2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Harcra fel! De ki ellen?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Csak aztán a fagyi visszanyalt, se a szovjet, se az amcsik nem támadtak. Fegyver meg volt mindenütt dögivel.” Szerbhorváth György (Beszélő):

Szimpla hétfő este hat óra tájt járunk a Déli Pályaudvarnál, négy katonai rendész várja a kék buszt – nagyon helyes, nem kell a benzint pazarolni. Csak kissé feltűnő a terepruhájuk, hát még hogy ott lóg a vállukon a Kalasnyikov, oldalukon a pisztoly. Idős bácsi megy oda hozzájuk, fel füllel hallom, hogy áhítattal közli velük: volt ő ám katona.

Szimpla hétfő este kilenc tájt a Pollack Mihály téren, az (egykori) rádió előtt két csapatszállító, vagy két tucatnyi rendőr.

Aztán szimpla kedd délelőtt olvasom, hogy Putyin meghívta Orbánt, mert szövetségeseket keres, és fegyvert adnának el az országnak, ha már harminc honvédségi helikoptert venne a magyar állam. (Oké, az kellhet az árvízvédelemhez, ehhez-ahhoz, nem csak lőni.)

De aztán összeáll a kép, napok óta röpködnek a kormánytervezetek: hogy a katonaság a terroristák miatt itthon is bevethető legyen a rendőrök mellett, és mivel oly bazi nagy a terroristaveszély, hát az egyéni jogokat is korlátozni lehet majd. Simicskó István, a honvédelmi miniszter eggyel még tovább ment: lesz itt minden. (A parlament elnökének újabb bombasztikus ötletének elemzésétől, miszerint újra be kell vezetni a sorkatonaságot, eltekintenénk.)

Szóval Simicskó(ék) egy ideológiamentes szervezet létrehozásán gondolkodnak, így a Magyar Hírlap, „amelyben az egyes, a közösségért önként tenni akaró polgárok szabadon, sportszerű keretek között gyakorolhatják azt, amire rátermettek, mert a katonai küzdő- és technikai sportok elsőrangú lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok lássák, tapasztalják, miként segíthetnek egy-egy kiélezett helyzetben.” De a Blikkben arról is olvashattunk, hogy egyenesen nemzetőrséget állít fel a kormány, a 18 évnél idősebb fiatalok önkéntes alapon egy hónapos alapkiképzést kapnának, és mivel az ember olyan lény, hogy saját vidékét, faluját, szeretteit megvédi, hát majd meg fogják védeni. Az újabb fegyveres testületre azért van szükség – így a ragyogó logika –, mert mióta nincs hadkötelezettség, „különböző militáns szervezetek jelentek meg”. Főleg ott, ahol nincs rendőr, és aztán pártpolitikai alapon szerveződnek, elmélkedik a miniszter.

Na most akkor mi van? Egyfelől itt van a rendőrség, a katonaság, újabban tökig fegyverben mászkálnak, már nem csak a kerítést őrizve a határon, hanem Budapest központjában – és ki tudja, minek (hacsak nem a taxisok, ezen értelemszerűen pártpolitikailag megszervezett, militáns banda miatt). Másfelől meg akadnak helyek, ahol nincs rend, de ott meg paramilitáris alakulatok grasszálnak Simicskó szerint. Ezért kellenek a fiatalok, akik önkéntes alapon majd jól seggbe puffantják a renitenseket, a betyársereget, a gárdákat, esetleg az ifjú szocikat, ha még vannak. Ha jól értem.

Vagy saját magukat lövik valagon, lábon. Aki volt katona (de aki nem is), tudja, könnyen elképzeli, hogy egy hónap alatt se krav magázni, karatézni vagy dzsúdózni nem lehet megtanulni, a fegyverhasználatot meg még kevésbé. Ugyan egyszerűnek tűnik egy mordály elsütése – mindnyájan harcoltunk vízipisztollyal –, ám az is biztos, hogy egyhónapos kiképzés alatt tisztességesen csak az önmegsebesítést, saját magunk és bajtársaink hátba lövését lehet begyakorolni, meg a jobbra-balra átot, káromkodni, mint a kocsis, oszt jónapot. Esetleg megszívatva lenni és megtanulni azt, hogy másokat hogyan alázzunk meg.

Ráadásul, aki önként és dalolva jelentkezik egy egyhónapos katonai üdülésre, abban vélhetően már úgyis buzog a harci szellem, és kapva kap az alkalmon, hogy megkapja a licence to kill-t, és otthon a kályhacső mellett tartson egy Kalasnyikovot.

A területvédelem meg ennél is neccesebb dolog. Mert egy faluban ugyan kitől fogjuk, illetve kitől is kell megvédeni szeretteinket? Avagy hol nincs rend? Ahol sok a bűnöző. Hol van sok bűnöző? Hát ahol sok a szegény. Hol a sok szegény? Vidéken, keleten, zsákfalvakban, ahol sok a cigány is. És már el is érkeztünk a legújabb kormányzati romapolitikához (már ha van). Mert kötve hiszem, hogy épp a fiatal romák fognak tódulni a területvédelmi alapkiképzésre (még ha a fiatal romák egy része számára a rendőrnek tanulás a mobilitás szinte egyedüli útja is, s ezért jelentkeznek). Feltéve, hogy egyáltalán beengednék őket a kaszárnyákba. Meg úgyse kapnának fegyvert. Pláne nem, hogy hazavigyék.

Viszont a szélsőjobboldalhoz vonzódó, eleve pararmilitáris „értékeket” valló fehér magyar fiatalok majd tódulni fognak, úgysincs jobb dolguk; erre várnak. Mert kötve hiszem, hogy a dolgozni vagy tanulni kívánó, normálisnak tekinthető fiatalok egy hónapot rászánnak egy ilyen táborozásra. Mert ez mégse fesztiválnak indul, bár ha jobban belegondolunk, itt is lehet majd bulizni, haverkodni és lerészegedni, koedukált ifjúsági harcnevelés esetében pedig az orgiák is.

Mindenesetre megint itt van egy ötlet, ami a rendpárti népnek nem is tűnik első látásra hülyeségnek, sőt – a büdös kölke végre majd rendet tanul. Ezt kívánja minden rendes magyar anya meg apa. Hát ha még a falut, a telket is megvédi a tyúktolvajoktól, az már egyenesen haszonnak fog számítani.

Csak hát, mondom, van itt egy kis félnivaló. Vagyis ha nem lesz otthon fegyverük, nem. De ha lesz, igen. És ha a délszláv háborúknak volt egy igen fontos tapasztalata, az az, hogyan működik a területvédelem – ha nemzetekről, népekről, kisebbségekről van szó. A titói koncepció sem volt nagyon más: mindenki folyton legyen kiképezve, évente járjon hadgyakorlatra, pontosan tudja, hogy ha jön a Varsói szerződés vagy a NATO tagállamainak inváziója, melyik lövészárokban ül saját gyára területén, vagy a falu határában, valami kereszteződésben, az iskola tetején mesterlövészként, ki hol. Csak aztán a fagyi visszanyalt, se a szovjet, se az amcsik nem támadtak. Fegyver meg volt mindenütt dögivel. Igaz, nem otthon, hanem épp a területvédelem épületeiben, minden nagyobb településen.

Először a fellázadt krajinai szerbek használták ki a szituációt, és a horvát állam ellen fellázadva honnan máshonnan is szereztek volna egy rakat fegyvert, ha nem e raktárakból? Aztán ugyanez történt a horvátok részéről is, Tudjman elnök emberei is kipakolták a saját területeiken lévő raktárakat (egyébként Tudjman dolgozta ki a területvédelem koncepcióját még jugoszláv tábornokként, hogy aztán pont a Jugoszláv Néphadsereget verje szét saját elméletével). Majd a boszniai szerb, horvát és bosnyák területvédelmisek is bementek a fegyverekért, aztán védték saját házukat, udvarukat, falujukat – egymást gyilkolászva, szó szerint lőve át a kerítésen vagy kézigránátot dobva a szomszéd udvarába. A hadsereg meg már rég tehetetlen volt, amúgy is a szerbek oldalára álltak.

Szóval az efféle ötletek éppen ellentétes célt szolgálnak: nem az emberek biztonságérzetét növelik, hanem a hisztériát. Klasszikus militarizációs útvonalra lépünk, egy az egyben lefogadom, nemsokára felmerül, hogy először a 14-18 éves fiataloknak alkotnak hasonló „önképzőkört”, majd az általános iskolásoknak, és végül az oviban is szalutálással kezdődik a nap. Aki meg nem lép egyszerre, nem kap puskát estére.  

2016. január 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább