2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

La vita e bella

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
La vita e bella

Pad. Kutyások, szerelmesek és hajléktalanok oázisa, amire legtöbben csak úgy tekintenek, mint egy sétány díszítő elemére, amit idővel belep a kosz, megesz a rozsda, aztán kihal mint valami veszélyeztetett faj. Sokan nem látnak benne mást csak fát és a fémet, a mögötte rejlő belső szépséget pedig elfújja rohanó életünk zajos szele. Nincs időnk gyönyörködni abban, ami szép, nem állunk meg egy szóra, egy percre, egy pillantást vetni azokra a dolgokra, amelyek körülvesznek bennünket, amitől színes az élet, mondjuk egy pad.

Újvidéken az egyik magyar párt székházát, és a képviselőház épületét átszelő parkban is van egy ilyen ülő alkalmatosság. Egyedül szomorkodik a nagy park sarkában egy fa árnyékában, valahogy olyan ő mint egy giccses képeslap kelléke, egy üde színfolt. Ha lenne mellette egy kandeláber, akkor úgy nézne ki, mint egy párizsi hangulatkép, de mivel ez Újvidék és nem Párizs, Edit Piaf és l'Amour helyett szerelmesek és kutyaszar övezi. Buksi, buksi, sajnos te nem tudod fölszedni, amit termeltél, és ha még meg is akarnád enni, mert kutya vagy, nem lehet, mert pár nap múlva már nem is tudod beazonosítani, melyik is a te munkád gyümölcse. Nem is értené az ember, hogy miért is különleges ez a bizonyos vagy csak úgy általában egy pad. Állandóan foglalt, mindig mással van elfoglalva – olyan, mint egy szép nő, mindenkinek megvolt, csak nekem nem, pedig én nem akarok tőle semmi rosszat, csak kicsit gyönyörködni benne, érezni áramvonalas formáját, leülni, hogy jobban megismerjem, hogy elbeszélgessünk. Amikor arra járok, szomorkodva, fájó szívvel nézek rá, mert tudom, hogy nincs helyem az életében. Nem is lehet, mert vagy kutyások, vagy szerelmesek, vagy öregek pihennek rajta, nekem pedig csak marad a sóvárgás és a vágyódás. Ha majd egyszer leülök a padra...

Aztán egyik nap, ahogy a város felé jártam, észrevettem, hogy üres. Búslakodva ült a zöldellő fű magányában, mint akivel napok óta nem foglalkozott senki. Végre, kiáltottam fel félhangosan, gyorsan odafutottam és leültem. Jaj... ez nagyon jó! Valami olyan érzés fogott el, mint egy tábornokot a győztes csata után, biztos rágyújtottam volna, ha dohányzom.

Képzeletemben egy szivar füstje röppent a levegőbe, tudatva mindenkivel, hogy most én ülök itt, ez az enyém, nem érdekel, hogy nehéz a szatyor mama, ma enyém a pad. Pár kutyás közeledett, én meg csak nevettem, fülnek hangtalan lelket nyugtató ördögi kacajjal adtam tudtukra, hogy: „tegnap te ültél itt, ma én, lehet menni futkározni a kutyussal, úgy-úgy, oda szépen a fűre.”

Én a padom, körülöttem kutyaszar és kutyaszőr, fába vésett szerelmi vallomás, de ülök... azóta, hogy erre a környékre költöztem először. Mégsem kellett csalódnom, már nem vagyok szomorú, mert az, ami régen még távolinak tűnt, most valóság, része lett az életemnek, ha csak egy kis időre is. Ülök, ültem vagy úgy egy húsz percig, aztán mentem tovább a dolgomra. Most is sokszor láttam, mindig megnézem, ő rám kacsint képzeletbeli szemeivel, és minden megy tovább. Azóta sem nagyon ültem a padon, de már nem baj, mert volt pár örömteli percünk, pár közös pillanat, ami örökre megmarad, a pad fája bevéste magát emlékezetem noteszébe.

Roberto Benigni filmje, Az élet szép illik ide, amiből megtudhatjuk, hogyan is éljük életünket kiegyensúlyozottan, mégis megtéve mindent a boldogság és az öröm elérése felé, mert egyszer csak egy Auschwitz felé tartó vonaton találhatjuk magunkat, ahonnan nincs visszaút. Élvezzük az életet, élvezzünk minden pillanatot, persze ne amolyan James Dean „live fast and die young” módon, hanem Benignisen, lazán és nevetve, mert mikor már öregen ássuk saját sírunk, az elmúlás ásójával, akkor túl késő lesz. Azt pedig senki sem szeretné, hogy Szent Péter Puccini operahőseként drámaian vihogva mondja, hogy La comedia è finita, azaz A játéknak vége. Egyszer úgyis meghalunk, de addig is, La vita è bella, Life is Beautiful, Az élet szép.

2009. november 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: doki, írta: 2009. november 19. 22:52:37

P.S 2: Helyesbítve mondatomat, a legutóbbi 25. rikkancskodásodon nevettem sokat, nem az utolsó tudom. :-)
Név: doki, írta: 2009. november 19. 22:49:49

Messze van még Amerika, de azért, köszönöm. Jólesik a bíztatás, főleg ha az a mindenkori rikkancstól jön. Kösz szépen Feri!

PS: A legutolsó rikkancskodásodon sokat röhögtem. A két öreg haláli, főleg a becenevek.
Név: Francisco, írta: 2009. november 19. 20:13:00

Nagyon jó, nagyon szép, csak így tovább, Gábor barátom és a végén még egy író lesz belőled.

Üdv.Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább