Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy döbbenetes melléfogás
Bódis Gábor
Az indoklás része: „a horvátok elűzése Herkócáról kizárólag a lakáskérdés megoldását szolgálta”.
Herkóca, szerémségi falu, 2016. április 1.
A néhány ezer lélekszámú falu lakossága megosztott: az egykor többségben levő horvát nemzetiségűek nem szívesen nyilatkoznak arról, hogy a Hágai Törvényszék felmentette minden vád alól Vojislav Šešelj szélsőséges politikust. „Azok ott Hágában mindent előre elrendeztek, még akkor, amikor kiengedték.“ A 24 évvel ezelőtti történések egyik horvát szemtanúja nem véletlenül szkeptikus. Az egykor horvát többségű falu szerb nemzetiségű lakosai igazságosnak tartják az ítéletet.
Herkóca, 1992. május 6.
Vukovárt már szétlőtte a „jugoszláv“ hadsereg, amelynek montenegrói egységei Dubrovnikot sem kímélték. A horvátországi háború kellős közepén Vojislav Šešelj, a Miloševićékkel koalícióban levő szélsőséges Szerb Radikális Párt vezetője, többedmagával megjelent a Vajdaság déli részén elhelyezkedő Herkóca (Hrtkovci) főterén és felolvasták annak a 17 helybéli horvátnak a nevét, akiknek azonnal távozniuk kellett az akkor még horvát többségű faluból. Tanárokról, orvosokról, értelmiségiekről volt szó. Miután a horvátok többsége páni félelmében azonnal elmenekült, még 20 családot fenyegetésekkel, fizikai erőszakkal távozásra kényszerítettek. A házukat kirabolták, és az idemenekülő horvátországi, vagy boszniai szerbeknek adták át. Ezt nevezte később a Hágai Törvényszék előtt a vádlott Šešelj humánus lakosságcserének és ezt hagyta jóvá a nemzetközi bíróság azzal, hogy minden vád alól felmentette és szabad embernek nyilvánította.
Herkócáról magyar családok is elmenekültek. Šešeljnek egyébként megengedőbb álláspontja volt a magyarokkal szemben. Akkoriban autóbuszokkal deportáltatta volna a Szerbiában élő kisebbségeket, de emberbaráti okokból szendvicsekkel látta volna el őket. „A magyaroknak nem kell hosszasan utazniuk, ezért nekik elég lesz egy szendvics is” – ajánlotta fel.
Ellentmondásos ítélet
Dejan Anastasijević, a független és liberális belgrádi hetilap, a Vreme publicistája írta:
„Végre ez is megvan. Tizenhárom évvel és egy hónappal azután, hogy a radikálisok vezére, Vojislav Šešelj trombitások (“trubácsok”) és tetemes mennyiségű malacsült kíséretében elrepült Hágába, a bíróság is megmondta a magáét és felmentette a bűnösség alól mind a kilenc vádpontban. Egy botrányos bírósági per botrányos vége volt ez, de még botrányosabb volt az elnöklő bíró Jean-Claude Antonetti indoklása, aki a maratoni per során több alkalommal is nemcsak a vádlott pártján állt, hanem még olykor nyíltan csodálta is.”
A három tagú bíróság egyébként kettő-egy arányban mentette fel a csetnik vajdát. Az elnöklő Jean-Claude Antonetti valóban hajmeresztő dolgokat mondott az ítélet másfél órás indoklásában és a feje tetejére állította mindazt, amit történészek és a közvélemény józanabb része tudott a délszláv háborúkról. Antonetti pravoszláv, katolikus és iszlám hitű szerbekről beszélt, mintha horvátok és bosnyákok nem is léteznének. Ezt még Šešelj sem állította a legszebb napjaiban sem.
Szerinte a horvátok elűzése Herkócáról kizárólag „a lakáskérdés megoldását szolgálta”, ami, valljuk be, már egy horrorbohózat kategóriájába tartozik. Vagy: a Zvornik körüli muzulmán falvak lakosainak elűzése „humanitárius alapon történt, annak érdekében, hogy a civileket eltávolítsák a háborús övezetből”. Emiatt tehát logikus a tisztelt bíró következtetése, hogy a Szerb Radikális Párt önkéntesei nem azért vonultak be Horvátországba és Boszniába, hogy valakit is megtámadjanak, hanem kizárólag azért, hogy megvédjék a szerb népet. Hitlerék is hasonló dolgokat művelhettek Szudétaföldön.
Šešelj egyébként számtalan esetben tette nevetségessé a hágai bírákat, ügyvédeket, ügyészeket, tanúkat. És szinte hihetetlen engedékenységet mutattak irányában: kérésére még egy bírát is leváltottak. De nevezte az egybegyülteket „félvilági gazembereknek” is, amikor arra szólították fel, hogy álljon fel a bírák bevonulásakor: „Nektek, félvilági gazembereknek?” És ülve maradt. A hágai tévéközvetítések nagy népszerűségnek örvendtek, főleg a nacionalizmusra igencsak hajlamos közönség körében. A nagy mulattató végül azt is kijárta, hogy másfél évvel az ítélethirdetés előtt ideiglenesen hazaengedték. Az ok: súlyos májrákban szenved. És úgy tűnik Hollandiában nem kaphatott volna megfelelő orvosi ellátást. Bezzeg az erről hírneves Szerbiában igen.
A kétkedők utólag annak tudják be Šešelj korábbi, csak látszólag ideiglenes hazaküldését, hogy a bírák már akkor a felmentő ítélet tudatában hozták meg az erre vonatkozó döntésüket.
Mindenesetre a vajda a szerb sajtóban azt nyilatkozta, hogy nem tudja tiszta szívből ajánlani a nyugatot a híveinek. „Teljes 12 évet éltem az unióban és mondhatom: az élet ott olyan, mint a börtönben.”
Ki húzhat hasznot mindebből?
Dr. Dušan Reljić, a német Stiftung Wissenschaft und Politik külpolitikai intézet brüsszeli irodájának vezetője, az egyik legjobb délszláv elemző szerint a Šešelj tárgyalását követők közül többen is már a kezdetektől fogva meg voltak győződve arról, hogy a vádirat téves. „Mindenki, aki akkoriban Jugoszláviában élt, s aki nyitott szemmel és füllel járt-kelt, Šešeljben mindig is azt látta, ami: közönséges politikai bohóc, aki erőteljes kirohanásaival mérgezte a politikai légkört, és hihetetlen brutalitással viszonyult politikai ellenfeleihez.” Reljić úgy véli, hogy maga az a gondolat, hogy ennek a politikai pojácának a háborús események idején volt bármibe beleszólása, téves. „Hiszen már akkoriban sem volt kétséges, hogy csak báb a hatalomtartók – a konkrét esetben Slobodan Milošević kezében.”
Szerbiában április 24-én lesznek parlamenti (meg vajdasági és önkormányzati) választások, és a legújabb felmérések szerint a szélsőjobb két pártja is átlépné az 5%-os küszöböt: az ismét Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt és a valamikor (2000) Miloševićet legyőző másik Vojislav (Koštunica) által hátrahagyott Szerb Demokrata Párt, valamint a vele koalícióra lépett Dveri. Sokan tartanak attól, hogy a hágai ítélet szárnyakat ad a szélsőségeseknek és támogatottságuk akár a 20%-ot is elérheti. Már vannak olyanok, akik azt vizionálják, hogy a jövőben a vajda ott ülhet az Európai Parlamentben, mondjuk, a Jobbik képviselőinek társaságában.
Mások szerint a legnagyobb valószínűsége mégis annak van, hogy a jelenlegi kormányfő, Aleksandar Vučić lesz a nyerő ebben az ügyben is. Ő, aki 20 évvel ezelőtt Šešelj közeli munkatársa, Reljić szerint, politikai gyermeke volt. A kilencvenes évek legvégén pedig rettegett tájékoztatási minisztere.
Egy veszélyes, ostoba kirohanásokat intéző szélsőjobboldalival a parlamentben, Vučić még inkább a demokrácia és az európai értékek védelmezőjeként mutatkozhat, s így nyugat-európai politikai partnerei számára fontosabb lehet, mint valaha.
Šešelj már Slobodan Milošević rendszerében is legalább két vonatkozásban hasznos volt: kifelé erősítette Miloševićnek a mérsékelt politikusról építgetett hamis képét, befelé pedig hevesen támadta a demokratikus ellenzéket és a független médiát. Most ugyanezt kínálja egykori pártfogoltjának, Vučićnak is. És az nagy valószínűséggel vevő rá.
Ez azonban csak a rövid távú következménye a hágai ítéletnek. Meg kell várni, hogy lesz-e másodfokú tárgyalás, Brammertz hágai fővádló ezt kilátásba helyezte. Ha a végleges döntés is a délszláv háborúk történetének teljes revízióján alapszik majd, akkor Szerbiában belátható időn belül (értsd: soha) nem kerül sor történelmi önvizsgálatra. Viszont ebben nem lesz egyedül a térségben.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Következő cikk: A nemzetközi teniszvilágban ez a sorsa a nemierőszak-tevőnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >