Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hága, a vajda és az elhantolt eb
J. Garai Béla
„Annak idején ő is közreműködött a Šešelj védelmére alakult csapatban, így közvetve tudomása lehetett a tanúk lekenyerezéséről.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Boldog az a kormány, amelynek tagjairól Nebojša visel gondot!
Kizárt dolog, hogy közülük bárki is összeesküvés áldozatául essen. Nincs az a konspiráció, legyen az a legszövevényesebb is, amit Nebojča ne leplezne le és fojtana el már csírájában.
Eddig már számtalan esetben fedte fel az ellenség próbálkozásait, és hiúsította meg galád szándékát. A legfrissebb példa: a hágai Nemzetközi Bíróság alávaló kísérlete, hogy megingassa a szerb kormányt.
Szerencsénkre ez is meghiúsult, hála az éber Nebojšának.
Igen, Nebojša Stefanovićról van szó, ki ne ismerné merész, leleplező nyilatkozatairól? Ő az, a belügyi tárca ifjúi hév fűtötte, kötelességtudó birtokosa, a haladópárt agilis kádere, aki olyan féltő gonddal óvja az ország vezetőit, ahogyan tulajdon édes szülőjük sem tenné! Most is azon nyomban felismerte, hogy a tribunál gátlástalan bírái mire spekulálnak.
Csak a legnaivabb polgárok gondolhatták azt, hogy csupán az igazságszolgáltatás végett követelik ismételten Belgrádtól Vojislav ŠeŠelj vádlott és három cimborájának haladéktalan kiszolgáltatását: az igazi szándék az, hogy meggyengítsék Szerbiát és destabilizálják kormányát!
Mint tudjuk, Hágában azért szeretnék a vajdát viszontlátni, hogy meghallgassa az etnikai tisztogatás és egyéb háborús bűncselekmények miatt ellene hozott ítéletet, munkatársainak pedig azért kellene megjelenniük a testület előtt, mert vádat emeltek ellenük a Šešelj-perben beidézett tanúk megvesztegetése és zsarolása miatt. Napvilágra került ugyanis, hogy a tanúk közül többeket megfenyegettek, másoknak több száz eurót fizettek, hogy ne terheljék vallomásukkal a csetnikvajdát.
De mindez csak a kulissza, az igazi okok sokkal mélyebben vannak, mint azt a sasszemű belügyminiszter felfedte.
„Az a céljuk, hogy gyenge kormánya legyen Szerbiának, amelyben Aleksandar Vučić miniszterelnök nem dönthet egymaga fontos kérdésekben, hanem koalíciós partnerekre legyen szüksége, és ezáltal visszataszítsák Szerbiát a múltba”, leplezte le a belügyminiszter a hágai bírák titkos szándékát. Teszik mindezt azért, folytatta, mert a nemzetközi élet bizonyos szereplői nem tudnak beletörődni abba, hogy Szerbia szuverén politikát folytat, és nem vezet be szankciókat Oroszország ellen. Majd levonta a végső konzekvenciát: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a kormány destabilizálásáról!”.
El tudom képzelni, hogy a hágai ENSZ-bíróság nagy titokban külön főosztályt alakított, talán valamelyik pincehelyiségben, ahonnan az effajta ármánykodást irányítják, és azt is nyomon követik, hogy hogyan viszonyul Szerbia a nagy keleti testvér iránt. Mert ők se tudnak beletörődni, hogy Szerbia szuverén politikát folytat. Különösen most, a közelgő választások időszakában fokozták aktivitásukat, és megpróbálkoznak a destabilizálással.
Ha ez nem elegendő ok a tribunál becsukására és a bírák szélnek eresztésére, akkor nem tudom, hogy mi az! (…)
De miért is vonakodik a kormány a radikálisok kiadatásától, amikor azok a legkeményebb ellenzékiek közé tartoznak? Miért kockáztatja, hogy emiatt rossz osztályzatot kap a tribunálnak a Biztonsági Tanácshoz küldött jelentésében?
Vajon azért, mert aggódik a vajda egészségéért, nehogy megártson neki a kellemetlen hágai klíma? Vagy attól tart, hogy elszállításuk népfelkelést robbant ki, és milliós tömeg vonul az utcákra?
Emiatt legfeljebb a felettébb óvatos N. Stefanović aggódhat, a szerb belpolitikai helyzet ismerői viszont azt állítják, hogy Šešelj kiadatása miatt semmiféle destabilizálástól nem kell tartani, hiszen nem volt megmozdulás sem Radovan Karadžić, sem Ratko Mladić esetében sem. Az a bizonyos eb egészen máshol van elásva.
Az egyik oka a radik visszatartásának a megfigyelők szerint: a kormánypárt olcsó politikai poénokat akar szerezni a választások előtt a patrióta szavazók körében. Hogy lám, mekkora hazafiak, nem adják ki őket a gonosz hágaiaknak! A nemzetközi bíróság úgyis közismerten népszerűtlen a szerbek körében („csak a szerbeket bünteti…”), és a Hága ellenes kampány csak hasznára lehet a haladópártnak.
A másik ok, hogy a kiadatás körüli hercehurca megnövelné a SRS népszerűségét.
Ám egyes ellenzéki lapok mélyebbre ástak, és még nyomósabb okokat találtak a hágai követelés elutasítására. Kifürkészték, hogy A. Vučić neve is szerepel a három Šešelj-munkatárs letartóztatására vonatkozó bírósági anyagban! Annak okán, hogy annak idején ő is közreműködött a Šešelj védelmére alakult csapatban, így közvetve tudomása lehetett a tanúk lekenyerezéséről. Vučić tehát okkal tart attól, hogy súlyosan árthat tekintélyének, ha a három munkatárs elleni perben az ő nevét is emlegetik Hágában. Az említett lapok szerint éppen ezért mérget vehetünk rá, hogy a kormány nem fogja elküldeni Hágába Šešeljt és cimboráit a választások előtt, s közben a nemzeti büszkeségre fog hivatkozni. Ahogyan hallhattuk is tőle a minap, amikor kijelentette: „Mi tiszteljük hazánkat, és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy letapossa Szerbiát, a hágai tribunál bíráinak sem…”, nyilatkozta önérzetesen a miniszterelnök.
Majd megállapította: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a Szerb Köztársaság elveiről”.
Elvek? Mintha az érvek kissé hamisan csengenének.
Következő cikk: Engedelmesség vagy autonómia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >