket az olvasó megtekintheti minden magára valamit is adó internetes újságban, portálon, blogon.
A kifinomult kulturális viták itt és most véget értek. Itt már a brutális, ostoba, közönséges és önző parancsuralom áll szemben a fákat, bokrokat, madarakat, kisgyerekeket, sétálókat és barangolókat (és az autonóm művészetet!) védelmező, szelíden öntudatos és türelmesen határozott honpolgárokkal, akik valamennyiünket képviselnek. És akik kiérdemelték valamennyiünk háláját és nagyrabecsülését.
Aki ezentúl a „Liget-projekt” védelmezőjévé vagy mentegetőjévé szegődik, az a szélsőjobboldali hatalomnak és újnyilas zsoldosainak is a szövetségese. Nem fogunk többé méltányolni egyrészt-másrészt érveket. Urbanisták, ökológusok, mázolók, művészettörténészek, közhivatalnokok, építészek, kertészek, pallérok és ácsok: lépjetek ki ebből még ma! Törvénytisztelő rendőrök: ne engedelmeskedjetek! Budapestiek: tüntessetek! Pártok, szakszervezetek, mozgalmak, jogvédő csoportok: tiltakozzatok! Értelmiségiek: ordítsatok!
Megint kiderült: nincs a közösség életének olyan területe, amelyben ki lehetne egyezni az Orbán-kormányzattal. Ezt az államot a nép ellenségei vezetik.
Tudom, hogy az erőviszonyok nekik kedveznek.
Nem érdekes.
Elég volt!
A társadalmi szerződés azt sugallja, hogy ha az állam a törvényeit nem tartja be, akkor az alattvalóknak se kell betartaniuk őket. Még nem tartunk itt talán – de pár napon vagy pár órán belül már itt tarthatunk – , ám erkölcsi kötelességünk a várost szerető honpolgárok mellé állnunk. Ők a patrióták, akik akkor is szolgálják a közösséget, ha a közösséget megjelenítő államot elrabló önkényuraság ebben akadályozza őket.
Államunk és városunk vezetői csirkefogók. Nem szabad velük szóba állni azon túl, hogy az alkotmányban, a törvényekben, a nemzetközi szerződésekbe és egyezségokmányokban előírt kötelességeik betartására szólítjuk föl őket. Ámde tisztelet és lojalitás nélkül.
Köszönet a Ligetvédőknek és támogatóiknak. De nem késő, hogy mások is csatlakozzanak az ellenálláshoz.
És az Isten verje meg ezeket a gazembereket.
-------------
(Most látom, hogy az egyik tiltakozót elmegyógyintézetbe szállították. Mint Brezsnyev és Andropov idején a Szovjetunióban. Ezt hívták „politikai pszichiátriának” annak idején, ez ellen tiltakoztunk ifjúkorunkban. Sok mindent képzeltem volna, de ezt mégse. Ahogy Szilágyi Ákos helyesen mondja: hápogunk. Abba kell hagynunk a hüledezést. Kemény idők jönnek.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >