2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Egy döbbenetes melléfogás

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Az indoklás része: „a horvátok elűzése Herkócáról kizárólag a lakáskérdés megoldását szolgálta”.

Herkóca, szerémségi falu, 2016. április 1.

A néhány ezer lélekszámú falu lakossága megosztott: az egykor többségben levő horvát nemzetiségűek nem szívesen nyilatkoznak arról, hogy a Hágai Törvényszék felmentette minden vád alól Vojislav Šešelj szélsőséges politikust. „Azok ott Hágában mindent előre elrendeztek, még akkor, amikor kiengedték.“ A 24 évvel ezelőtti történések egyik horvát szemtanúja nem véletlenül szkeptikus. Az egykor horvát többségű falu szerb nemzetiségű lakosai igazságosnak tartják az ítéletet.

Herkóca, 1992. május 6.

Vukovárt már szétlőtte a „jugoszláv“ hadsereg, amelynek montenegrói egységei Dubrovnikot sem kímélték. A horvátországi háború kellős közepén Vojislav Šešelj, a Miloševićékkel koalícióban levő szélsőséges Szerb Radikális Párt vezetője, többedmagával megjelent a Vajdaság déli részén elhelyezkedő Herkóca (Hrtkovci) főterén és felolvasták annak a 17 helybéli horvátnak a nevét, akiknek azonnal távozniuk kellett az akkor még horvát többségű faluból. Tanárokról, orvosokról, értelmiségiekről volt szó. Miután a horvátok többsége páni félelmében azonnal elmenekült, még 20 családot fenyegetésekkel, fizikai erőszakkal távozásra kényszerítettek. A házukat kirabolták, és az idemenekülő horvátországi, vagy boszniai szerbeknek adták át. Ezt nevezte később a Hágai Törvényszék előtt a vádlott Šešelj humánus lakosságcserének és ezt hagyta jóvá a nemzetközi bíróság azzal, hogy minden vád alól felmentette és szabad embernek nyilvánította.

Herkócáról magyar családok is elmenekültek. Šešeljnek egyébként megengedőbb álláspontja volt a magyarokkal szemben. Akkoriban autóbuszokkal deportáltatta volna a Szerbiában élő kisebbségeket, de emberbaráti okokból szendvicsekkel látta volna el őket. „A magyaroknak nem kell hosszasan utazniuk, ezért nekik elég lesz egy szendvics is” – ajánlotta fel.

Ellentmondásos ítélet

Dejan Anastasijević, a független és liberális belgrádi hetilap, a Vreme publicistája írta:

„Végre ez is megvan. Tizenhárom évvel és egy hónappal azután, hogy a radikálisok vezére, Vojislav Šešelj trombitások (“trubácsok”) és tetemes mennyiségű malacsült kíséretében elrepült Hágába, a bíróság is megmondta a magáét és felmentette a bűnösség alól mind a kilenc vádpontban. Egy botrányos bírósági per botrányos vége volt ez, de még botrányosabb volt az elnöklő bíró Jean-Claude Antonetti indoklása, aki a maratoni per során több alkalommal is nemcsak a vádlott pártján állt, hanem még olykor nyíltan csodálta is.”

A három tagú bíróság egyébként kettő-egy arányban mentette fel a csetnik vajdát. Az elnöklő Jean-Claude Antonetti valóban hajmeresztő dolgokat mondott az ítélet másfél órás indoklásában és a feje tetejére állította mindazt, amit történészek és a közvélemény józanabb része tudott a délszláv háborúkról. Antonetti pravoszláv, katolikus és iszlám hitű szerbekről beszélt, mintha horvátok és bosnyákok nem is léteznének. Ezt még Šešelj sem állította a legszebb napjaiban sem.

Szerinte a horvátok elűzése Herkócáról kizárólag „a lakáskérdés megoldását szolgálta”, ami, valljuk be, már egy horrorbohózat kategóriájába tartozik. Vagy: a Zvornik körüli muzulmán falvak lakosainak elűzése „humanitárius alapon történt, annak érdekében, hogy a civileket eltávolítsák a háborús övezetből”. Emiatt tehát logikus a tisztelt bíró következtetése, hogy a Szerb Radikális Párt önkéntesei nem azért vonultak be Horvátországba és Boszniába, hogy valakit is megtámadjanak, hanem kizárólag azért, hogy megvédjék a szerb népet. Hitlerék is hasonló dolgokat művelhettek Szudétaföldön.

Šešelj egyébként számtalan esetben tette nevetségessé a hágai bírákat, ügyvédeket, ügyészeket, tanúkat. És szinte hihetetlen engedékenységet mutattak irányában: kérésére még egy bírát is leváltottak. De nevezte az egybegyülteket „félvilági gazembereknek” is, amikor arra szólították fel, hogy álljon fel a bírák bevonulásakor: „Nektek, félvilági gazembereknek?” És ülve maradt. A hágai tévéközvetítések nagy népszerűségnek örvendtek, főleg a nacionalizmusra igencsak hajlamos közönség körében. A nagy mulattató végül azt is kijárta, hogy másfél évvel az ítélethirdetés előtt ideiglenesen hazaengedték. Az ok: súlyos májrákban szenved. És úgy tűnik Hollandiában nem kaphatott volna megfelelő orvosi ellátást. Bezzeg az erről hírneves Szerbiában igen.

A kétkedők utólag annak tudják be Šešelj korábbi, csak látszólag ideiglenes hazaküldését, hogy a bírák már akkor a felmentő ítélet tudatában hozták meg az erre vonatkozó döntésüket.

Mindenesetre a vajda a szerb sajtóban azt nyilatkozta, hogy nem tudja tiszta szívből ajánlani a nyugatot a híveinek. „Teljes 12 évet éltem az unióban és mondhatom: az élet ott olyan, mint a börtönben.”

Ki húzhat hasznot mindebből?

Dr. Dušan Reljić, a német Stiftung Wissenschaft und Politik külpolitikai intézet brüsszeli irodájának vezetője, az egyik legjobb délszláv elemző  szerint a Šešelj tárgyalását követők közül többen is már a kezdetektől fogva meg voltak győződve arról, hogy a vádirat téves. „Mindenki, aki akkoriban Jugoszláviában élt, s aki nyitott szemmel és füllel járt-kelt, Šešeljben mindig is azt látta, ami: közönséges politikai bohóc, aki erőteljes kirohanásaival mérgezte a politikai légkört, és hihetetlen brutalitással viszonyult politikai ellenfeleihez.” Reljić úgy véli, hogy maga az a gondolat, hogy ennek a politikai pojácának a háborús események idején volt bármibe beleszólása, téves. „Hiszen már akkoriban sem volt kétséges, hogy csak báb a hatalomtartók – a konkrét esetben Slobodan Milošević kezében.”

Szerbiában április 24-én lesznek parlamenti (meg vajdasági és önkormányzati) választások, és a legújabb felmérések szerint a szélsőjobb két pártja is átlépné az 5%-os küszöböt: az ismét Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt és a valamikor (2000) Miloševićet legyőző másik Vojislav (Koštunica) által hátrahagyott Szerb Demokrata Párt, valamint a vele koalícióra lépett Dveri. Sokan tartanak attól, hogy a hágai ítélet szárnyakat ad a szélsőségeseknek és támogatottságuk akár a 20%-ot is elérheti. Már vannak olyanok, akik azt vizionálják, hogy a jövőben a vajda ott ülhet az Európai Parlamentben, mondjuk, a Jobbik képviselőinek társaságában.

Mások szerint a legnagyobb valószínűsége mégis annak van, hogy a jelenlegi kormányfő, Aleksandar Vučić lesz a nyerő ebben az ügyben is. Ő, aki 20 évvel ezelőtt Šešelj közeli munkatársa, Reljić szerint, politikai gyermeke volt. A kilencvenes évek legvégén pedig rettegett tájékoztatási minisztere.

Egy veszélyes, ostoba kirohanásokat intéző szélsőjobboldalival a parlamentben, Vučić még inkább a demokrácia és az európai értékek védelmezőjeként mutatkozhat, s így nyugat-európai politikai partnerei számára fontosabb lehet, mint valaha.

Šešelj már Slobodan Milošević rendszerében is legalább két vonatkozásban hasznos volt: kifelé erősítette Miloševićnek a mérsékelt politikusról építgetett hamis képét, befelé pedig hevesen támadta a demokratikus ellenzéket és a független médiát. Most ugyanezt kínálja egykori pártfogoltjának, Vučićnak is. És az nagy valószínűséggel vevő rá.

Ez azonban csak a rövid távú következménye a hágai ítéletnek. Meg kell várni, hogy lesz-e másodfokú tárgyalás, Brammertz hágai fővádló ezt kilátásba helyezte. Ha a végleges döntés is a délszláv háborúk történetének teljes revízióján alapszik majd, akkor Szerbiában belátható időn belül (értsd: soha) nem kerül sor történelmi önvizsgálatra. Viszont ebben nem lesz egyedül a térségben.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

 

2016. április 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább