Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
ha azt mondom…
Bozsik Péter
végre/fölnéztem/a mocskos/égre/és azt mondtam/vége. Bozsik Péter (Litera):
az a szerkesztési elv is csődöt mondani látszik, amelyet kényszerűségből, úgymond, magunkra vállaltunk. (a folyamatos megszűnés határán, jegyzem meg szemérmesen.) ti., hogy egy-egy témához írókat, költőket, filozófusokat, irodalomtörténészeket, kritikusokat, művészeti írókat, zenészeket találjunk. − Az Ex Symposion vasárnapi naplóját Bozsik Péter írja.
ha azt mondom, eluntam az ex symposion alapítvány vezetését, nem hazudok, ha azt mondom, belefáradtam a folytonos hadakozásba a különféle megfélemlített hivatalnokokkal, akkor sem (volt olyan, hogy 2, azaz kettő forint eltérésért kellett újabb és újabb bizonylatokat beküldenünk az elszámoláshoz, hogy csak egy példát mondjak), és akkor sem hazudok, ha azt állítom, elegem lett. nem a szerkesztéstől akarok megszabadulni, hanem az egyre bürokratikusabbá, átláthatatlanabbá váló szabályozástól és fölösleges ugráltatástól. nem értünk vannak, ahogy egy normális országban, hanem ellenünk, tisztelet a kivételnek. május 13-án mondtam le, ill. mondott le a kuratórium, azzal, hogy ezt az évet még végigvisszük, aztán ahogy lesz, úgy lesz. (ha meghallom a „civil szféra” szóösszetételt, kinyílik zsebemben csantavéri kisbicskám)
379 éve ezen a napon találta föl richelieu bíboros az „asztali” kést. illetlennek találta, hogy vacsoravendégei tőreikkel piszkálják ki fogaik közül az ételmaradékot, ezért lekerekíttette azok végeit; 66 éve rendeztek először forma 1-es világbajnokságot, 299 éve született mária terézia, 35 éve követett el merényletet ahmet ali jagca II. jános pál pápa ellen, 170 éve robbant ki a mexikói-amerikai háború.
az emberiség történelme, ahogy joyce írja, rémálom. ám, ha arra a sok káprázatos és hasznos dologra gondolok a golyóstolltól vagy a mosógéptől a vasúton és az űrhajón át a netig (ahol eddig, nem mellesleg, 443.382-en kattintottak az exsymposion.hu oldalra) és a kvantumfizikáig, akkor csodás is. csodás rémálom. atomzsír.
nemzetközi gyereknapon írom ezt a naplót (gyerekeim dániában), 117 éve született csholnoky lászló, nem, nem az író, hanem az a-vitaminnal kapcsolatos kutatásairól ismert vegyész, ozorán . 63 éve edmund hillary és tenzing norgay serpa elsőként meghódították a mount everestet. („a mount everest a cél, nem a fruska gora”, mondta mindig néhai mesterem sziveri jános, utalva a vajdasági provincializmusra és gettósodásra), 13 éve halt meg károlyi amy, 22 éve volt az országgyűlési választások 2. fordulója, 88 éves az első zsidótörvény, 149 éves lenne a monarchia. 15-20 év múlva a nyugdíjtalanok forradalma jő, vigyázzatok, én szóltam.
1992 őszén indultunk a benyúlás című, a háború pornográfiáját földolgozó számunkkal. vékony, csúnyácska lett, de a miénk. szerintem nagyon hatásos. balassa péter gusztustalannak tartotta (somlósi lajos fotóival illusztráltuk), csalogh zsolt fölöslegesnek, mert ez már nem az, ami volt. gondolom, az új symposionra gondolt. de akkor már, semmi sem volt ugyanaz. csak még nem tudtuk, hogy mennyire.
szerkesztettünk jónéhány remek számot. olykor beleköptünk a magyar levesbe. incuri-pincurit fölkevertük az állóvizet. talán. vagy csak úgy tűnik? nem sorolom.
az a szerkesztési elv is csődöt mondani látszik, amelyet kényszerűségből, úgymond, magunkra vállaltunk. (a folyamatos megszűnés határán, jegyzem meg szemérmesen.) ti., hogy egy-egy témához írókat, költőket, filozófusokat, irodalomtörténészeket, kritikusokat, művészeti írókat, képzőművészeket vagy akár zenészeket találjunk. nehezen tudjuk már kimozdítani az embereket abból az eszeveszett tempóból, amelyet, a jobb időkben bízva, az átvészelésért folytatnak. (lásd rajsli emese naplóját). nincs idő. pontosabban: harc van az időért. a saját, privát időért. a semmi tevéséért, némethgábori értelemben. mindenki, túlélő hangyaboly, százfele szalad. és ha még sikerül is egy-egy témára kibillenteni a szerzőket saját idejükből, alig tudunk fizetni érte valamit. a dicsőség nagy úr, de nem lehet cipőt venni belőle, kifizetni a gázszámlát. jóformán csak a hathetes csirke csontjára fussa.
ám optimista vagyok: bízom benne, hogy az exet (ha megszűnünk, ha nem), akkor is olvasni fogják (valakik, valahol), amikor a hóbortból fölépített stadionok helyén parlagfűültetvények virágoznak.
a halál igazi demokrata, mondtam egyszer s. zolinak, mert mindenkit elvisz, nincs kegyelem, mindenki elpatkol egyszer. nem, válaszolta, mert a gének, a gének. tehát nem mindenki egyforma eséllyel születik a világra. valakiben 36, 49 év van kódolva, van, akibe 70, 80, 100 vagy annál is több. ugyanakkor, mondta, bár ez minket már nem érint, hamarosan olyan parányi biorobotok fogják javítani sejtjeinket, amelynek okán lehetségessé válik az öröklét. ami nem azt jelenti, hogy nem halunk meg (balesetben, önként vagy unalmunkban), hanem azt, hogy nagyon-nagyon sokáig élhetünk, pontosabban élhetnek utódaink. (ez nem tudom, hogy került ide, de most már benn hagyom)
igaza van ladányi barátomnak, magam is idéztem már valami hasonlót solymosi bálint egy íméljéből: végtelen agóniára kezd hasonlítani ez az egész.
a netes, angol nyelvtanfolyamon a mai lecke első mondata: when do I die? a második: he does not accept change. továbbá: do we exist? nem folytatom, viszont érteni vélem, miért került ide s. zoli az előbb.
azt, hogyha exes naplót kell írnom, ízületi gyulladás tör rám, dönt le, szó szerint, a lábamról, akár egy ősi átok, már meg sem említem. (biztos a stressz .) így nem megyünk ma leányfalura gévagombára vadászni, és sóban sült velőscsontot sem fogunk enni (helyette: sajtos póréhagymaleves, maradék rántott máj, spenóttal és epres riccotta, desszertnek). ma a huzat lesz a friss levegőnk. (eredetiben: „nehogy má’ összekeverd a huzatot a friss levegőve’” - józsa márta gyűjtése egy kocsmából)
baj exbaj hátán.
nincs baj.
bibis?
ne tetézd!
(este epres pezsgő, csakazértis, ágyban, fölkelni már nem nagyon tudtam a duplára dagadt, jobb térdem miatt.)
aztán még ez is:
mint egy pár szürke
kínai műanyag
papucs
úgy himbálózunk
egy kád
rejtélyesen
hullámzó
piszkos vizében
…
végre
fölnéztem
a mocskos
égre
és azt mondtam
vége
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >
Vučić a szerb Orbán
Ő is tekintélyelvű, ellenséges a sajtóval szemben és nacionalista. Vagyis a magyar kormányfő természetes szövetségese. A >