Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Messi a fűben
Bódis Gábor
Kókai feltételezett politikai alapon történő eltávolítása (annak kísérlete) ugyanabba a pártossági sémába tartozik, mint „felmessizése”.
Leírtam már többször is, hogy pozitív fejleménynek tartom a Magyar Mozgalom megjelenését a vajdmagyar politikai szintéren. Minden pluralizmus jobb, mint az élettársi pártdiktatúra, a közpénz elosztásának nem is olyan sajátságos vajdasági megnyilvánulása. Nemcsak én, hanem sokan mások is részletesen kifejtették fenntartásaikat is az MM vezetőivel kapcsolatban, amelyek különösen a kultúra, az oktatás és a tájékoztatás területén korábban kifejtett tevékenységükre vonatkoztak. Az MM mostani vezetői közül sokaknak elévülhetetlen „érdemeik” vannak a felsorolt ügyekben. Ám a hőn áhított pluralizmus zsenge mivoltának figyelembe vételével és további bimbózásának reményében a kritikus hangok elcsitultak. Mondván, nézzük, miből lesz a cserebogár!
Aztán beköszöntött a választási kampány, amelyen az MM úgy indul, hogy nem lesz párt (Nem, nem, soha!). Ám legyen. És megkezdte a pártokkal való egyeztetést, mert a VMSZ-szel ez a dolog nem megy. Aztán Pásztorék hirtelen mégis vajdmagyar konzultációt (!) hirdettek, az MM-nek persze nem küldtek meghívót. Hiszen a mozgalom nem párt.
Az MM két vezetője (Korhecz, Csanádi) a VMDK-val lefolytatott sikeres egyeztetésről is beszámolt az évadnyitó sajtóértekezleten. És a társelnök a következőket mondta (a mozgalom honlapján megjelent tudósítás alapján):
„A sajtótájékoztató végén Korhecz Tamás reflektált a Magyar Szóban felmerült elbocsájtási ügyekre is. Abszurd helyzetnek és szemtelenségnek minősítette, hogy a nagy médiatapasztalattal rendelkező Kókai Péter számára a vezetőség felkínálta, hogy munkaerőfeleslegként távozzon a laptól. Ezt dacból való politizálásnak nevezte. Hozzátette, hogy Kókain kívül még két újságírót érint az elbocsájtás, köztük még egy MM-tag található.
- Ez olyan, mintha Messinek felkínálnák, hogy önkéntesen távozhat a Barcelonából. – élt a sportos hasonlattal Korhecz.”
Namármost, ha a Magyar Nemzeti Tanács egykori elnöke ezt viccnek szánta, akkor minden szavamat visszavonom. Ha nem, akkor azt kell mondanom, hogy Kókai feltételezett politikai alapon történő eltávolítása (annak kísérlete) ugyanabba a pártossági sémába tartozik, mint „felmessizése”.
Arról nem beszélve, hogy tudtommal Kókai akkor volt „sikeres” főszerkesztő a Magyar Szóban, amikor egyedülálló bűvészmutatvánnyal három részre szakították a szerkesztőséget (Oj Srbijo sa tri dela, ponovo ćeš biti cela!). A vajdmagyar politikum önzetlen és bátor támogatásával. És ami az akkori cenzúrát illeti, csak annyit, hogy sok független értelmiségi pontosan úgy szerepelt fekete listán akkor is, mint ma. Csak akkor mások állították össze. Ehhez képest Lionel nem listázott, legfeljebb az apja adót csalt.
Egy kis önmérsékletet, elvtársak!
Következő cikk: Fura, hogy csak én álltam ki Hosszú Katinka mellett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >