2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az éhes delikvens esete a kormányfővel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Éhesek vagyunk! Tudod-e, elnök, hogy a néped éhes? Tudod-e, elnök, hogy húszezer a fizetésünk?”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha én pancsovai lennék, egy percig se gondolkodnék azon, hogy kire voksoljak április 24-én. Minden dilemmám eloszlott volna a Szerb Haladó Párt ottani választási nagygyűlése után, amelyen a kormányfő és pártvezér, a pillanatnyilag legnépszerűbb itteni politikus, Aleksandar Vučić mellett megjelent Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is.

A tévé előtt ülve nem akartam hinni a szememnek: jól látom, ő az ott Vučić és munkatársai mellett? A nemzetközi tekintélynek örvendő magyar külügyminiszter? A pártzászlókat lobogtató, transzparensekkel hadonászó, vezetőjüket hangosan éltető tömeg élén? Bizony ő! Méghozzá ingujjban és oly felszabadultan, oly kedélyes mosollyal az arcán lépkedve az első sorban, mintha csak legközelebbi barátját kísérte volna el erre a pártmanifesztációra, hadd lássák a dél-bánátiak, hogy a határon túlról is szurkolnak a mi hatalmi pártunknak.

Nemcsak felvonult, hanem fel is szólalt, és meleg szavakkal méltatta a Vučić-kormány sikereit. Nekem különösen az a mondata ragadta meg a figyelmemet, amit ékes szerb nyelven mondott el, és ami alighanem szállóigéként fog bevésődni a mi kis közösségünk történelmi tudatába: „Ha én szerbiai magyar lennék, akkor a VMSZ-re szavaznék, ha pedig szerb, akkor a haladó pártra!”.

A frappáns kijelentés másnap címoldalon jelent meg a belgrádi kormánypárti sajtóban, ha ettől nem lesz meg Vučićék kétharmada, akkor semmitől!

Meghatott vendéglátója pedig a következő keresetlen szavakkal mondott köszönetet a méltatásért: „Kevés olyan magas rangú külföldi tisztségviselő akad, aki venné a fáradságot, hogy eljöjjön nagygyűlésünkre, és ilyen szépeket mondjon kormányunkról!”.

Mennyire igaza volt! Sőt, nemcsak hogy kevés ilyen külföldi politikus akad szűkebb és tágabb térségünkben, hanem egyetlen egy sem. Szijjártó Péteren kívül. Ha csak Milorad Dodikot nem vesszük külföldinek.

Csak úgy, mellesleg: volt már példa errefelé, hogy valaki hasonló szöveggel és a mi nevünkben próbálta bizonygatni kiállását egy szerb vezér mellett - igaz, ő nem határon túli, hanem palánkai volt. Ténykedése azonban, enyhén szólva, nem nyerte el annak a közösségnek a tetszését, amelyhez tartozónak állította magát. És bár emlékezetes szereplése miniszteri, pontosabban a „népügyi” miniszter bársonyszékébe röpítette őt, pünkösdi királykodása igen gyorsan és meglehetősen dicstelen véget ért.

Visszatérve Pancsovához: nem tudom, hogy a budapesti vendéget a haladópárti vezető hívta meg, hogy növelje a míting fényét, vagy ő maga ajánlkozott. És azt sem tudhatjuk, hogy Szijjártó Péter kikérte-e a mieink tanácsát, mielőtt erre a különös, a diplomáciában meglehetősen szokatlan gesztusra, a haladók választási kampányát segítő fellépésre vállalkozott. (És akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam, mert a Vesti c. belgrádi lapban megszólaltatott jogi szakértők egyenesen botrányosnak és a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi konvencióval ellentétesnek tartják az esetet.) Ha igen, ha kikérte tanácsukat, akkor nyilván elmulasztották őt felvilágosítani Vučićék „közkedveltségéről” a magyarok körében. Például a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely legfrissebb közvéleménykutatásának eredményeiről, amelyből megtudhatjuk, hogy a magyaroknak legfeljebb 4,8 százaléka rokonszenvez a SNS-szel a szerb pártok közül. A többiek pedig éppenséggel nem rajonganak értük. Amiben bizonyosan közrejátszik e párt vezetőinek igencsak problematikus és a kisebbségiekben kevés rokonszenvet ébresztő előélete.

Ám volt még egy érdekes és emlékezetes mozzanata a pancsovai tömeggyűlésnek: az a bizonyos, sokat emlegetett bekiabálás, amely egy perc alatt romba döntötte a fennkölten szónokló miniszterelnök által festett rózsaszín álomképet, megkérdőjelezve egyszersmind Szijjártó Péter dicshimnuszát is. Miközben arról próbálta meggyőzni hallgatóit, hogy mennyire a szívén viseli sorsukat, egy hang szakította félbe.

„Gladni smo! Predsednice, gladan ti je narod! Znas li ti, predsednice, da nam je plata dvadeset hiljada?”. („Éhesek vagyunk! Tudod-e, elnök, hogy a néped éhes? Tudod-e, elnök, hogy húszezer a fizetésünk?”) Dinárban értendő, természetesen, ami nem egész kétszáz eurónak felel meg.

Az igazi botrány azonban csak ezután következett: a rendfenntartók az illetőt kiemelték a tömegből és elvezették, majd átadták a rendőröknek, akik igazoltatták. Úgy bántak vele, mintha veszélyes delikvensről lenne szó, aki komoly vétséget követett el azzal, hogy beszólt a kormányfőnek. Incidenst robbantott ki őszinte kifakadásával, hogy ő éhes! De nem kevésbé volt botrányos Nebojša Stefanović belügyminiszternek (a SNS alelnökének) magyarázata sem, aki azzal próbálta indokolni a panaszkodó elleni eljárást, hogy azért vezették el, „nehogy baja történjen, ha a többi résztvevőnek netán nem tetszett volna a megjegyzése”. A belügyi tárcavezető e gondoskodó jóindulata és az egész affér jókora visszhangot keltett a médiában, úgy hogy másnap magának a miniszterelnöknek kellett megnyugtatni az újságírókat: ne aggódjanak, az illetőnek a haja szála se görbült… Nyilván felmérte, hogy az egész ügy már így is többet ártott pártjának, mint amennyi pozitív hozadéka volt az egész pancsovai nagygyűlésnek. Magas labdát adott az ellenzéknek, hogy lecsaphassanak rá. (…)

2016. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább