2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A türelem és tolerancia bajnoka

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Pásztor tehát a jóságos és toleráns politikus, de ha kell  és csakis a magyarság érdekében, tud erélyesen fellépni és leszámolni az osztályellenséggel.

A Vajdaság Ma hírportál választási interjúsorozatot indított. A kezdőrúgás Pásztor Istváné, a VMSZ elnökéé. Aki sok mindenről beszélt Toma Viktóriának. Ebből a sokból nézzünk néhányat.

(…) „Ami teljes mértékben újszerű és hangsúlyt kapott az elmúlt időben, az a gazdasági-szociális kérdéseknek a kezelése, mert mozgásterünk új lehetőséggel bővült a magyar kormány támogatásának köszönve. Ez nem más, mint a Prosperitati gazdaságfejlesztési támogatásrendszer, hogy ne csak azt tudjuk szajkózni az embereknek, hogy maradjanak itthon, hanem lehetőségeket is tudjunk teremteni az itthon maradáshoz. S az én számomra az a felemelő, hogy rengetegen pályáznak, és a pályázók túlnyomó többsége 25 és 35 év közötti fiatal.

Toma: Legutóbb 500 beérkezett pályázatról beszéltek. Hol tartanak most?

Pásztor: Most már ezernél tartunk.”

Napló: értesüléseink szerint az „ezernél tartunk” költői túlzás. Inkább a vajdasági magyar vállalkozók, első látásra érthetetlen vonakodásáról van szó. Pedig 50 milliárd forint mennyiségű pénz még soha nem rontott rá kisebbségünkre. Bizalmatlanság lenne az oka? Másrészt repesve várjuk, hogy az orbáni áldás következtében, hogyan alakul majd örvendetesen a vajdmagyar foglalkoztatottság. Nem Londonban vagy Berlinben.

„Toma: Ez azt jelentené, hogy ha a VMSZ – amennyiben sikerül megtartania jelenlegi pozícióját – folytatni fogja a megkezdett együttműködést a haladókkal?

Pásztor: 2009-től, nem sokkal azt követően, hogy létrejött a Szerb Haladó Párt, mi elkezdtünk velük együttműködni. A kisebbségi politika nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a többségi szavazóknak legyen kiszolgáltatva, és ha a többségi politikai életben egy olyan konstelláció alakul ki, hogy olyanok irányítják az országot és a tartományt, akikkel egy kisebbségi pártnak nincs együttműködése, azt gondolom, hogy az egy kisebbségi pártnak életveszélyes. Ezért az embernek mindig egy kicsit távolabb kell látnia. Ezért kezdtük mi építeni ezt a viszonyt, és kaptam is érte eleget. Ugyanakkor mindez, amit én itt felsoroltam, a kisebbségi akcióterv, a történelmi megbékélés – amiről most nem is beszéltünk - a részarányos foglalkoztatás, és sok minden más: mindezt a Szerb Haladó Párttal csináltuk meg országos szinten. Nekünk országos és helyi szinten is pozitív tapasztalatunk van a haladókkal való együttműködés terén. Tetszhet ez valakinek vagy sem, de ez a realitás. Nekem vannak tapasztalataim politikai partnerkapcsolatokból a Demokrata Párttal is, előző időkből is meg az elmúlt négy évből is, különböző szinteken. Az az igazság, hogy a Szerb Haladó Párt partnernek fogad el bennünket, súlyunktól függetlenül. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben meg tudunk állapodni, a politika ilyen.

Toma: Ezt a volt VMSZ-tagok, jelenleg MM-tagok nem tudnák? Mert ők nyíltan kimondták, hogy semmiképpen sem tudják elképzelni, hogy együttműködjenek a Szerb Haladó Párttal?

Pásztor: Azok, akik ezeket a mondatokat kimondják, azok közül vajmi kevésnek van bármilyen életszerű tapasztalata a Szerb Haladó Párttal. Helyi szinten lehet, hogy van is tapasztalatuk e tekintetben, de egyéb helyeken nincsen, és az az igazság, hogy engem ez nem is érdekel. Az az út, amit ők alternatívaként felmutatnak, az abba az irányba sodorná a vajdasági magyar közösséget, hogy négy éven keresztül az oldalvonal mentéről, a stadionon kívülről próbálnának bekiabálni. Azt gondolom, hogy ez akkor, amikor uniós csatlakozás van, amikor migránsválság van, amikor szegénység van, mikor minden egyes lépésért kőkeményen meg kell küzdeni, a pusztulásba vezető alternatíva. Ugyanakkor Magyarország és Szerbia között egy olyan együttműködés van kibontakozóban, amilyenre nincs példa az egész régióban, ebben a VMSZ szerepe nem kicsi, és ennek az igazi haszonélvezői mi vagyunk.”

Napló: Varga László, a Magyar Mozgalom egyik vezetője a minap a Hét Napban a következőket mondta erről: „Az elmúlt két év politikai értelemben két részre bontható. Az egyik a 2014. esztendő volt, aztán valamikor 2014 végén, 2015 elején történt egy olyan hozzáállásbeli változás a Szerb Haladó Párt részéről a Vajdasági Magyar Szövetség irányába, amely kettészakította ezt a kétéves időszakot. A 2014. év egy valódi partnerségről szólt, a VMSZ és az SZHP közötti koalíciós szerződésben megfogalmazott alapelvek működtek. Ez egy olyan időszak volt, amikor valóban olyan eredményeket sikerült elérni — például a kollektív bűnösség elvének az eltörlésével —, amelyekre évtizedeken át nem volt esély. De ezután mintha valami eltört volna. 2015 elejétől egy teljesen más időszak következett. A VMSZ és az SZHP közötti koalíciós megállapodás valójában működésképtelenné vált olyan értelemben, hogy — néhány apróbb jelentőségű eredménytől eltekintve — semmi sem valósult meg. Nagyon világosan megállapítható, hogy ez a törés mikor következett be: a 2015. évi költségvetés elfogadása környékén. Igazából akkor derült ki, hogy az a koalíciós megállapodás, amelynek értelmében a magyarlakta területekre a befektetési célú költségvetési eszközöknek egy kézzelfogható része érkezik majd, érvénytelenné vált. Az SZHP eme vállalása nem realizálódott. Ebben a költségvetésben a szabadkai Népszínház épületére 55 millió dinárt irányoztak elő — de ezenkívül más nem valósult meg. Holott a koalíciókötéskor az volt a megállapodás, hogy nagyságrendileg a magyar közösség részarányával összhangban kerülnek majd ezekre a területekre fejlesztési eszközök. Éves szinten legalább egymilliárd dinárról volt szó. Ennek a töredéke valósult meg. Ezek után már csak látszatkoalícióról lehet beszélni, az SZHP nem tekintette partnernek a VMSZ-t.”

Vissza a Vajdaság Mában megjelent Pásztor interjúra:

„Toma: Mennyiben jelent veszélyt a VMSZ-re és választási eredményeire nézve a Magyar Mozgalom?

Pásztor: Nem az a kérdés, hogy mekkora kár keletkezik ezáltal, ez inkább elvi kérdés. Vannak dolgok, amiket nem lehet csinálni, függetlenül attól, hogy mekkora árat kell ezért fizetni. Most azt látjuk, hogy összecsúsznak a szélsőjobbal, és egy olyan alternatívát próbálnak adni, amely a szélsőségek tekintetében mindig távol állt a vajdasági magyar emberektől. Racionálisnak kell lenni, időket túl kell élni, egy közösségnek egy négyéves választási ciklust túl kell élni, és ebben a tekintetben mindenféle személyes indíttatású kalandorság borzalmasan nagy veszély. Most hogyha ez egy-két önkormányzati helybe kerül, hát legyen: ezt el kell takarítani.”

Napló: az MM, azaz az ellenfél rátolása a szélsőjobbra közismert stratégia. Ezt műveli például a Fidesz Magyarországon, amely először a még szélsőségesebb párttal való riogatással, de ezzel egyidejűleg a Jobbik alapértékeinek átvételével elorozta a szavazatokat Vonáéktól. Orbánék már továbbmentek ezen a úton: már baloldali-szélsőjobboldali összefogással ijesztgetik a szavazókat. Pásztor ezt az utóbbi fogást alkalmazza és az MM-t összehozza, na kivel is? A VMDK, a MM koalíciós partnere lenne a szélsőjobb? Vagy csupán az a tény, hogy Korhecz Tamás a Jobbik csökevény, Délhír internetes oldalnak adott interjút?

„Toma: Tehát személy szerint nem érez felelősséget abban, hogy megosztottság jellemzi a vajdasági magyar közéletet?

„Pásztor: Érzek benne felelősséget, mert sokkal hamarabb kellett volna lépnem és a dolgokat elvágni, és nem azt csinálni, hogy azt bizonyítandó, hogy nem vagyok diktátor, több mint fél évig tárgyalni azokkal, akiknek az volt az alapállásuk, hogy nem akarnak megállapodni. Semmi más nem érdekelte őket, csak az, hogy visszajussanak olyan pozícióba, amelyben azt tudják folytatni, amit azt megelőzően csináltak. Ebben látom a felelősségemet.”

Napló: Pásztor tehát a jóságos és toleráns politikus, de ha kell  és csakis a magyarság érdekében, tud erélyesen fellépni és leszámolni az osztályellenséggel. Nem tud ugyan páncélkocsikat vezényelni a Ferihegyre mint az antiterrorizmus nemzetközi bajnoka (Orbán) vagy letartóztatásokkal szórakoztatni választói táborát (Vučić), de a vajdmagyarokért mindenre képes. Az utolsó forintig.

2016. március 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább