Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hága, a vajda és az elhantolt eb
J. Garai Béla
„Annak idején ő is közreműködött a Šešelj védelmére alakult csapatban, így közvetve tudomása lehetett a tanúk lekenyerezéséről.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Boldog az a kormány, amelynek tagjairól Nebojša visel gondot!
Kizárt dolog, hogy közülük bárki is összeesküvés áldozatául essen. Nincs az a konspiráció, legyen az a legszövevényesebb is, amit Nebojča ne leplezne le és fojtana el már csírájában.
Eddig már számtalan esetben fedte fel az ellenség próbálkozásait, és hiúsította meg galád szándékát. A legfrissebb példa: a hágai Nemzetközi Bíróság alávaló kísérlete, hogy megingassa a szerb kormányt.
Szerencsénkre ez is meghiúsult, hála az éber Nebojšának.
Igen, Nebojša Stefanovićról van szó, ki ne ismerné merész, leleplező nyilatkozatairól? Ő az, a belügyi tárca ifjúi hév fűtötte, kötelességtudó birtokosa, a haladópárt agilis kádere, aki olyan féltő gonddal óvja az ország vezetőit, ahogyan tulajdon édes szülőjük sem tenné! Most is azon nyomban felismerte, hogy a tribunál gátlástalan bírái mire spekulálnak.
Csak a legnaivabb polgárok gondolhatták azt, hogy csupán az igazságszolgáltatás végett követelik ismételten Belgrádtól Vojislav ŠeŠelj vádlott és három cimborájának haladéktalan kiszolgáltatását: az igazi szándék az, hogy meggyengítsék Szerbiát és destabilizálják kormányát!
Mint tudjuk, Hágában azért szeretnék a vajdát viszontlátni, hogy meghallgassa az etnikai tisztogatás és egyéb háborús bűncselekmények miatt ellene hozott ítéletet, munkatársainak pedig azért kellene megjelenniük a testület előtt, mert vádat emeltek ellenük a Šešelj-perben beidézett tanúk megvesztegetése és zsarolása miatt. Napvilágra került ugyanis, hogy a tanúk közül többeket megfenyegettek, másoknak több száz eurót fizettek, hogy ne terheljék vallomásukkal a csetnikvajdát.
De mindez csak a kulissza, az igazi okok sokkal mélyebben vannak, mint azt a sasszemű belügyminiszter felfedte.
„Az a céljuk, hogy gyenge kormánya legyen Szerbiának, amelyben Aleksandar Vučić miniszterelnök nem dönthet egymaga fontos kérdésekben, hanem koalíciós partnerekre legyen szüksége, és ezáltal visszataszítsák Szerbiát a múltba”, leplezte le a belügyminiszter a hágai bírák titkos szándékát. Teszik mindezt azért, folytatta, mert a nemzetközi élet bizonyos szereplői nem tudnak beletörődni abba, hogy Szerbia szuverén politikát folytat, és nem vezet be szankciókat Oroszország ellen. Majd levonta a végső konzekvenciát: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a kormány destabilizálásáról!”.
El tudom képzelni, hogy a hágai ENSZ-bíróság nagy titokban külön főosztályt alakított, talán valamelyik pincehelyiségben, ahonnan az effajta ármánykodást irányítják, és azt is nyomon követik, hogy hogyan viszonyul Szerbia a nagy keleti testvér iránt. Mert ők se tudnak beletörődni, hogy Szerbia szuverén politikát folytat. Különösen most, a közelgő választások időszakában fokozták aktivitásukat, és megpróbálkoznak a destabilizálással.
Ha ez nem elegendő ok a tribunál becsukására és a bírák szélnek eresztésére, akkor nem tudom, hogy mi az! (…)
De miért is vonakodik a kormány a radikálisok kiadatásától, amikor azok a legkeményebb ellenzékiek közé tartoznak? Miért kockáztatja, hogy emiatt rossz osztályzatot kap a tribunálnak a Biztonsági Tanácshoz küldött jelentésében?
Vajon azért, mert aggódik a vajda egészségéért, nehogy megártson neki a kellemetlen hágai klíma? Vagy attól tart, hogy elszállításuk népfelkelést robbant ki, és milliós tömeg vonul az utcákra?
Emiatt legfeljebb a felettébb óvatos N. Stefanović aggódhat, a szerb belpolitikai helyzet ismerői viszont azt állítják, hogy Šešelj kiadatása miatt semmiféle destabilizálástól nem kell tartani, hiszen nem volt megmozdulás sem Radovan Karadžić, sem Ratko Mladić esetében sem. Az a bizonyos eb egészen máshol van elásva.
Az egyik oka a radik visszatartásának a megfigyelők szerint: a kormánypárt olcsó politikai poénokat akar szerezni a választások előtt a patrióta szavazók körében. Hogy lám, mekkora hazafiak, nem adják ki őket a gonosz hágaiaknak! A nemzetközi bíróság úgyis közismerten népszerűtlen a szerbek körében („csak a szerbeket bünteti…”), és a Hága ellenes kampány csak hasznára lehet a haladópártnak.
A másik ok, hogy a kiadatás körüli hercehurca megnövelné a SRS népszerűségét.
Ám egyes ellenzéki lapok mélyebbre ástak, és még nyomósabb okokat találtak a hágai követelés elutasítására. Kifürkészték, hogy A. Vučić neve is szerepel a három Šešelj-munkatárs letartóztatására vonatkozó bírósági anyagban! Annak okán, hogy annak idején ő is közreműködött a Šešelj védelmére alakult csapatban, így közvetve tudomása lehetett a tanúk lekenyerezéséről. Vučić tehát okkal tart attól, hogy súlyosan árthat tekintélyének, ha a három munkatárs elleni perben az ő nevét is emlegetik Hágában. Az említett lapok szerint éppen ezért mérget vehetünk rá, hogy a kormány nem fogja elküldeni Hágába Šešeljt és cimboráit a választások előtt, s közben a nemzeti büszkeségre fog hivatkozni. Ahogyan hallhattuk is tőle a minap, amikor kijelentette: „Mi tiszteljük hazánkat, és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy letapossa Szerbiát, a hágai tribunál bíráinak sem…”, nyilatkozta önérzetesen a miniszterelnök.
Majd megállapította: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a Szerb Köztársaság elveiről”.
Elvek? Mintha az érvek kissé hamisan csengenének.
Következő cikk: Engedelmesség vagy autonómia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >
„Az elnök meghalt, éljen az elnök”?
Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) >
Marko, te nem ismered az oroszokat
Az Informbíró határozata (1948) után Tito elhatározta, hogy Brioniba helyezi át nyári rezidenciáját, mire Ranković megjegyezte, >