Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A parlamenti fültépés
J. Garai Béla
„Az illedelmes kisebbségiek, köztük a mi magyarjaink, ilyen szempontból egyelőre nem sok vizet zavarnak, jól nevelten támogatják a vezető erő álláspontjait.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
TÜKÖRKÉP. Ha igaz, hogy egy parlament hű tükörképe az ország társadalmi életének és politikai kultúrájának, ahogy sokan állítják, akkor nekünk nem sok okunk van a büszkélkedésre. Az újonnan megválasztott szerbiai nemzetgyűlésnek már az alakuló ülése is botrányba fulladt és félbeszakadt, mintegy jelezve, hogy igencsak mozgalmas időszak előtt áll a testület. És hogy egyelőre nagyon távol áll attól, hogy kiérdemelje a másutt használatos „Tisztelt Ház” címet.
Minden azzal kezdődött, hogy a házelnök megválasztása körüli, öt órásra tervezett vita tíz órásra duzzadt, amelyben a tisztségre jelölt Maja Gojković (SNS) „érdemein” kívül szó esett a belgrádi „fantomokról”, választási csalásról, az amerikai nagykövetről, Tito unokájáról és a szkupstinai étterem felháborítóan alacsony árairól is… Mindezt megelégelve a legidősebb honatyaként elnöklő Dragoljub Mićunović (DS) este nyolckor váratlanul berekesztette az ülést, mondván, még 33 felszólalás van soron, és nincs rendjén, hogy az elhúzódó vita miatt „hajnalban válasszák meg a képviselőház elnökét”… Döntése óriási felháborodást váltott ki a haladópárti képviselők táborában, a tekintélyes ellenzéki politikust nem kevesebbel vádolták, mint hogy „brutálisan visszaélt rövid lélegzetű funkciójával és szégyent hozott a parlamentre”.
Az első napi vita is megmutatta, hogy az a körülmény, hogy ezúttal tucatnyi párt és pártszövetség szerzett mandátumot, nem a parlamenti demokrácia kiteljesedését hozta, hanem még nagyobb teret nyitott a konfliktusoknak, a vádaskodásoknak és a becsmérlő kijelentéseknek. A magát európainak hirdető és radikális múltját minden áron feledtetni kívánó, nagy többséget szerzett haladó párt nemcsak a levitézlett demokratákkal és szövetségeseivel áll szemben, hanem a volt eszmetársaikkal, a radikálisokkal is, rajtuk kívül pedig Radulovićék Elég volt nevű tömörülésével, és hamarosan valószínűleg a szocialistákkal is, ha tényleg ellenzékbe kerülnek. Az illedelmes kisebbségiek, köztük a mi magyarjaink, ilyen szempontból egyelőre nem sok vizet zavarnak, jól nevelten támogatják a vezető erő álláspontjait.
Máris lezajlott az első csörte a képviselőházba a 13 éves hágai epizód után visszatérő Vojislav Šešelj és volt elvbarátai között. Ha nem is váltotta be ígéretét, hogy az első adódó alkalommal „letépi a fülét” az őt ugyancsak cserbenhagyó Aleksandar Martinovićnak, a haladó párt frakcióvezetőjének, a vele való éles szópárbaj, a felhánytorgatás és leckéztetés nem maradt el. Martinovićnak - aki korábban a SRS-ben egészen a pártalelnöki posztig vitte - az a „bűne”, hogy négy évvel ezelőtt „hátba döfte” a Hágában raboskodó Šešeljt, és követte a pártból kivált Tomislav Nikolićot és Aleksandar Vučićot. Állítása szerint azért, mert csalódott a radikálisok gyenge választási eredménye miatt, de villámgyorsan felívelő pályája új pártjában inkább arról árulkodik, hogy minden skrupulus nélküli fotelvadászról van szó, aki úgy váltogatja meggyőződését, mint más a fehérneműjét. Azon sem lepődnénk meg, hogy visszatérne a radikhoz, ha valamilyen csoda folytán ők jutnának hatalomra.
Jelenleg ugyanolyan harciasan védelmezi új gazdáját, Vučićot, és gyalázza ellenfeleit, mint tette a vajda munkatársaként. Lesújtó és méltatlan is egyben a törvényhozáshoz, hogy a Nagy Szerbiát hirdető, szélsőségesen nacionalista radikálisok és a soraikból kivált volt eszmetársak alpári civakodása kerül a ház munkájának középpontjába.
A csetnik vajda azonban már sokkal kulturáltabban váltott szót egykori ádáz politikai ellenfelével, a Vajdaság autonómiájáért akkoriban nagy hévvel küzdő Nenad Čanakkal, a ligások vezetőjével, amikor az ülés befejeztével véletlenül összefutottak a folyósón.
-Te még élsz, Čanak? - szólította meg erőltetett szellemeskedéssel.
-És maga még szabadlábon, Šešelj úr? - vágott vissza az éles nyelvű vajdasági politikus.
-Mit tehetek, szabadlábra kerültem.
-Szóval kidobták a börtönből?
-Ki.
-Pfuj, már a börtön se olyan, mint régen.
-És, verekszel még a kocsmákban?
-Tanulok a legjobbaktól… (...)
A cikket teljes terjedelmében a Vajdaság Mán olvashatják el.
Következő cikk: Đoković megalázó könnyedséggel érte el, amit előtte csak ketten
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >