2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A parlamenti fültépés

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Az illedelmes kisebbségiek, köztük a mi magyarjaink, ilyen szempontból egyelőre nem sok vizet zavarnak, jól nevelten támogatják a vezető erő álláspontjait.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

TÜKÖRKÉP. Ha igaz, hogy egy parlament hű tükörképe az ország társadalmi életének és politikai kultúrájának, ahogy sokan állítják, akkor nekünk nem sok okunk van a büszkélkedésre. Az újonnan megválasztott szerbiai nemzetgyűlésnek már az alakuló ülése is botrányba fulladt és félbeszakadt, mintegy jelezve, hogy igencsak mozgalmas időszak előtt áll a testület. És hogy egyelőre nagyon távol áll attól, hogy kiérdemelje a másutt használatos „Tisztelt Ház” címet.

Minden azzal kezdődött, hogy a házelnök megválasztása körüli, öt órásra tervezett vita tíz órásra duzzadt, amelyben a tisztségre jelölt Maja Gojković (SNS) „érdemein” kívül szó esett a belgrádi „fantomokról”, választási csalásról, az amerikai nagykövetről, Tito unokájáról és a szkupstinai étterem felháborítóan alacsony árairól is… Mindezt megelégelve a legidősebb honatyaként elnöklő Dragoljub Mićunović (DS) este nyolckor váratlanul berekesztette az ülést, mondván, még 33 felszólalás van soron, és nincs rendjén, hogy az elhúzódó vita miatt „hajnalban válasszák meg a képviselőház elnökét”… Döntése óriási felháborodást váltott ki a haladópárti képviselők táborában, a tekintélyes ellenzéki politikust nem kevesebbel vádolták, mint hogy „brutálisan visszaélt rövid lélegzetű funkciójával és szégyent hozott a parlamentre”.

Az első napi vita is megmutatta, hogy az a körülmény, hogy ezúttal tucatnyi párt és pártszövetség szerzett mandátumot, nem a parlamenti demokrácia kiteljesedését hozta, hanem még nagyobb teret nyitott a konfliktusoknak, a vádaskodásoknak és a becsmérlő kijelentéseknek. A magát európainak hirdető és radikális múltját minden áron feledtetni kívánó, nagy többséget szerzett haladó párt nemcsak a levitézlett demokratákkal és szövetségeseivel áll szemben, hanem a volt eszmetársaikkal, a radikálisokkal is, rajtuk kívül pedig Radulovićék Elég volt nevű tömörülésével, és hamarosan valószínűleg a szocialistákkal is, ha tényleg ellenzékbe kerülnek. Az illedelmes kisebbségiek, köztük a mi magyarjaink, ilyen szempontból egyelőre nem sok vizet zavarnak, jól nevelten támogatják a vezető erő álláspontjait.

Máris lezajlott az első csörte a képviselőházba a 13 éves hágai epizód után visszatérő Vojislav Šešelj és volt elvbarátai között. Ha nem is váltotta be ígéretét, hogy az első adódó alkalommal „letépi a fülét” az őt ugyancsak cserbenhagyó Aleksandar Martinovićnak, a haladó párt frakcióvezetőjének, a vele való éles szópárbaj, a felhánytorgatás és leckéztetés nem maradt el. Martinovićnak - aki korábban a SRS-ben egészen a pártalelnöki posztig vitte - az a „bűne”, hogy négy évvel ezelőtt „hátba döfte” a Hágában raboskodó Šešeljt, és követte a pártból kivált Tomislav Nikolićot és Aleksandar Vučićot. Állítása szerint azért, mert csalódott a radikálisok gyenge választási eredménye miatt, de villámgyorsan felívelő pályája új pártjában inkább arról árulkodik, hogy minden skrupulus nélküli fotelvadászról van szó, aki úgy váltogatja meggyőződését, mint más a fehérneműjét. Azon sem lepődnénk meg, hogy visszatérne a radikhoz, ha valamilyen csoda folytán ők jutnának hatalomra.

Jelenleg ugyanolyan harciasan védelmezi új gazdáját, Vučićot, és gyalázza ellenfeleit, mint tette a vajda munkatársaként. Lesújtó és méltatlan is egyben a törvényhozáshoz, hogy a Nagy Szerbiát hirdető, szélsőségesen nacionalista radikálisok és a soraikból kivált volt eszmetársak alpári civakodása kerül a ház munkájának középpontjába.

A csetnik vajda azonban már sokkal kulturáltabban váltott szót egykori ádáz politikai ellenfelével, a Vajdaság autonómiájáért akkoriban nagy hévvel küzdő Nenad Čanakkal, a ligások vezetőjével, amikor az ülés befejeztével véletlenül összefutottak a folyósón.

-Te még élsz, Čanak? - szólította meg erőltetett szellemeskedéssel.

-És maga még szabadlábon, Šešelj úr? - vágott vissza az éles nyelvű vajdasági politikus.

-Mit tehetek, szabadlábra kerültem.

-Szóval kidobták a börtönből?

-Ki.

-Pfuj, már a börtön se olyan, mint régen.

-És, verekszel még a kocsmákban?

-Tanulok a legjobbaktól… (...)

A cikket teljes terjedelmében a Vajdaság Mán olvashatják el.

2016. június 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább