2024. december 4. Szerda
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Albert Einstein festője, avagy a téridő fodrozódása

Torok Sándor május 13-án lett volna nyolcvanéves

Dormán László

„Mondd, Sándor, a világmindenség mely fekete lyukában kuncogsz most rajtunk, földi tudatlanokon?” Dormán László (Magyar Szó):

Van a galériámban egy festmény, egy pasztell, amit évente többször is kézbe veszek, leakasztom a szögről, és félreállítom a fal mellé. Mindig olyankor, amikor a padláson akad tennivalóm. A padlásfeljáró ugyanis olyan közel van a falhoz, hogy csak akkor lehet leereszteni az összecsukható létrát, ha előbb leveszem a képet a helyéről. Torok Sándor: Világűri rezgések, 1974. A hajdúböszörményi művésztelepen kaptam tőle. Sok ilyen képet festett akkoriban Torkos uram. Egyiknek-másiknak a közepe sárga volt. Hogy ezeket miért hívtuk rántottának, nem tudom, hiszen nem is rántottára, sokkal inkább tükörtojásra emlékeztettek. A hajdúböszörményi művésztelepre a Fityómmal mentünk. Akkoriban Torkos uram még úgy-ahogy el tudta fordítani egy kicsit a fejét jobbra meg balra, és végig a 47-es úton Szegedtől Debrecenig hangosan olvasta a cégtáblákat. A Fűszértet úgy, hogy Fűszart, a gyógyszertárat meg úgy, hogy gyógyszartár. És jóízűeket kuncogott hozzá. Hunyor, vagyis Gyurkovics Hunor is velünk tartott. Torkos uram Boszniában, Banja Lukán volt katona. Magyarul úgy is mondhatnánk, hogy Lukácsfürdőn. És ott a katonaságnál őrségen annyira megfázott, hogy a gerince fokozatosan lemerevedett. Előbb csak a felsőtestét, aztán már a fejét sem tudta oldalra fordítani. A Fityómba úgy ült be, hogy a hátsó felével megcélozta az ülést, és ráhuppant, aztán maga után húzta a lábait, berántotta az ajtót, két kezével a térdére csapott, hogy mehetünk. Szép, bársonyos mély bariton hangja volt, a csajok megőrültek érte. Mellé pedig jó dumája. Engem is ő beszélt rá, hogy menjek el Hajdúböszörménybe. Hiszen én nem vagyok oda meghívva, próbáltam szabadkozni, de sikertelenül. Az nem számít, mondta, kapsz egy szobát, és majd fényképezel. Így is lett. A művésztelep vezetője az a Székelyhidi Ágoston volt, aki később, már a rendszerváltás után, a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmányának az elnöke is volt. Ekkor viszont, az 1970-es évek derekán még csak irodalomtörténészként és a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetőjeként élte az életét, és valóban kaptam egy szobát, teljes ellátással, és viszonzásképpen fényképeztem a művésztelep mindennapjait. Ez történt tehát 1974 nyarán, s ekkor beszéltük meg azt is, hogy jövőre is itt a helyem. Ekkor már Torkos uram merev szoborként ült mellettem kicsi autómban, és mint valami élő térfigyelő kamera, a szemével pásztázott csak jobbra-balra. Útközben ugrattam többször is, hogy hű, micsoda miniszoknyás, szőke szexbomba áll ott a buszmegállóban, próbált arra fordulni, de csak a szeme sarkából láthatta, azaz inkább csak sejthette, hogy nem áll ott senki. Viszont jól emlékezett, hogy a következő sarkon ott kell lennie a gyógyszertárnak. A gyógyszartár megvan még? Megvan, mondtam, és micsoda miniszoknyás szexbomba áll előtte, azt látni kell. Így teltek el a fityós útjaink, szóval nem unatkoztunk.

Az utolsó olyan „képmutató” kiállítása, amelyen én is jelen voltam, Újpesten volt. Ekkor már csak amolyan félfekvő helyzetben tudott valahogy meglenni, autóban is ilyen átalakított fekvőhelyen tudott csak utazni, és ezen a kiállításon is egy ilyen félfekvő faszerkezeten trónolt. Amikor meghallotta a hangomat, elkurjantotta magát, hogy nocsak, dOrmányos uram is megjött! A szeme sarkából már nem tekintett se jobbra, se balra, a hangomról ismert meg. Ekkor már csak a maga belső világát látta, a körülötte lévőt már nem. Azt viszont csak mi ketten tudtuk, hogy az a dOrmányos valójában sokkal előkelőbb, amolyan igazi főúri francia név, amely egy ilyen valódi képmutató rendezvényhez illik, és úgy írják, hogy d’Ormagne.

Vissza a képhez, a Világűri rezgésekhez, a tükörtojáshoz. Akkor olyasmit gondoltam, persze, félig viccesen, hogy messziről jött ember azt fest, amit akar. Én soha nem jártam az űrben, nyilván ő sem, honnan tudhatja, hogy milyenek azok a világűri rezgések. Egyszerűn absztrakt képeknek tituláltuk Torok Sándor eme festményeit, a világűri tájaival együtt, annak ellenére, hogy ez utóbbiak aprólékosan kimunkált, valós sziklákat, szakadékokat, kráterek tarkította bolygókat, amolyan középkori ágyúgolyókat ábrázoltak.

Évtizedekig tartó kutatás után tudósok egy nemzetközi csoportja végre közvetlen bizonyítékot talált az Albert Einstein által száz éve megjósolt gravitációs hullámok létezésére – jelentették be 2016. február 11-én Washingtonban. A lényeg: amikor két csillagászati mértékben nagy tömegű objektum, pl. fekete lyuk elkezd egymás körül gyorsulva keringeni, akkor a téridőben akkora fodrozódásokat keltenek, hogy az a hagyományos gravitációs teret megbontva hullámokat kelt. Ez a téridő fodrozódása. Mindezt Einstein csak 1936-ban tudta számításokkal is igazolni. Hoppá! Tehát abban az évben, amikor Torok Sándor Bácskossuthfalván meglátta a napvilágot. Igaz, akkor csak Stara Moravicának hívták a falut, de ez most lényegtelen. Lehet, hogy Einstein vagy a Jóisten vagy nem tudom ki Torok Sándort küldte el az emberek közé, festené már le azokat a gravitációs hullámokat, világűri rezgéseket. Mondd, Sándor, a világmindenség mely fekete lyukában kuncogsz most rajtunk, földi tudatlanokon? Megmondtad már annak az Einsteinnek, hogy nemcsak fekete lyukak vannak, hanem kékek, pirosak és sárgák is? Mutasd meg neki, hogy elhiggye. A kékre itt a bizonyíték, ha kell, kölcsönadom, csak küldj érte valamely világűri sebes lovas futárt a gyepűn túlról, hogy elvigye oda hozzád. Addig se kell bajlódnom vele, amikor föl akarok menni a padlásra.

2016. május 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább