2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Anticionizmus? Kurta válasz Pajor Tamásnak

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Azt, aki mindenféle elnyomást utál és elítél, bárhonnan jöjjön, utópistának szokták tartani a Gonoszba belenyugvó realisták és pragmatikusok.” Tamás Gáspár Miklós (Kettős Mérce):

Múlt héten közöltük Tamás Gáspár Miklós írását arról, hogy a baloldalinak tartott magyar sajtóorgánumok konzervatív egyházi csoportok tulajdonába kerülnek, majd Pajor Tamás kereste meg a szerkesztőségünket egy „nyílt válaszlevéllel”. Ezt a szöveget a szerkesztőség nem kívánta közölni, így végül a 168 Óra honlapján jelent meg. Az alábbiakban TGM reakciója olvasható Pajor Tamás írására.   

(Pajor Tamás, a Hit Gyülekezetének vezető személyisége nyílt levelet intézett hozzám a 168 Óra honlapján: http://www.168ora.hu/velemeny/pajor-tamas-nyilt-levele-tamas-gaspar-miklosnak-146400.html, anélkül, hogy közölte volna, miért írja, amit ír. Ugyanis válaszol arra a meg sem említett írásomra – http://kettosmerce.blog.hu/2016/06/08/tgm_mediahelyzetunk – , amelyben szóvá tettem, hogy egy konzervatív egyházi szervezet, a Köves Slomó rabbi vezette EMIH vásárol föl balközép médiákat, míg az ellenzéki irányzatoknak is hangot adó ATV-nek szintén konzervatív egyház, a Hit Gyülekezete a tulajdonosa. Mellesleg, némelyek szerint közvetve a Népszabadságnak is konzervatív tulajdonosa lehet, a kormányzati médiák által most hevesen támadott Spéder Zoltán. Az izraeli kormány politikájára vonatkozó megjegyzésem mellékes volt: kifogásolt cikkem témáját – s magát a cikket se, az utalások ellenére – Pajor Tamás sajnos szóba se hozza.)

 

Kedves Tamás,

 

nem egészen világos, hogy miért kellene nekem azért, mert édesanyám zsidó volt, különösebben engedékenynek lennem a szélsőjobboldali izraeli kormány politikájával szemben. Magyar vagyok, és a magyarországi szélsőjobboldali kormány politikáját sincs szerencsém helyeselhetni. Az izraeli baloldal sokkal súlyosabb dolgokat mond az ottani kormányról és ideológiáiról, mint én. A jobboldal technikája világszerte azonos: Budapesten „magyarellenesnek” nevezik a kormányzat (vagy a rezsim, vagy a jobboldali „nemzeti” ideológia) bírálóit, ellenfeleit, Jeruzsálemben pedig zsidóellenesnek vagy Izrael-ellenesnek. Ezt visszautasítom.

Az se világos, hogy miért kellene az ilyen bírálatoktól megtartóztatnom magam amiatt, hogy Izraelnek hatalmas és veszélyes ellenségei vannak – ami természetesen igaz. Az izraeli kormány és szövetségesei bírálatának elemeit hozzáértőktől merítem: a lesújtó tények tekintetében nincs vita. Az izraeli nacionalizmus önvédelmi jellegéről ennyit mondhatok: évtizedekig éltem magyarként a magyarellenes román rezsim fönnhatósága alatt Erdélyben, s ettől még nem kedveltem meg a románellenes magyar sovinizmust (se). Nincs kettős mérce.

Fölhozod, kedves Tamás, azt az érvet, amely rendkívül elterjedt – a zsidó értelmiség nem tudni, mekkora, de jelentékeny részének jobboldali fordulata óta – , amely szerint a baloldalon látszólag megtagadott antiszemitizmus az „anticionizmus” álcájában él tovább. (Vö. nálunk: látszólag „jogvédő”, „liberális” vagy „marxista”, de VOLTAKÉPPEN „magyarellenes”, a „háttérhatalmak” – azaz persze a zsidók – ügynöke.) Ilyen esetek előfordulnak, nem tagadható; a szem előtt lévő izraeli államot olyasmikért ítélik el, amikért másokat nem. De itt az én írásomról van szó, amely szerintem nem ilyen.

Röviden: a mai cionizmus más, mint amilyen kezdetben, Moses Hess idején volt. A zsidó nép megrendítő, évezredes szenvedése és üldözöttsége és a hazatérés soha föl nem adott, teológiai-politikai álma volt a háttere annak, hogy megszülessék a terv: a régi hazában teremteni szabad közösséget és otthont Európa áldozatainak. Ennek a nemes és szép tervnek már a legelején az volt a nagy szerkezeti hibája, hogy üresnek, szabadon betelepíthetőnek vélte Palesztinát – de mivel alapvetően filozófiai utópia volt hajdan, a részletnek vélt tényekkel nem bíbelődött.

Ma már a cionizmus (ha nem is kizárólag, de mindenekelőtt) az izraeli állam nemzeti ideológiája: zsidó nacionalizmus. Fő ellenfele nem a régi zsidó (és minden más) Risorgimento ellenfele, a trón és az oltár szövetsége, hanem a fönnhatósága alatt élő palesztin-arab lakosság ellenállása – no meg az iszlám országok egy része. Izrael sorsát tragikusnak látom. Erővel – rendkívül nagy erővel – tartja fönn magát a kockázatos környezetben, és már régóta minden lépése a katonai logikának van alárendelve. Ez eltorzította politikai rendszerét, amelyben mindennaposak az arab kisebbség, a palesztinok elleni diszkriminatív rendszabályok – velük kapcsolatban a hozzáférhető, hatalmas szakirodalomhoz terelném az olvasót. (Régi igazság, hogy az elnyomó maga se lehet szabad.) Az évezredekig kínzott és gyilkolt zsidó nép iránti szeretet és együttérzés – amely minden morálisan  gondolkodó ember sajátja Európában és másutt – se födheti el mindazt, amit helytelenítünk a szélsőjobboldali izraeli kormány politikájában és világnézetében. Ugyanazt, amit az indiai vagy a török kormány politikájában is irtózatosnak tartunk. S amin megdöbbenünk, amikor látjuk az európai közönyt a Földközi-tengerbe fulladt és fulladó és fulladni fogó menekültek sorsán. S amikor látjuk a határainkon fölhúzott – népszerű! – szögesdrót kerítést, Európa gyalázatát. (Minderről már írtam régebben, többek között itt: http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20140812_TGM_Izrael_es_mi.)

Groteszk dolog (és sokadszorra ismétlődik), hogy bennünket mernek vádolni zsidóellenességgel, nyíltabban vagy burkoltabban, bennünket, akik a legélesebben és a legmegvetőbben szóltunk az antiszemitizmus ellen, Ady Endre szellemében – a sajnos még mindig időszerű munkáját folytatva. Minden etnikai diszkriminációt, minden sovén militarizmust, minden nemzetiségi és felekezeti uszítást elutasítunk. Érted, kedves Tamás? Mindegyiket.

Sok izraelihez fűz politikai rokonszenv: ők most kisebbségben vannak, reménytelenül távol tőle, hogy hazájuk államügyeire befolyással lehessenek. A legtöbb országban ez a helyzet azokkal, akiket kedvelek, beleértve Magyarországot. Gondolhatod, nem tetszenek nekem a teokratikus-tradicionális (muszlim vagy egyéb) zsarnokságok; de nem az ő kiváltságuk az elnyomás és az agresszió. Liberális nyugati nagyhatalmak hajtották végre a gyarmatosítás rémtetteit, amelyek vetekednek régimódi tiranniák és modern diktatúrák népirtásaival és tömegmészárlásaival. Azt, aki mindenféle elnyomást utál és elítél, bárhonnan jöjjön, utópistának szokták tartani a Gonoszba belenyugvó realisták és pragmatikusok.

Pedig az utópia is valóság: itt van a fejünkben és a szívünkben. Béke veled.

 

2016. június 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább