2024. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az éhes delikvens esete a kormányfővel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Éhesek vagyunk! Tudod-e, elnök, hogy a néped éhes? Tudod-e, elnök, hogy húszezer a fizetésünk?”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha én pancsovai lennék, egy percig se gondolkodnék azon, hogy kire voksoljak április 24-én. Minden dilemmám eloszlott volna a Szerb Haladó Párt ottani választási nagygyűlése után, amelyen a kormányfő és pártvezér, a pillanatnyilag legnépszerűbb itteni politikus, Aleksandar Vučić mellett megjelent Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is.

A tévé előtt ülve nem akartam hinni a szememnek: jól látom, ő az ott Vučić és munkatársai mellett? A nemzetközi tekintélynek örvendő magyar külügyminiszter? A pártzászlókat lobogtató, transzparensekkel hadonászó, vezetőjüket hangosan éltető tömeg élén? Bizony ő! Méghozzá ingujjban és oly felszabadultan, oly kedélyes mosollyal az arcán lépkedve az első sorban, mintha csak legközelebbi barátját kísérte volna el erre a pártmanifesztációra, hadd lássák a dél-bánátiak, hogy a határon túlról is szurkolnak a mi hatalmi pártunknak.

Nemcsak felvonult, hanem fel is szólalt, és meleg szavakkal méltatta a Vučić-kormány sikereit. Nekem különösen az a mondata ragadta meg a figyelmemet, amit ékes szerb nyelven mondott el, és ami alighanem szállóigéként fog bevésődni a mi kis közösségünk történelmi tudatába: „Ha én szerbiai magyar lennék, akkor a VMSZ-re szavaznék, ha pedig szerb, akkor a haladó pártra!”.

A frappáns kijelentés másnap címoldalon jelent meg a belgrádi kormánypárti sajtóban, ha ettől nem lesz meg Vučićék kétharmada, akkor semmitől!

Meghatott vendéglátója pedig a következő keresetlen szavakkal mondott köszönetet a méltatásért: „Kevés olyan magas rangú külföldi tisztségviselő akad, aki venné a fáradságot, hogy eljöjjön nagygyűlésünkre, és ilyen szépeket mondjon kormányunkról!”.

Mennyire igaza volt! Sőt, nemcsak hogy kevés ilyen külföldi politikus akad szűkebb és tágabb térségünkben, hanem egyetlen egy sem. Szijjártó Péteren kívül. Ha csak Milorad Dodikot nem vesszük külföldinek.

Csak úgy, mellesleg: volt már példa errefelé, hogy valaki hasonló szöveggel és a mi nevünkben próbálta bizonygatni kiállását egy szerb vezér mellett - igaz, ő nem határon túli, hanem palánkai volt. Ténykedése azonban, enyhén szólva, nem nyerte el annak a közösségnek a tetszését, amelyhez tartozónak állította magát. És bár emlékezetes szereplése miniszteri, pontosabban a „népügyi” miniszter bársonyszékébe röpítette őt, pünkösdi királykodása igen gyorsan és meglehetősen dicstelen véget ért.

Visszatérve Pancsovához: nem tudom, hogy a budapesti vendéget a haladópárti vezető hívta meg, hogy növelje a míting fényét, vagy ő maga ajánlkozott. És azt sem tudhatjuk, hogy Szijjártó Péter kikérte-e a mieink tanácsát, mielőtt erre a különös, a diplomáciában meglehetősen szokatlan gesztusra, a haladók választási kampányát segítő fellépésre vállalkozott. (És akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam, mert a Vesti c. belgrádi lapban megszólaltatott jogi szakértők egyenesen botrányosnak és a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi konvencióval ellentétesnek tartják az esetet.) Ha igen, ha kikérte tanácsukat, akkor nyilván elmulasztották őt felvilágosítani Vučićék „közkedveltségéről” a magyarok körében. Például a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely legfrissebb közvéleménykutatásának eredményeiről, amelyből megtudhatjuk, hogy a magyaroknak legfeljebb 4,8 százaléka rokonszenvez a SNS-szel a szerb pártok közül. A többiek pedig éppenséggel nem rajonganak értük. Amiben bizonyosan közrejátszik e párt vezetőinek igencsak problematikus és a kisebbségiekben kevés rokonszenvet ébresztő előélete.

Ám volt még egy érdekes és emlékezetes mozzanata a pancsovai tömeggyűlésnek: az a bizonyos, sokat emlegetett bekiabálás, amely egy perc alatt romba döntötte a fennkölten szónokló miniszterelnök által festett rózsaszín álomképet, megkérdőjelezve egyszersmind Szijjártó Péter dicshimnuszát is. Miközben arról próbálta meggyőzni hallgatóit, hogy mennyire a szívén viseli sorsukat, egy hang szakította félbe.

„Gladni smo! Predsednice, gladan ti je narod! Znas li ti, predsednice, da nam je plata dvadeset hiljada?”. („Éhesek vagyunk! Tudod-e, elnök, hogy a néped éhes? Tudod-e, elnök, hogy húszezer a fizetésünk?”) Dinárban értendő, természetesen, ami nem egész kétszáz eurónak felel meg.

Az igazi botrány azonban csak ezután következett: a rendfenntartók az illetőt kiemelték a tömegből és elvezették, majd átadták a rendőröknek, akik igazoltatták. Úgy bántak vele, mintha veszélyes delikvensről lenne szó, aki komoly vétséget követett el azzal, hogy beszólt a kormányfőnek. Incidenst robbantott ki őszinte kifakadásával, hogy ő éhes! De nem kevésbé volt botrányos Nebojša Stefanović belügyminiszternek (a SNS alelnökének) magyarázata sem, aki azzal próbálta indokolni a panaszkodó elleni eljárást, hogy azért vezették el, „nehogy baja történjen, ha a többi résztvevőnek netán nem tetszett volna a megjegyzése”. A belügyi tárcavezető e gondoskodó jóindulata és az egész affér jókora visszhangot keltett a médiában, úgy hogy másnap magának a miniszterelnöknek kellett megnyugtatni az újságírókat: ne aggódjanak, az illetőnek a haja szála se görbült… Nyilván felmérte, hogy az egész ügy már így is többet ártott pártjának, mint amennyi pozitív hozadéka volt az egész pancsovai nagygyűlésnek. Magas labdát adott az ellenzéknek, hogy lecsaphassanak rá. (…)

2016. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Bartók fivérek

Magyarországiak készítettek egy négyrészes filmet a délszláv háborúról a 90-es évek végén, és abban beszélt egy >

Tovább

Érdekeink kiárusítása

A közleményből és a jelenlegi képviselőházi politikai (erő)viszonyokból szinte arra lehet következtetni, hogy a Tartományi Kormány >

Tovább

A hisztéria és a rezignáció között hánykolódunk

Romokban heverő értékrendek közepette vajúdik az új világ, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz. Mindeközben azzal >

Tovább

EB

Még a múlt hét elején, Belgrádban, ismét megérintett a sumadijai kóló könnyed, légies, elegáns tartású suhanása. >

Tovább

Topolyai történetek : a Kis Mozi

És hogy mi köze van ennek Topolyához? Amikor Lifka Sándor felépítette a szabadkai állandó mozit, egy >

Tovább

„EGY SZÁBOR, EGY NEMZET”, EGY VEZÉR!

Ennek a szerb nacionalista politikának a ki nem nyilvánított végcélja a multikulturalizmus megszüntetése, ami magába foglalja >

Tovább

Mindjárt hazaérünk

Biztosan nagy hó esett, ha már szánnal jött értünk a faluba a nagyapám.Tehát  mégis voltam iskolában (jobbról), >

Tovább

A “multikulturális elvárás”

Nem lenne azonban méltányos egyedül a betegbiztosítót vádolni. Ők legalább írásban is közzéteszik, amit mások sunyin >

Tovább

„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?

A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >

Tovább

A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet

Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >

Tovább

A szolgapárt menetelése a szakadék felé

A június 2-i önkormányzati választásokon a VMSZ vereséggel is felérő „eredményeit” nem lehet a 70 ezres >

Tovább

A véres XX. század agóniája tovább tart

Arról is szóltam, hogy újabban egyre több olyan regény születik, amely elszámol a hosszan agonizáló XX. >

Tovább