2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kesergés egy véres kezű hazardőrért

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Valószínűleg a nyolcezer srebrenicai bosnyákot preventív intézkedésként mészároltatta le.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Azt gondolná az ember, hogy a Radovan Karadžić elleni ítélet után fellélegezhetünk, hiszen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt évekig tartó peres eljárásban minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a boszniai háború eme torz egyéniségű, elferdült lelkivilágú, véres kezű figurájának bűnössége, s ezzel ha nem is zárul le véglegesen egy tragikus korszak a térség népeinek történelmében, de legalább egy nagy lépés történt ebben az irányban.

Azt gondolhatnánk, hogy még a legelfogultabb hazafias érzelmű nemzettársak is megelégedéssel fogadják a legsúlyosabb háború bűncselekményekért kirótt verdiktet, megkönnyebbülve amiatt, hogy a hágai bírák végre helyére tették a dolgokat, hozzájárultak a tisztán látáshoz, és megfosztották a nemzeti hős nimbuszától azt a személyt, aki erre semmiképpen sem szolgált rá.

Ha csak arra gondolunk, hogy miként avanzsált háborús nemzeti vezérré olyan lélekgyógyászként, aki jövedelem kiegészítésként gyakran állított ki hamis orvosi és pszichológiai értékeléseket bűnözőknek, hogy azok elkerülhessék büntetésüket, akit csalás és sikkasztás miatt több évre leültettek (mint életrajzában olvashatjuk), és aki börtönévei alatt felfedezte magában a literátort, majd gyermekverseket és drámákat kezdett írogatni, miközben lesipuskásai szarajevói civilekre vadásztak - már ez is elég adalék ahhoz, hogy erős kételyek merüljenek fel emberi értékeit és hősi jellemét illetően.

Mindezt megtetézi tizenhárom évi rejtőzködése az igazságszolgáltatás elől, amikor hol pincékben, hol kolostorokban bujkált egyházi segédlettel, hol meg hosszú ősz hajat viselve és bozontos szakállt növesztve természetgyógyászként kezelte a potenciaproblémákkal küzdő pácienseit egy új-belgrádi magánklinikán, dr. Dragan Dabić álnéven… Azt az „eredeti” gyógyászati módszert alkalmazva, hogy a maguk vizeletét itatta kezeltjeivel... Miközben orránál fogva vezette a szerb rendőrséget (ha igaz, hogy tényleg nem volt tudomásuk hollétéről).

Mindebből egy kisstílű szélhámos, egy gátlástalan hazardőr alakja bontakozik ki, aki a háború viharában olyan pozícióba került, hogy a legborzalmasabb bűncselekményeket követhette el más nemzetiségű embertársai ellen. És akinek az ítélethirdetés utáni első nyilatkozatában nyomát sem találni a lelkiismeret-furdalásnak, aki most is áldozatnak tekinti magát, és azon kesereg, hogy nem volt elég pénze az eredményesebb rejtőzködésre, mert ha havi hatszáz eurója lett volna, akkor sohasem fogják el.

Egy olyan képmutató, aki a mostani iszlamista merényletekre hivatkozva a kereszténység megmentőjének szerepében igyekszik tetszelegni, mondván, Európa nem képes felfogni, hogy a boszniai szerbek kikkel álltak szemben a kilencvenes években. Azt sugallva, hogy ő már akkor felmérte az Európára leselkedő dzsihadista veszélyt, és szembeszállt vele: valószínűleg a nyolcezer srebrenicai bosnyákot preventív intézkedésként mészároltatta le.

Azt gondolhatnánk, hogy az ítéletet követően és széles körben ismert viselt dolgai alapján egyszer s mindenkorra leáldozik a csillaga, és már csak háborús monstrumként marad meg az emlékezetünkben. Akit olyan rémtettei alapján fognak emlegetni, mint az etnikai tisztogatások, a más nemzetiségűk gyűjtőtáborokba terelése a Nagy-Szerbia számára kiszemelt területekről és a srebrenicai népirtás. Amilyenre méreteit tekintve nem volt példa a világháború utáni Európában.

Idáig azonban, sajnos, még nem jutottunk el. A szerbiai közhangulatot tükröző médiában ezekben a napokban is hősnek kijáró együttérzés veszi körül, egy szerbellenes politikai per áldozatának állítják be és azon keseregnek, hogy vajon megéri-e a szabadulást? Amire jó magaviselet alapján legfeljebb kilencven éves korában számíthat. A patrióta beállítottságú lapok pedig azt találgatják, hogy a „kegyetlen” német börtönökben kell letöltenie büntetését, vagy a sokkal enyhébb, csaknem luxus körülményeket nyújtó norvég fogházakban? És a panaszok közepette még csak említés sem történik a palei hóhér áldozatairól. (…)

Radovan Karadžić históriájának és bűnlajstromának ismeretében valahogy falsul cseng ez a nemzeti büszkélkedés, és valószínűleg a hazafias érzelmű választók megnyerését célozza a mostani kampányban. Ám ez is arról szól, hogy a szerb vezetés továbbra is kitartóan ragaszkodik ahhoz a szemlélethez, hogy mindenki egyformán bűnös a kilencvenes évek háborúiért, és hogy Srebrenicában nem történt népirtás (miként azt Hágában megállapították), hanem „csak” szörnyű dolgok, ahogyan Tomislav Nikolić fogalmazott. És nem abból indulnak ki, hogy mindegyik nemzetnek először magából kellene kivetnie az olyan gaztevőket, mint amilyen a véres kezű palei zsarnok, és nem azt mérlegelni, hogy amazok megtették-e ugyanezt.

2016. március 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nem konfrontálódunk, együttműködünk”

Különösen groteszkül hatnak és nevetségesen hangzanak Pásztor szavai, miszerint pártja „továbbra is meg akarja őrizni önállóságát, >

Tovább

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

Felerősödött az európai öntudat is

Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is.  Felemelte a >

Tovább

Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!

A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >

Tovább

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább