Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Mennybeli kapcsolatok
J. Garai Béla
„Urunk, ki a világi végekről a felhőkbe gyűjtöd a vizet, állítsd le az esőzést és változtasd derültté az eget.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
ÉGI SEGÍTSÉG. Hiába fenyegetnek a meteorológusok újabb kiadós esőkkel, én már nem aggódom az árvízhelyzet miatt. Biztosra veszem, hogy napokon belül elvonulnak a sötét felhők, a kiáradt folyók pedig visszatérnek medrükbe. A politikusok is levethetik a gumicsizmát, nem kell minduntalan a tévékamerák kíséretében szemlét tartaniuk a gátakon. Megtörtént ugyanis az intervenció az özönvízszerű esőzés leállítására, mégpedig ott, ahol a legilletékesebbek lakoznak: maguknál az égieknél.
A SPC, a Szerb Pravoszláv Egyház, mint olvashattuk, pénteken „molebannal”, azaz könyörgéssel fordult a Mindenhatóhoz, hogy rekessze be az égi csatornákat, és oszlassa el a felhőket: „Urunk, ki a világi végekről a felhőkbe gyűjtöd a vizet, állítsd le az esőzést és változtasd derültté az eget. Ne hagyd, hogy elöntsön minket az ár, szánd meg sokat szenvedett népedet, óvd meg a bajoktól és az éhínségtől…”, áll az egyház internetes portálján.
Persze, akadtak most is tamáskodók, akik megmosolyogták a főpapok buzgalmát, az esőért könyörgő afrikai varázslókhoz hasonlították őket, és tiszteletlenül azt tanácsolták nekik, hogy fohászkodás helyett inkább ragadjanak lapátot és a nyúlgátépítésben segédkezzenek. És jobban nézzék meg, hogy mit mutat a naptár: azt, hogy már jó ideje beléptünk a 21. századba.
Én azonban mindennek ellenére bizakodom a SPC meteorológiai célzatú fohászának eredményességében.
Csak amiatt vannak bizonyos kételyeim, hogy ha már tényleg ennyire hatásos az egyházi vonalon történő közbenjárás, akkor miért ilyen késve üzentek a mennyeieknek, miért kellett megvárni, hogy a fél ország víz alá kerüljön? Nem lehetett volna már tíz nappal ezelőtt elküldeni ezt a könyörgést tartalmazó virtuális e-mailt az égi címzettnek? Vagy talán úgy gondolták, mint a rendkívüli állapotok minisztere, Velimir Ilić, hogy eshet az eső, úgyis kitartanak a milliós költséggel tavaly épített gátak? Ki tudja.
Hasonló ciklon ügyi könyörgésnek voltunk tanúi a 2014-ben történt áradás idején is, ezt állítólag teljes siker koronázta. Már másnap elállt az eső és kiderült az ég. A szinódus örömmel nyugtázta a hírt, annak jeleként, hogy lám, mégiscsak meghallgatják őket odafönt. Csak a rosszmájúak állították, hogy az időváltozás úgyis bekövetkezett volna, ha nem imádkoznak, mert a meteorológusok azt már korábban megjósolták. A főpapok úgyszólván biztosra mentek, ráadásul saját érdemüknek tulajdonították az esőfelhők elvonulását.
Mi is lenne ennek az országnak a népével, ha nem lenne ilyen intenzív kapcsolatunk a mennyeiekkel!
Ám nem csak a SPC ápolja ezt az ájtatos együttműködést, hanem az elnök is. Nemzetközi viszonylatban sem találunk még egy vezető államférfit, aki ekkora áhítattal gondoskodik országa és népe lelki boldogságáról, mint a szerb vezető. Nem véletlenül kapta meg a pravoszláv népek egységének megszilárdításáért járó díjat, amivel az orosz ortodox egyház feje, Kirill pátriárka tüntette ki múlt heti moszkvai látogatása során. Amikor is a következő magvas gondolatot hallhattuk a kitüntetettől: „Még jobban és még intenzívebben kell együttműködnünk (mármint a pravoszláv népeknek), hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy ismét a katakombákban kelljen hirdetnünk a kereszténységet”.
Miután pedig arról értesült, hogy az orosz egyház hárommillió euróval támogatja a belgrádi ortodox katedrális (tudjuk: ez lesz a legnagyobb az egész Balkánon!) freskóinak elkészítését, ezekkel a szavakkal mondott köszönetet: „Tudom, hogy Oroszország is mekkora válsággal küszködik, ám ha megállapodásunk van a Mindenhatóval, akkor nem sokat törődünk a válsággal”.
Amiből egyenesen következik, hogy Tomislav Nikolićnak is sikerült ilyen megállapodásra jutnia, mert – válság ide, válság oda – ő se törődik túlságosan az ország helyzetével, és sokkal fontosabb számára a bazilika kifestése, mint mondjuk a mizerábilis keresetű hívők sorsa, vagy az, hogy hol találnak menedéket az árvízkárosultak.
Reméljük, nem kell katakombákban meghúzniuk magukat. Ahol majd Nikolić hirdeti nekik a kereszténységet.
PRAGMATIKA. Nagyítóval is nehéz találni olyan választót, aki eszmei alapon dönti el, hogy melyik pártra adja voksát. Ha lenne is ilyen igénye, akkor se tudna különbséget tenni a vezető szerbiai formációk között. Nem úgy, mint mondjuk, Németországban, ahol azért vannak kereszténydemokraták és vannak szociáldemokraták, akik között határozott ideológiai választóvonal húzódik, bár most – a nyugati demokrácia sikerét bizonyítandó – éppen nagykoalíciót alkotva együtt kormányoznak szövetségi szinten. Hasonlóképpen van ez a többi nyugat-európai országban is. Nálunk viszont mindegyik párt a nemzettudatos, konzervatív jobbközép irányvonalat tartja üdvözítőnek, még akkor is, ha névlegesen baloldalinak deklarálja magát, mint például a szocialisták.
Mellesleg, nincs ez másképpen a mi pártjaink esetében sem, itt is mindenki a jobbközéphez tartozónak vallja magát (legfeljebb vannak, akik anyaországi mintára jobban „jobbközépesek” a riválisoknál), és ha a vetélytársaikat meg akarják bélyegezni, akkor (ugyancsak anyaországi mintára) balliberálisnak kiáltják ki őket. Ha rászolgáltak erre a minősítésre, ha nem. Amolyan szitokszó lett ez a balliberális mostanában, és a büszke jobbközépesek nyomban ki is egyenlítik őket a szélsőjobbal.
Ám nemcsak ezzel a mostani „jobbra tarts!” divattal magyarázható, hogy a választók nem ideológiai, hanem pragmatikus szempontokat helyeznek előtérbe. Zoran Anđelković belgrádi elemző szerint ebben a nyomor közeli állapotban, amiben jelenleg leledzik társadalmunk, elsődleges szemponttá lépett elő az, hogy melyik párttal juthatnak álláshoz vagy valamilyen kedvezményhez. A legfrissebb felmérések is ezt az állítását támasztják alá: ezek szerint a polgárok kétharmada meg van győződve róla, hogy a párttagság a legjobb út a munkahelyszerzéséhez vagy a szakmai előmenetelhez, és csak alig 2,3 százalék vélekedik úgy, hogy fennkölt ideálok vezérlik őket a belépésnél. Minden ötödik szerbiai polgár hiszi azt, hogy a pártok között jelentősebb különbségek vannak, és 60 százalék nem reménykedik abban, hogy a választások eredményeként kedvező fordulat következhet be.
Kíváncsi lennék, hogy a mi esetünkben mit mutatna ki egy ilyen felmérés. Tartok tőle, hogy nálunk is hasonló eredményre jutnánk, főleg a párttagsággal járó anyagi haszon tekintetében. (…)
Következő cikk: Szegények és fiatalok kedvence Marian Kotleba
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Elment a Pali
Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de >
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >