2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A miniszterelnök csókja

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A válaszok ilyen arányt mutattak: csók: 4,3; munkahely 26; kanadai repülőjegy 68 százalék.”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

DAČIĆ, AZ ÖSSZEESKÜVŐ. Bármennyire is hangoztatják a nagyobbik kormánypárt propagandistái, hogy kétség sem fér választási győzelmükhöz és hogy A. Vučić rendkívüli népszerűsége holtbiztosan garantálja hatalmi pozíciójuk megtartását, azért a szavazók okozhatnak nekik váratlan meglepetést.

A legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények is erre inthetik őket: eszerint a SNS támogatottsága egy hónap alatt két százalékkal csökkent (talán a csalódottság, talán a mizerábilis fizetések miatt, vagy talán azért, mert az emberek egyre inkább átlátnak a józan észt sértő sikerpropagandán), míg az összes többi párté mérsékelten emelkedett. Persze, ezzel még korántsem került veszélybe vezető pozíciójuk, hiszen - a Factor plus ügynökség szerint – még így is 49,5 százalékra számíthatnak, de akár néhány százalékos visszaesés is jelentős kudarc lenne számukra. Azt jelezné, hogy a média feletti korlátlan ellenőrzés, az óriási propaganda-hadjárat ellenére megingott a bizalom irántuk, vége a felfutásnak, az euforikus lelkesedésnek - következik a lejtő. A haszonleső pártkáderek kezdhetnek rettegni attól, hogy előbb-utóbb elbúcsúzhatnak a zsíros állásoktól.

Ez az aggodalom magyarázza a minduntalan előbukkanó összeesküvés-elméleteket, amelyeknek kiagyalói hol a pártvezér miniszterelnök, hol a pártból ideiglenesen félreállt államfő életét, hol puccsot emlegetnek, hol meg magának az egyes számú kormánypártnak a hatalmát látják veszélyben. A legújabb ilyen affér a szocialista koalíciós partnert keveri gyanúba: a Vučićék tömjénezéséről elhíresült Informer tabloid a napokban azzal a szenzációval rukkolt ki, hogy Ivica Dačić SPS-vezető, kormányalelnök és külügyminiszter titokban egy „új DOS”, egy új ellenzéki tömörülés megteremtésén munkálkodik azzal az alávaló céllal, hogy megbuktassa a haladókat!

A lap ezzel magyarázza a szocik és a haladók közötti ismétlődő pengeváltásokat és vádaskodásokat, például az SPS tiszteletbeli elnöke, Milutin Mrkonjić volt közlekedési miniszter kirohanását, aki nem átallotta megkérdőjelezni a siker sztoriként tálalt belgrádi új vasúti pályaudvar átadását, mondván, szó sincs semmiféle új létesítményről, hiszen azt már többször is felavatták – most csak átmeszelték Vučić szereplése végett. Vidéken is szinte állandó a civakodás a két vezető párt káderei között, és ha az SPS vidéken szövetkezne az ellenzékkel – vélik egyes elemzők – könnyen legyőzhetné a haladókat. Állítólag ez az egyik nyomós ok, amiért Vučićék úgy döntöttek, hogy előre hozzák a parlamenti választásokat és a helyi választásokkal egy időben rendezik meg, hogy vezérük nevével kampányolva kiszorítsák a konkurenciát. A másik ok a vajdasági esélyek kiszámíthatatlansága: itt sem állnak túl fényesen a haladók, ezért itt is Vučićtyal próbálnak áttörést elérni.

A királybuktatás gyanújába keveredett I. Dačić, persze, cáfol, lojalitását hangoztatja és szentül ígéri, hogy nem fog szövetkezni egyetlen ellenzéki párttal sem. A haladók azonban továbbra is bizalmatlanok, Nebojša Stefanović belügyminiszter és SNS-alelnök arra emlékeztet, hogy Ivica 2008-ban is így udvarolt a haladóknak, aztán mégis a demokratákkal lépett koalícióra… Ezek után elég nagy meglepetés lenne, ha a SNS a választások után újra az SPS-t választaná partnernek. (…)

JÓTÉKONYSÁG. Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég, tartja a népi szólás, és a jelek szerint ez a közel-keleti „vendégek” szerbiai fogadására is érvényes. Tavaly ilyenkor még azt visszhangozta a belgrádi sajtó, hogy Szerbia tárt kapukkal várja a migránsokat, és nem tesz kivételt köztük atekintetben, hogy valóban háború sújtotta területekről érkeznek, vagy csak a jobb élet reményében igyekeznek eljutni a gazdagabb uniós országokba. A. Vučić sorozatos öntömjénező nyilatkozatokban hangoztatta, hogy Szerbia sohasem fogja lezárni határait a menekülők előtt, „szemben más országokkal”.

Ám miután az emberáradat nem szűnt meg, itt is kezdett megváltozni a hangulat, akárcsak a befogadó országokban. Különösen a véres párizsi terrortámadás ingatta meg az embereket, az ellenzéki Szerb Néppárt vezetője, Nenad Popović pedig azzal a követeléssel rukkolt elő, hogy „hermetikusan” zárják le a Macedónia felé eső határt a terrorveszély miatt. Amikor pedig A. Vučić a múlt héten a davosi donátori konferencián bejelentette, hogy kormánya félmillió eurót adományoz a háború sújtotta Szíriának, az „elveszett szíriai nemzedékek” javára, a rezsimkritikus sajtó össztüzet zúdított rá.

„Elúszott a fizetésekből és a nyugdíjakból levont pénz!”, emelte ki címében a Telepromter c. tabloid. Majd emlékeztetett arra, hogy a miniszterelnök másfél éve azzal hitegeti a megrövidített embereket, hogy üres az államkassza, nincs pénz a járandóságok emelésére, ugyanakkor külföldön megjátssza a jótékonykodó államférfit, és önkényesen, a parlament jóváhagyása nélkül osztogatja a saját polgáraitól megvont pénzt. Azt is felrótták neki, hogy Banjalukában tett minapi látogatásakor egymillió eurót ígért a Boszniai Szerb Köztársaságnak, a srebrenicaiaknak pedig ötmillió eurót.

A lap szerint sokkal hasznosabb lenne, ha a kormányfő külföldi jótékonykodás helyett saját országa „elveszett nemzedékein” igyekezne segíteni, hogy ne kelljen elmenekülniük az országból, mint a szíriaiaknak. A cikk mellé csatolt ankétban pedig a következő kérdésre kérték az olvasók válaszát:

„Ön mit szeretne kapni A. Vučićtól a beígért szerb-német csevapcsicsa helyett?

-csókot;

-állást

-repülőjegyet Kanadába, egy irányba”.

A válaszok ilyen arányt mutattak: csók: 4,3; munkahely 26; kanadai repülőjegy 68 százalék.

2016. február 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább