Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fantomgate
J. Garai Béla
A szerbellenességéről ismert Soros György amerikai milliárdos Zvezda-szurkolókat bérelt fel, hogy akciójukkal aláássák A. Vučić tekintélyét Angela Merkel előtt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
(…) A „Fantomgate”-botrány – nevezzük így - a nemrég megtartott szerbiai választások éjszakáján, április 25-re virradóra történt Belgrádban: harminc fekete egyenruhás, símaszkot viselő, botokkal felfegyverkezett verőlegény érkezett rendszám nélküli autókon a Savamala nevű negyed Hercegovačka utcájába, igazoltatta az arra járókat és az ott levő objektumokban talált embereket, elszedte mobiltelefonjukat, beterelte őket egy raktárépületbe, majd a felvonuló buldózerek egy féltucatnyi épületet leromboltak. A rendőrség megtagadta a segítségnyújtást az őket riadóztató sértettektől, és a kommunális rendőrséghez utasította őket – tudván tudva, hogy azok éjszaka nem dolgoznak.
Azóta három hét telt el, és a közvélemény hangos tiltakozása, a polgári jogvédő felszólítása ellenére úgyszólván semmi sem történt az ügy feltárása érdekében. A mai napig sem tudni, hogy kik voltak a médiában fantomoknak elkeresztelt álarcosok, ki vezényelte ki őket, és igaz-e a főpolgármesternek meg a belügyminiszternek az az állítása, hogy a hatóságoknak semmi közük az esethez. Amiben legfeljebb csak azok kételkednek, akik képesek hitelt adni az ellenzéki rágalmaknak.
Tehát három hét, és továbbra is a legnagyobb titok fedi ezt a közfelháborodást kiváltó ügyet, pedig az elkövetett jogsértések tekintetében a belgrádi Fantomgate sem marad el sokkal a washingtoni Watergate mögött. Hogy ez mennyire így van, kiderül Saša Janković polgári jogvédő megállapításaiból. Idézzünk belőlük: „szervezetten, állami és nem állami szervek egybehangolt fellépésével, álarcos személyek nagyobb csoportjának erőszakos, vandál akciójával megsértették a polgárok szabadságjogait és vagyonbiztonságát…”. Janković egyenesen azt állítja, hogy a belgrádi rendőrség felsőbb utasításra tagadta meg a beavatkozást, és utasította a segélykérőket a kommunális rendőrséghez. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az egész ügy szálai magasabb állami szintre vezetnek, ahonnan a rendőrség olyan utasítást kapott, hogy ne menjen ki a helyszínre.
A jogvédő állításait azonban maga A. Vučić kormányfő cáfolta meg, méghozzá késedelem nélkül. Nyilatkozatából az az egészen hihetetlen dolog derült ki, hogy ő sem tud semmit sem a fantomokról, sem a megbízóikról! Képzeljük csak el: a fővárosban éjnek évadján lerombolnak több épületet, ismeretlen álarcos verőlegények törvénytelenül igazoltatják és molesztálják az embereket, a rendőrség pedig valahonnan olyan utasítást kap, hogy ne vegyen tudomást a dologról! És minderről semmit sem tud a kormányfő. Az az ember, aki egyébként annyira jól értesült, hogy legutóbb például titkosszolgálati forrásokból napokkal korábban értesült arról, hogy szombaton zavargások történhetnek - Banjalukában.
Erről az esetről azonban valahogy elmulasztották őt értesíteni a szolgálatok. De minek is szóltak volna, ha nem is történt semmi különösebb dolog? Hallhattuk tőle: nem érti, hogy miért ez a nagy felhajtás, amikor csupán engedély nélküli kalyibák („udzerice”) eltakarításáról volt szó, ami ráadásul személyi sérelem nélkül zajlott le, és amiből „egyesek politikai ügyet akarnak kreálni ott, ahol nincs”. Egyedül azt sajnálja, hogy nem hívták meg őt, hogy elmagyarázza az embereknek: „Mi itt egy csodaszép városnegyedet akarunk építeni, és nem akarjuk, hogy ilyen piszkos kalyibák csúfítsák a környéket, mint amit ti építettetek engedély nélkül”. Ahogyan nyilatkozta.
El tudom képzelni, hogy beszéde mennyire megnyugtatta volna a sértetteket, akiknek az álarcos fantomok buldózerei a földdel tették egyenlővé a piszkos kalyibáikat… Méghozzá a választások éjszakáján, amikor a kormánypárt hívei már javában ünnepelték a győzelmet. Azok, akik nem olyan balszerencsések, hogy pont a leendő csodaszép vízi város helyén építkeztek engedély nélkül, és így nem kellett lerombolni őket. A kalyibatulajdonosok talán meg is tapsolták volna a kormányfőt, és hálásan szorongatták volna a kezét, hogy így gondoskodik környékük esztétikai külleméről.
Ám ha hitelt adunk a miniszterelnök állításának, hogy az állami szerveknek semmi közük a fantomok akciójához (és ugyan ki merné ezt megkérdőjelezni?), akkor okkal merül fel a kérdés, hogy vajon ki követhette el ezt a nyilvánvaló törvénytelenséget?
Szerénységem csak úgy, kapásból a következő opciókat tudja elképzelni:
1. A választásokon csúfos kudarcot vallott ellenzéki demokraták a Savamala lakóin álltak bosszút vereségükért, hogy utána politikai ügyet kreáljanak belőle;
2. Hashim Thaci koszovói vezető volt UCK-ás gerillái öltöztek be fantomoknak, és estek neki a helybelieknek, hogy megfúrják a brüsszeli egyezményt;
3. A szerbellenességéről ismert Soros György amerikai milliárdos Zvezda-szurkolókat bérelt fel, hogy akciójukkal aláássák A. Vučić tekintélyét Angela Merkel előtt.
Komolyra fordítva a szót: jó, tudjuk, Szerbia nem Amerika, és az itteni médiumok sem hasonlíthatók össze a Washington Posttal, már ami társadalmi befolyásukat és a hatalom előtti tekintélyüket illeti. Kár is szót vesztegetni arra, hogy lesz-e legalább hasonló következménye ennek a botránynak, mint annak volt Amerikában. Vagyis hogy vállalja-e valaki a felsőbb vezetésből, hogy ő adott utasítást az akcióra, és ezért lemond tisztségéről. Mérget vehetünk rá, hogy a legmagasabb szint az esetleges lemondásoknál, ha egyáltalán sor kerül ilyesmire, a portási vagy a munkavezetői szint lesz. A vizsgálat pedig addig fog tartani, amíg a jónép el nem felejti az egész ügyet.
Különben is a károsultak „közönséges” kisemberek, akiknek se pártjuk, se befolyásos mentoruk nincs, hogy kiállna mellettük, és akik különben is maguk hívták ki maguk ellen a sorsot, amikor halogatták objektumaik lebontását, megakadályozva a telekrendezést az évszázad építkezéseként beharangozott „vízi város” felhőkarcolói számára. Igaz, hogy néhány tulajdonosnak volt érvényes építési engedélye, néhányuk esetében pedig folyamatban volt a legalizálási eljárás, aminek a befejezését illett volna megvárni. És az is igaz, hogy az ilyen buldózeres döntögetést rendes országokban nem éjszaka, hanem fényes nappal szokták elvégezni a rendőrség jelenlétében, nehogy sérüljenek az érintettek jogai, és nehogy eltűnjön néhány értékes dolog a lebontandó házakból (mint ahogy ebben az esetben történt). De ki fog ilyen apró-cseprő jogi dolgokkal bíbelődni, amikor az idő pénz, a kormány és az arab befektetők pedig már égnek a vágytól, hogy megkezdődjék a vízi városi csodatorony építése?! (…)
Következő cikk: Hatalmas politikai botrány tört ki az Eurovízós Dalfesztivál körül
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >