Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Bernie Sanders sikere a Reagan-éra végét jelezheti?
„A XX. század elején az amerikaiak úgy vélték, hazájuk demokratikus szelleméhez közelebb álló a progresszív adózás.” Dobsi Viktória (Átlátszó):
Az amerikai előválasztási küzdelem újabb állomása Nevadában ugyan Hillary Clinton győzelmét hozta, de Bernie Sanders csupán 5,5 pontos hátránya jelzi, hogy a demokraták versengése továbbra is szoros marad. És a legizgalmasabb kérdés továbbra is az, hogyan lehetséges, hogy az amerikai politika fősodrához, de még az európai trendhez képest is “szélsőséges szocialista” nézeteket valló, 74 éves úr egyáltalán versenyben lehet az elit egy olyan nagyágyújával szemben, mint Hillary Clinton?
Bernie Sanders kampányának számos elemét nyilván megmosolyogják az európai szociáldemokrata-szocialista címkéjű pártokban: François Hollande bizonyosan nem akarja jobban megadóztatni a nagyvállalatokat, Sigmar Gabriel óvakodna attól, hogy a nagy bankok feldarabolását követelje, és a spanyol Pedro Sáncheznek eszébe se jut, hogy radikális minimálbér-emelést ígérjen.
Bernie ötletei ma sokkal közelebb állnak az európai paletta olyan radikálisnak tartott szereplőihez, mint a spanyol Podemos vagy a görög Sziriza, talán csak a brit Munkáspárt új vezetője lóg ki a sorból, Jeremy Corbyn – akinek győzelme David Cameron miniszterelnök szerint azt jelenti, hogy a “Labour mostantól veszélyezteti a nemzet, a gazdaság és a brit családok biztonságát“.
Bár Sanders sok esetben olyan vívmányokat ígér, amelyek Európában már megvalósultak – ilyen pl. az olcsó állami felsőoktatás, az univerzális egészségbiztosítás vagy épp a kollektív tárgyalások a munkavállalók és munkaadók között – csak éppen a hatalomra került európai szocdemek (is) inkább lebontogatták őket, nyíltabban vagy diszkrétebben az utóbbi években.
Bernie Sanders váratlan sikere – az 50 alatti korosztályban továbbra is előzi Clintont – a Reagan-éra végét jelezheti, állítja blogján Thomas Piketty francia közgazdász, aki érdekes történelmi perspektívába állítja Sanders két kampánytémáját, a minimálbér és a progresszív adózás kérdését.
Progresszív adózás Amerika harmonikus növekedése érdekében
Bár az elmúlt évtizedek amerikai trendjéhez képest hihetetlennek tűnik, de a XX. század elején az USA a progresszív adózás úttörőjévé vált. Részben az „öreg” Európa ellenpólusaként, amely hiperegyenlőtlennek tűnt az Atlanti-óceán túlpartján, az amerikaiak úgy vélték, hazájuk demokratikus szellemével adekvátabb a progresszív adózás.
Piketty szerint a 19. század végén és a 20. század elején erősödik fel az egyenlőtlenségek miatt érzett aggodalom, és egy hosszabb törvényhozási, alkotmánymódosítási folyamat eredményeként jön létre a szövetségi jövedelemadó 1913-ban, majd az örökösödési adó 1916-ban.
Az amerikai közgazdászok egyesületének éves kongresszusán 1919-ben, a szervezet elnöke, Irving Fisher kifejti, hogy a növekedő egyenlőtlenségek és a gazdagság „nem-demokratikus” koncentrációja, amely az európai szinthez közeledik, a legfőbb veszély Amerika harmonikus növekedésére nézve. Ezért javasolja többek között a jelentős vagyonok kemény megadóztatását,
az első generáció öröklése esetén egy harmad, a 3. generációnál 3 harmad elvonásával. Az új adónem felső kulcsa 40% lesz a húszas években, majd 70-80% a harmincas-negyvenes években.
(...) Az olajválság, az infláció és a II. világháború vesztes hatalmainak, Németországnak és Japánnak felzárkózása, illetve a vietnámi kudarc keltette aggodalmakat, frusztrációt meglovagolva érkezik Reagan az elnöki székbe, programja az „őseredeti, mitikus kapitalizmus” visszahozatalát ígéri.
1986-os adóreformja, amely véget vet a markánsan progresszív adórendszernek, egy ötven éves ciklus végére tesz pontot: a legmagasabb jövedelmek ezentúl 28%-kal adóznak. Ezt a döntést csak részben írják fölül a demokrata elnökök, Clinton (1992-2000) és Obama (2008-2016): a felső kulcs esetükben 40% körül alakul, azaz a korábbi átlag fele.
A következmény a felső jövedelmek és az egyenlőtlenségek látványos robbanása, egyébként alacsony (bár az európainál valamivel magasabb) növekedés mellett. Eközben – és ennek jelentősége nem lebecsülendő, mind a jelzáloghitel-válság, mind Sanders mai sikerének magyarázatában: a lakosság nagy részének jövedelme stagnál.
Reagan a szövetségi minimálbért is befagyasztja – amelyet lassan és biztosan kurtít az infláció: az 1969-es majd 11 dolláros szinthez képest ma 7 dollár körül jár. Azaz ötven év alatt a vásárlóerő harmadával esett vissza, a gazdaság növekedése ellenére.
Ezen a trenden sem módosított érdemben a Clinton-Obama éra, ahol az automatikus bérnövekményt biztosító indexálás helyett egyedi emelések történtek.
Miközben Hillary Clinton épp ennek, az egyenlőtlenségekkel szemben csak tessék-lássék fellépő politikai hatalomnak örököse, Sanders sikere arra mutat rá, hogy az amerikaiak egy részének elege van az ál-változásokból, a Reagan óta fennálló kvázi status quo-ból.
A minimálbér 15 dollárra emelése, a progresszív adórendszer visszaállítása, az ingyenes egészségügyi ellátás és felsőoktatás ígérete – abban az országban, ahol a tanuláshoz való hozzáférés is rendkívül egyenlőtlen, és az egészségügyi szolgáltatások ára is kifejezetten magas – Piketty szerint ezt az elfeledett egalitárius és progresszív hagyományt idézi meg sokakban.
(...)
Egy másik fontos geopolitikai tényező a két volt kommunista monstrum, Oroszország és Kína, amelyek gyakorlatilag lemondtak arról, Piketty szerint, hogy racionális mértékben próbálják korrigálni közpolitikák révén az egyenlőtlenségeket – egyik országban sem létezik pl. örökösödési adó.
A Clinton-gépezettel és a média konzervativizmusával szemben Sanders talán nem nyeri meg a demokrata előválasztási küzdelmet – a rendkívül eredményes közösségi finanszírozás és a polgárok lelkesedése ellenére sem. De egy fiatalabb, alkalmasint nem ennyire fehér követőjének talán sikerülhet, esetleg olyan eszközökkel, amelyekről ma még nem is álmodunk – és Bernie Sandersnek Nevada után is lesz még alkalma, hogy érvekkel és tettekkel járuljon hozzá a Reagan nevével fémjelzett politikai-ideológiai ciklus végéhez.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >