2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Következik a reneszánsz

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Bosszantó, hogy az újvidéki „nagyberuházást” méltató hozsannázó kórusba a mi egyetlen napilapunk is bekapcsolódott.  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

VIRTUÁLIS BERUHÁZÁS. Ekkora örömet már régen nem okozott nekünk a kormány: közbenjárásával egy brit cég autóalkatrészeket gyártó üzemet létesít Újvidéken! Amint a lelkendező híradós beszámolókból megtudtam, a Delphi Packard nem kevesebb, mint kétezer dolgozónak ad majd munkát. Hát van ennél szenzációsabb hír ebben a munkanélküliséggel terhelt, válságokkal teli világunkban?

Igaz, nem most, azonnal léphetnek munkába az új dolgozók, hanem csak szakaszosan 2018-ig, ha minden a tervek szerint halad. Azért szakaszosan, mert egyelőre csak a gyárcsarnok van meg, az is kissé elhanyagolt állapotban, amint a tévéfelvétel tanúsítja: imitt-amott a sarkokban még ott van a korábbi üzemeltető után maradt törmelék. Ez azonban mit sem von le az esemény jelentőségéből, amit az tett igazán emlékezetessé, hogy a miniszterelnök is megtisztelte jelenlétével.

Mert mi sem természetesebb nálunk, mint hogy személyesen Aleksandar Vučić nyit meg minden fontosabb létesítményt, így hát ezt a – mint szavaiból kivehettük - korszakos beruházást is. „Harminc éve ez az első nagyobb beruházás Újvidéken a szerb kormány támogatásával”, hangoztatta a kamerák előtt, s mintha a szemüvege is bepárásodott volna a meghatottságtól. De lehet, hogy csak a huzattól, mert még nem minden törött ablakot sikerült beüvegezni. Én meg közben arra gondoltam, hogy mi lenne velünk és szegény városunkkal, ha nem lenne ilyen rátermett miniszterelnökünk? Aki, látva évtizedes lemaradásunkat, igyekszik gondoskodni fejlődésünkről.

„Ez az elhagyatott gyárcsarnok hamarosan fénnyel telik meg”, folytatta látnoki gondolatmenetét kormányfőnk, majd következett az a mondat, ami, gondolom, minden igaz lokálpatrióta szívét megdobogtatta: „Ez a befektetés a reneszánsz kezdetét jelenti Újvidéken és Vajdaságban!”.

Mindazt, amit eddig a reneszánszról tanultunk, Leonardo da Vincivel és a többiekkel, nyugodtan felejtsük el, mert az igazi reneszánsz most következik a haladókkal, Vučićtyal az élükön! Amint a munkások kitakarítják a csarnokot és elszállítják a sittet.

Ám még viccelődni sem lenne érdemes a kormánypárt otromba propagandahúzásaival, ha e legutóbbi eset nem lenne ennyire sértő a józanészre, és ha a média nem asszisztált volna nekik hozzá önként és dalolva. A nagy csinnadrattával beharangozott beruházásról ugyanis már másnap kiderült, hogy A. Vučić ezúttal is idegen tollakkal ékeskedett, akárcsak a most zajló kampányban már számtalan alkalommal, hiszen a Delphi Packard nem a kormánnyal, hanem a Matijević céggel, az ominózus gyárcsarnok tulajdonosával kötött szerződést. Vagyis két magáncég bizniszéről van szó, amit a haladópárt saját választási propagandájára és Vučić vajdasági promóciójára igyekezett kihasználni a közelgő választások előtt. És ha azt is tudjuk, hogy a kormány és Újvidék város – mint Vučić maga mondta - nem kevesebb, mint 18 millió euróval járul hozzá a brit vállalkozás létrejöttéhez, akkor nem is olyan olcsó mulatság az adófizetők számára ez a „reneszánsz”.

Azt már megszokhattuk, hogy a közszolgálatinak csúfolt szerb állami média rendre a nap eseményeként tálalja a kormányfő önpromóciós kirándulásait és gyáravatásait, és hogy kritikátlanul kiszolgálja a haladópártot a már javában zajló választási kampányban. Ám bosszantó, hogy az újvidéki „nagyberuházást” méltató hozsannázó kórusba a mi egyetlen napilapunk is bekapcsolódott, és hétvégi számában első oldalon, háromhasábos címmel tudósított róla. Mintha nem lett volna fontosabb esemény a jobb sorsra érdemes olvasó számára, mint az, hogy Vučić megnyitott egy virtuális beruházást. Amiből vagy lesz valami, vagy nem lesz, de akkor már ki emlékszik erre a cécóra?

Csak találgathatjuk, hogy lapunk esetében szerkesztői naivitásról volt szó (meghívót küldtek a szerkesztőségnek, hát el kellett menni és tudósítani róla…), vagy mindez a VMSZ és a SNS közötti, a választásokkal kapcsolatos, okkal feltételezett gentlemani megállapodás szellemében történt?

DRÁGA BÁRSONYSZÉK. Egyelőre csak Boris Tadić volt államfő, a Szociáldemokrata Párt (SDS) vezetője hiszi azt, hogy A. Vučić elveszítheti a választásokat (amennyiben az ellenzéknek sikerül egy oszlopba tömörülnie), a többi szereplő tisztában van vele, hogy ez teljesen valószerűtlen. Ennek a felismerésnek tudható be, hogy - a radikálisok és más ultranacionalisták kivételével - az összes kisebb párt igyekszik közel kerülni a főesélyeshez. A legújabb fejlemény az, hogy a nyugdíjaspárt (PUPS) elpártolt Ivica Dačić szocialistáitól (akikkel eddig egy pártszövetséget alkottak), és választási szövetségre lépett a haladópárttal. Ezzel mind a két fél megtalálni vélte a számítását: a SNS a nyugdíjasok szavazatára ácsingózik, a PUPS pedig arra számít, hogy a haladók slepjéhez csatlakozva biztosan bejut a parlamentbe, és néhány kormánypozíciót is bezsebelhet.

Elemzők szerint Milan Krkobabić, a nyugdíjaspárt körmönfont vezetője megszimatolta, hogy Dačićéknak nem túl jól áll a szénája Vučićéknál, és könnyen megtörténhet, hogy kimaradnak az új kormányból, így ők is lecsúszhatnak a zsíros minisztériumi állásokról, ha velük maradnak. Elég csak belelapozni a belgrádi lapokba, hogy meggyőződjünk e feltételezések megalapozottságáról. Szinte nincs nap, hogy ne lenne pengeváltás a szoci és a haladó funkcik között, ez utóbbiak nyíltan követelik a szocialisták kirekesztését a leendő kormányból. Ivica Dačić ugyan a partnerség folytatásáról álmodozik, a napokban azonban maga A. Vučić jelentette ki, hogy nincs feltétlen bizalma a szocialistákban. Ez vezethette a nyugdíjaspártiakat a végső elhatározásra, hogy faképnél hagyják Dačićot, és bekopogtassanak a SNS-hez.

Annak ellenére is megtették ezt, hogy – mint kiderült – kevesebb képviselői helyre kaptak igéretet a SNS-től, mint amennyit Dačić ígért nekik egy héttel korábban, s amit ők keveseltek. Drágán fizettek, de valószínűleg bejön a számításuk, mert egyszázalékos támogatottságukkal, amennyit a legutóbbi közvélemény kutatás jelez, másképpen aligha juthatnának a remélt bársonyszékekhez. (…)

 

2016. február 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább