2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Topolyai út mentén

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

„Csak létezik valami kocsma a falu központjában. Ahova majd, Gary emlékének adózva, pontosan délben érkezem.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Becsére legszívesebben Topolya felől szeretek érkezni. Nem csak azért, mert a Péterréve-Becse közötti útnak több mint a fele évek óta szinte járhatatlan és a közelgő választásoknak úgy tűnik nincs akkora tétje, hogy a regnáló helyi politikusok megjavíttassák, hanem azért, mert a Topolyai út és környéke gyermekkori emlékeket ébreszt bennem.

Njegoševo (magyarul Istenáldás, persze nem szószerinti fordításban, a Vajdaság Ma portál helységnév jegyzékében találtam meg ezt az elnevezést, nem tudom, hogy az ott élő ötvenvalahány magyar ajkú lakos így ismeri-e, sejtem, hogy a topolyai taxis is meglepődne, ha Istenáldásra kérném a fuvart) után balról, Topolya-Zenta-Ada községek hármashatára mentén lelhetőek fel a dadám által mesélt történetek helyszínei. Egytől-egyik legendás helységek, az elsők amelyekről életemben hallottam: Gunaras, Kavilló, Obronyacsa (ő így mondta, egyébként a fenti forrás szerint Völgypart), Utrine, Buránysor, Kevi, és a páratlan szépségű, rendezett, virágdíszben pompázó Pobeda birtok.

Juni (Julis néni általam lerövidítve), teljes nevén Toldi Julianna Keviben született és Kavillóba ment férjhez (vagy fordítva). Egykori férje a Pribiczki vezetéknevű zenész, kontrás volt. Juni mesélte, hogy néhánynapos kimerítő lakodalom után férje álmában is még az akkordokat szorongatta az ő karján, vagy combján. Házasságuk rövid életűnek bizonyult, mert férje nem tudott ellenállni a zenészekre fenyegető legnagyobb veszélynek, nem az LSD-nek (LSD Keviben 1930-ban?!), hanem az alkoholizmusnak.

Tanító szüleimhez akkor szegődött, amikor én megszülettem. A gyors észjárású, rendívül szellemes, bőbeszédű asszonyság  kiapadhatatlan történeteit a hallgatóság kuncogásától kísérve szaftosan mesélte, az életben jelentkező minden helyzetre, gondra, bajra, eseményre neki voltak izgalmas mondásai, példatörténetei. Ezekben a történetekben a Kevi-Kavilló-Utrine háromszög úgy jelentkezett mint az európai eseményeknél Róma-Párizs-Berlin: minden ezekhez kötődött. A mesékben vissza-visszatért ugyanaz a főhős, akit a leírás alapján úgy képzeltem el, mint azt a bácsit, akit az egyik „kóbojfilmben” láttam (Gary Cooper), de szerepeltek, daliás legények, kacér menyecskék, felszarvazott férjek, megcsalt feleségek... Időnként megemlítette a Várost is (később kiderült, hogy ez Topolya), ami az én gyermekfantáziámban már-már metropolisként jelentkezett. Ha Kevi Róma, akkor Topolya minimum New York. Amikor a gunarasi útleágazáshoz érek rendszerint lelassítok, de az utolsó pillanatban mégsem fordulok le balra, mert általában sietős.  És útközben vár rám még egy fontos helyszín.

Az arra utazó a határt Brazíliánál lépi át. A két község, Becse és Topolya közötti határt.  Aki esetleg nem ismeri a helységnév történetét: a múlt század húszas éveiben a jobb élet és szebb jövő reményében Vajdaságból sokan Dél Amerikát vették célba.  Annak a területnek a tulajdonosa, ahol most a település áll („i šire”), szolgáinak marasztalásként földet osztott szét és ő mondta: „itt lesz a ti Brazíliátok”. Történelmi tény, hogy a település a II. Világháború alatt egy rövid ideig viselte a Jugoszláviával kötött örök barátsági szerződést felrúgó, náci magyar miniszterelnök Bárdossy nevét is. A falucska neve az utóbbi években ismét elakácosodott: állítólag a finnyás kommunistáknak nem tetszett a Brazília elnevezés (és Bárdossyfalva?), átkeresztelték politikailag teljesen semleges Bagremovóra és ez az illatos név tért vissza valami okból néhány évvel ezelőtt hivatalosan is. Egy ideig csak ez volt olvasható a falucska két végén a helységtáblákon (a két tábla között a távolság nem több 200 méternél, ilyen hosszú a település).  Nem tudom mivel lépett rá a foci és a bossa-nova hazája a demokratikus Szerbia tyúkszemére, lehet hogy azzal, hogy ott a szociálisan érzékeny baloldal gyakorolja már évek óta a hatalmat, mifelénk pedig az ilyesmi nem kívánatos jelenség.

Tovább haladva: a bosnyák telepes Mileševo, a magyarlakta szomszédos Drea, majd pedig lassacskán jobb oldalt a távolban, mintha egy tündérmeséből pottyant volna ki, feltűnik a Dungyerszki-kastély (így magyarosan írom az egykori tulajdonos nevét, mert a Magyar Parlamentben képviselőként ő is így használta) hivalkodóan fehér neoromantikus tornya és kupolái.

A Topolyai útról látszik egy közelebbi kupola is. Annak az épületnek volt a kupolája, ahol életem első éveit leéltem. Az épületet valami okból lebontották. Nem sokkal a bontás után jártam ott és a törmelékben találtam egy kis cipőt. Az enyém lehetett, feltételezem, hogy a padlásról repült le párját elveszítve a bontáskor. Azt megtudtam, hogy a kupolás tornácot katonai céllal kímélték meg a bontók. Egy pilóta magyarázta, hogy a gyakorló repülést végző vadászgépeknek ezt a bácskai síkságból kiemelkedő épületet kell irányzékba venni ahhoz, hogy pár perc múlva eltrafálják a batajnicai katonai repülőtér kifutó pályáját.

Ha csak tehetem, felkeresem ezt a helyet. Mert valami megmagyarázhatatlan nyugalmat érzek ott. Mint gyermekkoromban. Nézem a zsengezöld színű búzamezőt, érzem a frissen szántott föld ősi, éltető illatát és várom, hogy édesanyám, vagy Juni kiszóljon a nem létező ablakon, hogy kész a vacsora.

Legközelebbi utazásomat úgy tervezem, hogy a Bermuda-háromszög helyett felkeresem a kevésbé veszélyes Bácskai háromszöget. Lefordulok Gunarasnál balra és sorra járom a fentiekben felsorolt településeket. Elmegyek, természetesen Kevibe is, ahol még soha sem jártam. Csak létezik valami kocsma a falu központjában. Ahova majd, Gary emlékének adózva, pontosan délben érkezem.

2016. március 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább