2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Adósságlista

Végel László
Végel László

Mindeddig kisebbségpárti voltam, azzal a tudattal, hogy a kisebbségi sorban élők a gyöngébbek.  De milyenek lesznek, vetődik fel bennem a kérdés, ha túlzott hatalomhoz jutnak? Attól félek, ilyenkor felerősödik a minden eddigi frusztrációból fakadó kisebbségi mértéktelenség, amely veszélyesebb, mint a többségi. Végel László:

Ausztria vizsgázik

Tegnap délután egy ismeretlen középkorú férfi szólított meg a szálloda teraszán. Németül érdeklődött, tudok-e valamit az osztrák elnökválasztás eredményéről, szorong, ugyanakkor reménykedik, hogy mégiscsak Aleksander Van der Bellen lesz a nyerő. Ebben a kényelemben el is feledkeztem a nap eseményéről. Igen, ma vizsgázik Ausztria. A fő esélyes a szélsőjobb Norbert Hofner, ellenfele a zöldek által támogatott független jelölt Aleksander Van der Bellen, aki mindvégig vesztesnek látszott. Nem, nincs semmi értesülésem, válaszolom. Zavartan tekintünk egymásra. Volt rá okunk! Hofer győzelme esetén európai polgártársai más szemmel néznek rá holnap. Okkal éreztem magam kínosan, hiszen bizonyára tudja, hogy az osztrák Szabadságpárthoz, az FPÖ-höz kötődő konzervatív-nacionalista szervezetek a Fideszt tartják példaképüknek. Nos, akkor sem árultam volna el, ha épp naprakészen tudom az aktuális adatot, mert vasárnap kora délután még Hoffer vezetett. Nem lett volna szívem elszomorítani. Vasárnap késő este azonban már Van der Bellen győzelméről tudósított az osztrák média. A szálloda szalonjában az osztrák vendégek körül ülték a televíziót és lelkesen üdvözölték a győztest. A német meg az osztrák szállóvendégek pezsgőt bontottak. Felismertem köztük az ismeretlen középkorú férfit is, ő is felismert engem, pezsgőspoharát magasba emelve üdvözölt. Ma este olvasom a hírt, hogy Aleksander Van der Bellen a magyar kormány menekültpolitikáját bírálta.

Ez Isztria!

Házi készítésű extra szűz olíva olajat szerettem volna vásárolni. Egyik íróbarátom bemutat Isztria legrégebbi olívaolaj gyártójának: az olasz Armando Degrassi úrnak. Megbeszéljük a másnapi találkozót. A felesége Alida asszony az Olasz Klubban várt rám, ahonnan a 100 évvel ezelőtt telepített „olajfarmra” autózunk. A férj készségesen körbe vezet, megmutatja a gondozott „olívafa-ligetet”. Éppen virágoznak az olajfák, magyarázta, idén jó termés ígérkezik, majd megmutatja az előkészítőt meg a présházat is. Az alkalmat kihasználva kiselőadást tartott az olivaolaj titkáról. Óvatosnak kell lenni, mert napjainkban a világ tele van hamisítványokkal, magyarázta felháborodva. Az igazi olaj sűrű és haragoszöld színű. Azonban a minőségellenőrzéshez még ez sem elég. Érdemes megkóstolni. Egy kortyot forgassunk meg a szánkban, aztán nyeljük le. Először kesernyés ízt érzünk, ami pár perc múlva megszűnik. Ez esetben biztosak lehetünk, hogy hamisítatlan a portéka. Körülnézek a helyiségben. A falakon nemzetközi elismerésről tanúskodó diplomák, a társaságukban Tito marsall bekeretezett fotói. A szimpatikus olajfarm-tulajdonos boldogan magyarázta, hogy hol készültek a fotók, ugyanolyan szenvedéllyel beszélt Titoról, mint az olívaolajról. Ez Isztria! A látogatás után betértem a könyvtárba, hogy kivegyem Slavko Goldštein Titóról szóló könyvét. Legalább belelapozok, gondoltam, amelyről a szakemberek a legjobb bizonyítványt állították ki. A könyvtáros azonban sajnálattal arról tájékoztatott, hogy nem mutathatja meg, mert kikölcsönözték, annyian jegyezték elő, hogy csak hónapok múlva tudnák biztosítani az 1000 oldalas kötetet.

Milyen Európáról álmodunk?

Ferenc pápa átvette a Nagy Károly frank császárról elnevezett nemzetközi Károly-díjat. A Szentatya arról beszélt, hogy a kerítést építők elárulják a modern Európa atyáinak álmát, holott az emberi jogok és a humanizmus Európájára lenne most szükség. „Mi történt veled, humanizmus Európája, az emberi jogok, demokrácia és szabadság bajnoka? Mi történt veled Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és tudósok otthona? Mi történt veled Európa, nemzetek és népek anyja, nagyszerű nők és férfiak szülője, akik életüket ajánlották, sőt feláldozták testvéreik méltóságáért?”, tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd elkeseredetten kiáltott fel:  „…minket, az egykori álom gyermekeit az a kísértés fenyeget, hogy engedjünk önzésünknek, saját hasznunkat nézzük és külön kerítések építésére gondolunk.” A vajdasági hétköznapokra gondolok. Az egyik oldalon a VMSZ, a másikon a Szentatya. De hol vannak a vajdasági magyar püspökök, vajon ők melyik oldalon állnak? A hívők oda figyelnek-e az egyház fejének szavaira? A Párt a fontosabb vagy az Egyház? Gondosan lejegyzem Ferenc pápa néhány gondolatát. „Európát egykor lelkesítő nagy eszmék elvesztették vonzerejüket; az emberek egy lehanyatlott Európát látnak, amely – úgy tűnik – elveszítette szülő- és teremtőképességét. Olyan Európának tűnik, amelyet a kísértés fenyeget, hogy inkább tereket akar bebiztosítani és birtokolni ahelyett, hogy beilleszkedést és átalakulást segítő folyamatokat indítana el; olyan Európának, amely „elsáncolja” magát ahelyett, hogy olyan tevékenységeket részesítene előnyben, amelyek a társadalomban új dinamizmusokat mozdítanak elő, olyanokat, amelyek képesek bevonni és mozgósítani a társadalmi élet összes szereplőit (csoportokat és egyéneket) abba, hogy új megoldásokat keressenek a mai problémákra, és amelyek gyümölcsöt hoznak fontos történelmi történésekben; olyan Európa [kellene], amely a terek védelmezése helyett folyamatokat szülő anyává válik”. Vagy: „Olyan Európáról álmodom, amelyben migránsnak lenni nem bűncselekmény, hanem felhívás arra, hogy még nagyobb elkötelezettséggel foglalkozzunk az egész ember méltóságával. Olyan Európáról álmodom, ahol a fiatalok a becsületesség tiszta levegőjét szívják be, szeretik a kultúrának és a fogyasztói gondolkodás véget nem érő szükségei által be nem szennyezett, az egyszerű életnek a szépségét, ahol a megházasodás és a gyermekvállalás felelősség és nagy öröm, nem pedig kellőképpen állandó munka hiánya miatti probléma. A családok Európájáról álmodom, amelynek valóban hatékony stratégiái vannak, melyek inkább az arcokra, mint a számokra összpontosítanak, inkább gyermekek születését, mint javak gyarapítását tartják fontosnak. Olyan Európáról álmodom, amely előmozdítja és védelmezi minden egyes ember jogait anélkül, hogy megfeledkezne a mindenki iránti kötelességekről. Olyan Európáról álmodom, amelyről nem lehet azt mondani, hogy az emberi jogok melletti elkötelezettsége volt az utolsó utópiája.” Hosszú, nagyon hosszú az adósságlista. Vajon gondolnak-e a keresztények arra, hogy az isten mindenkivel külön-külön „rendezi a számláját”? A Szentatya szavainak hallatán, felsejlik-e a nem hívőkben a gondolat, hogy egyszer el kell számolniuk a - lelkiismeretükkel? 

Lázálmas civakodás

Éjszaka a szálloda teraszán üldögélek. Néha nagyon jó elutazni Újvidékről a tengerre, kimaradni a lázálmas vajdasági magyar civakodó hangulatból. Még akkor is, ha nem vagyok részese, csak tanúja; amikor csupán tanúként jegyzem a körülöttem történteket. A távolból csak egy kérdés izgat. Mi idézte elő ezt az áldatlan helyzetet? Mindenki az egységről prédikál, miközben egyre nagyobb a széthúzás. Nem csak a politikai életet jellemzi ez az állapot, a szellemit is. Nincs nagy erkölcsi tőként a politikusokat kárhoztatni. Olyanok vagyunk, mint ők, illetve ők ugyanolyanok, mint mi – értelmiségiek. Kis lobbik, képtelen bosszúk, nepotizmus, érdekharcok, terjed a kollektív gyanakvás. A sárdobáló szótár egyre durvább… Az illúziókat nem kívánom rombolni, a hazugságokat egyre kínosabb feltárni. A szelíd tengeri hullámok arra emlékeztetnek, hogy tanuljak meg hallgatni arról, amiről nem érdemes beszélni. Az igazság veszélyes robbanószer, tapintatosan kell bánni vele. Néha pedig abszolúte abszurd.

Alany és állítmány

Megállok a cédrussor között és messziről hallgatom a tenger zúgását. Valahol esik, lehet, hogy az olasz partok közelében. Arra gondolok, elérkeztünk arra a pontra, ahol már csak az alany és az állítmány a fontos, a jelzőkről ideje megfeledkezni. A szépség is csak dekoráció, inkább az nyugtalanít, amit rejteget. 

A túlzott hatalom veszélye

A horvát újságok is beszámolnak a vajdasági médiában zajló tisztogatásokról, amelyre a nemzetközi szervezetek is felfigyeltek. A VMSZ Vučićtyal együtt bírálja Horvátországot. Miért kritizálják a vajdasági magyarok Horvátországot, kérdik tőlem. Fogalmam sincs, válaszolom, de szerintem az átlagos vajdasági magyar polgárnak sokkal nagyobb gondjai vannak. Közben Belgrádban kormányellenes tömegtüntetés volt. Újvidéken tömeges tiltakozás zajlik a sajtószabadság érdekében. Az egyik szarajevói író elém teszi az újságot, benne a tiltakozásról készült fotó. Meglepődve méregetem. Tényleg tömeges, ami kész csoda, hiszen az újvidékieket nehéz kimozdítani a lakásukból. Szeretik a szabadságot, viszont a kényelmüket jobban. Íróbarátom érdeklődik, hogy a tisztogatásban részt vesznek-e a kisebbségi magyar politikusok? Azért faggat, mert úgy tudja, hogy a hatalomban foglalnak helyet. Feszengek. Mindeddig kisebbségpárti voltam, azzal a tudattal, hogy a kisebbségi sorban élők a gyöngébbek.  De milyenek lesznek, vetődik fel bennem a kérdés, ha túlzott hatalomhoz jutnak? Attól félek, ilyenkor felerősödik a minden eddigi frusztrációból fakadó kisebbségi mértéktelenség, amely veszélyesebb, mint a többségi.

Menekülés a múltba

A választások után Ausztriában baljós csend honol. Az osztrák társadalom végzetesen megosztott. Hogyan tovább? Hol van a jobbközép és a balközép koalíciója? Az inga egyre jobban kileng, olvasom Rüdiger Wischenbart remek esszéjében (Perlentaucher.de).  Arra gondolok, hogy nem csak a migránskérdés osztja meg az osztrák társadalmat, hanem az európai szellemi válság is. A migránskérdés csupán következmény. Nem tudni mi vár még ránk. Tanácstalanságunkban mit tehetünk, meneküljünk a múltba, pusztán azért, mert képtelenek vagyunk előre lépni?

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

2016. június 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább