2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A teljes igazság a németországi nőmolesztálások ügyében

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Még mindig elhallgatják, kik voltak ezek valójában. Ébresztő, magyarok!” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

(Az alább következő szövegben elrejtve egyenes és eltérített idézetek találhatók a jobb- és szélsőjobboldali magyar sajtó publicisztikai dolgozataiból)

Szilveszter éjszakáján Németország több városának közterületein az ünneplők között elvegyült pár száz embertársunk más embertársainkat támadott meg szexuálisan, tapogatta őket, benyúlt a ruhájuk alá, lökdöste, ütötte és kifosztotta őket.

A „politikailag korrekt” németországi liberális hírügynökségek és sajtóorgánumok napokig titkolták ezt a tényt, és még tovább is próbálták titkolni azt, hogy voltaképpen kicsodák is az elkövetők, milyen embercsoporthoz tartoznak, milyen is a kultúrájuk.

De az igazságot nem lehet sokáig elzárni a napvilágtól, hamar kiderült, hogy kik is ezek az elvetemült férgek, állatok, hiénák. Kivétel nélkül mindegyikük FÉRFI.

A „politikailag korrekt” balliberális médiák természetesen elkezdtek arról bégetni, hogy nem minden férfi ilyen, hogy a legtöbb férfi nem is szokott nőket erőszakolni – meg az ilyenkor szokásos álszent szövegek, amelyekre ma már nem ad Európa egészséges közvéleménye.

Miért, hát nem elsősorban férfiak szoktak szexre kényszeríteni nőket, visszaélve fizikai erőfölényükkel? Vagy netán azt akarja tagadni a képmutató ballib értelmiség, hogy a nők által férfiakon elkövetett nemi erőszak rendkívül ritka, statisztikailag úgyszólván nem létező?

A hazug, férfisimogató ballib kommentariátus – amelyről igen helyesen állapította meg az új, konzervatív lengyel külügyminiszter, hogy ezeknél csak a marxisták, a vegetariánusok és a biciklisták léteznek (szó szerint így mondta Witold Waszczykowski, ez nem elferdített, hanem egyenes idézet) – megpróbálhatja elsimítani, de a férfiak csoportkultúrájának jellegzetességeiből egyenesen következik a tömeges nőmolesztálás. Hiába bizonygatja a „genderőrülettől” megszállott anarchofeminista csőcselék, hogy nők és férfiak között nincs különbség, egyértelmű, hogy a férfiak az erőszak fanatikusai.

Hiszen az egész világirodalomban kik a vitézek, a hősök, a katonák, a hódítók, a hóhérok, a kovbojok, a gyilkosok, a kommandósok, a rendőrök, a lágerőrök, az inkvizítorok? Kik szoktak – az egész világörökség tanúsága szerint – ölni?

No ugye.

És kik az uralom ágensei, cselekvő részesei mindenütt és mindenkor? Kik szokták „ostromolni”, „meghódítani” és „magukévá tenni” embertársaikat és felebarátaikat? A nők a férfiakat, vagy inkább és túlnyomórészt a férfiak a nőket? Kikben marad fönn a szexuális izgalom abban a helyzetben is, amikor a partner elutasító, de mégis részvételre kényszerítik a nemi aktusban? Talán nincs-e erekciójuk az erőszakoló férfiaknak? Talán ritka, hogy a megszálló katonaság tömegesen kényszeríti szexre az alávetett lakosság nőállományát, s utána nem átallja elvágni az asszonyok torkát, ha úgy tartja úri kedve?

Szóval nincs különbség, kedves polkorrekt genderistáink?

Haha!

S ha egyenlő munkáért nem jár egyenlő bér, ki kap kevesebbet? A nők vagy a férfiak? Hm?

Azt mondják a ballibek meg a marxisták meg a feministák, hogy a férfiakat igenis lehet integrálni a keresztyén európai kultúrába.

Hát engedjék meg nekünk, racionális, józan, gyakorlatias, a tényekkel szembenézni képes embereknek, hogy ebben tisztelettel kételkedni merészeljünk.

Hiszen mi a keresztyénségnek, őseink hitének megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapja?

Tudjuk, hogy a posztmodern nihilistáknak ez nincsen ínyére, de ez az alap sziklaszilárd. Ha megütik a jobb orcádat, tartsd oda a balt is. Szeresd ellenségedet. Boldogok, akik sírnak. Boldogságot csak a túlvilágon, Isten Országában várj.

S ehelyett mit látunk a férfiaknál?

Sikerkultuszt, győzelemkultuszt, hatalomkultuszt, pénzkultuszt. Kik azok, akik éveket töltenek az életükből a tévé előtt, hogy a világ legunalmasabb, legegyhangúbb, legbutább játékát, az ún. labdarúgást bámulják, amelyben időnként kilencven perc alatt egyetlen gól sem esik – csak azért, hogy megtudhassák, ki nyert? Kiket érdekel szenvedélyesen az, hogy ki szalad vagy ki úszik a leggyorsabban, ki ugrik a legmagasabbra, ki tudja kiütni a másikat, holott mindenki tudja, hogy ez teljesen, tökéletesen mindegy, és az egész átlátszó népcsalás, mocskos üzlet? Kik fogadnak a lóversenyen, s izgulnak szenvedélyesen, hogy melyik állat fut be elsőnek, mintha ez fölnőtt embert érdekelhetne? Kik állítják össze a toplistákat, kik áhítoznak kitüntetésekre és díjakra, kik akarnak mindig, mindig, mindig elsők lenni, elnökök, királyok, diktátorok, nemzetvezetők, bajnokok, leglájkoltabb szerzők?

Azt színlelheti a polkorrekt hipokrízis, hogy ez a nőknél is előfordul, de mi tudjuk, hogy ez csak rájuk ragad a férfiak által dominált kultúrából.

Az alázatosak és gyöngék és vesztesek és szegények iránt részrehajló keresztyénségbe ezek a figurák bizony nem integrálhatók. Előbb-utóbb világosság gyúlik majd a baloldali kórságtól elhomályosult elmékben, és mindenki belátja: az összes férfiakat ki kell utasítani a keresztyén Európából. Nemet mondunk a háborodott kvótarendszerre. Még csak az hiányoznék, hogy a keresztyén Magyarországra férfiakat engedjenek be, mintha nem volna itt épp elég férfi. A józan, értelmes, a keresztyén fölfogásban fölnőtt magyar ember hangosan kimondja: elegünk volt a férfiakból, már így is túl sok férfi van Magyarországon!

Azt fogják nekünk mondani a ballib, marxista és feminista demagógok, hogy a nemzeti népszaporulat kívánatos növekedéséhez a férfiakra is szükség van. Nevetséges!

Jézus nem volt nős ember. Leghűbb követői szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmat tesznek, ez a három fogadalom a hím szubkultúra minden alapvető morális intuíciójának ellentmond. Hiszen a hímek üzekedni, gyarapodni és parancsolni szeretnének. Ebből meg, köszöni szépen, de az európai keresztyén kultúra nem kér.

S hogy mi legyen a férfiakkal? No de hát, kedves baloldali honfitársaink, éppen önök a melegházasság hívei, nem? Hát csak buzuljanak egymással a kölni és hamburgi nőmolesztálók, ha nem tetszik nekik a mi Európánk. Nem azért húztuk föl határainkon a ma már világszerte elismerő rokonszenvvel figyelt szögesdrót kerítést, hogy mindenféle gyülevész népség, szexista, fallokrata banda randalírozzon a szelíd pannon dombokon.

Magyar bugyikat nem fognak lehúzgálni a hímsoviniszták, itt nem fogunk az álhumanista engedékenység romlott álláspontjára helyezkedni. Valahol határt kell szabni „a befogadás kultúrájának”, az „istenhozott-kultúrának” (Willkommenskultur); népünk rendet akar, s nem fog alkalmazkodni az idegenek szokásaihoz.

Már így is, most is aggasztó jelek mutatkoznak. Hát tessék csak szemügyre venni az oktatásért felelős államtitkár nevét: Czunyiné Bertalan Judit. Hogy hangzik az, hogy Czunyiné? Ki kényszerítette rá Bertalan Juditot, hogy a közoktatási szempontból irreleváns Czunyi nevét viselje? Ugyan mi közük van állampolgárainknak ehhez a bizonyos Czunyihoz? Egyáltalán: ki ez a Czunyi, és miért kellene tudnunk róla? Evidens, hogy a keresztyénellenes polkorrekt álláspont, a férfi-elfogultságok elvtelen kiszolgálása kényszeríti Czunyinét arra, hogy jelezze: ő a Czunyié, mintha Czunyi – a maga fiziológiai és kulturális sajátosságaival – tenné őt tisztességes férjes asszonnyá, s mintha erről mindenkinek tudnia kellene. Ez természetellenes. Ez a megengedhetetlen, burkolt, de közérthető célzás teljesíti be a hímfantáziát, amely szerint a nő a férfié, ami persze színtiszta képzelődés, a parazita lakosságrész teljhatalmi álmodozása, amelynek nincs helye a mi keresztyén Európánkban.

Elég volt az ájtatoskodó hazudozásból: mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy Kölnben és Hamburgban a nőket férfiak fogdosták és bántalmazták – méghozzá csoportosan, bűnszervezetben – , nem pedig isten tudja, kicsodák. Ébresztő, magyarok!

 

2016. január 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább