2020. augusztus 6. csütörtök
Ma Berta, Bettina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Koronás fők szigete

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Gorcsev Iván ugyanis lehet, hogy Rejtő hathatós segítségével elnyerte még huszonegy éves kora előtt a fizikai Nobel-díjat, de harminc éves korára még ő sem kaphatott egy hatalmas szobrot.

Ha azt mondanánk Cristiano Ronaldo, IV. Károly és Winston Churchill, akkor mi jutna eszükbe? Segítünk: Madeira. A foci többször is megkoronázott királya ugyanis a portugál/afrikai sziget leghíresebb szülöttje, utolsó királyunk itt talált végső nyugvóhelyre, Sir Winston pedig itt festegetett, amikor éppen nem volt miniszterelnök.

Amikor a gyanútlan turista a mediterrán laza nyüzsgés helyett makulátlan tisztaságú utcákkal, német precizitással megáldott városi közlekedéssel és vidáman kedves helybeliekkel találkozik, felmerül benne az egyébként alaptalan gyanú, hogy talán nem is Portugáliában jár. Pedig a több mint fél évezrede felfedezett sziget Afrika észak-nyugati partjainak közelében a második leggazdagabb portugál tartomány, a főváros, Lisszabon után. A déli parton fekvő tartományi székváros, Funchal pedig a turisták (főleg angol és német, nem a legfiatalabb korosztály) tartós és visszatérő hódolatának a tárgya.

A külső szemlélő ezt nem is tudja nagyon értelmezni, hiszen ez a turista paradicsom elég messze van, és természetesen csak repülővel érhető el. Ez viszont könnyen és egyszerűen megy és ha a beutazónak szerencséje van, akkor sötétben érkezik és nem érzi azt a bizsergő szorongást, amit a tengerbe nyúló és igencsak véges leszálló pályának, valamint a portugál gép fékrendszerének kiszámíthatatlan egymásra hatása okoz.

Madeira partjainál csak a legbátrabbak és a legkevésbé finnyásak merészkednek az óceánba, nem a víz hőmérséklete miatt (az örök tavasz szigeténél, legalábbis a déli partnál 20 fok felettit mérnek szinte egész évben), hanem a keményen odaverő hullámok és a csöppet sem vonzó koromfekete vulkanikus köves part miatt.

Mégis: a turisták szíve ide visszavágyik. Amit a törzsvendégek nagy száma is bizonyít.

Ronaldo

A nemrégen ötszázadik születésnapját ünneplő Funchal szállodanegyede a város nyugati részében van. Természetesen minden zsebnek van itt foltja, azaz szállodája. A tehetősebbek olyanokba járnak, ahol libériás portás tessékeli be őket és az ötórai teánál szigorú dress code figyelmeztet a pólók és rövidnadrágok környezetszennyező hatására.

Innen vezet a főút a város központjába, ami a kikötővel kezdődik, egy sífelvonó megállóval folytatódik és a kiskocsmákkal teli óvárossal fejeződik be. De mielőtt az óceánjárók kikötőjébe érnénk, a sziget „házigazdájának” termetes szobra állít meg bennünket.

Rögtön eszünkbe jut, hogy milyen múló is a dicsőség. Gorcsev Iván ugyanis lehet, hogy Rejtő hathatós segítségével elnyerte még huszonegy éves kora előtt a fizikai Nobel-díjat (mellékes: a makao nevű kártyajátékon), de harminc éves korára még ő sem kaphatott egy hatalmas szobrot. Szétterpesztett lábakkal, most éppen nem arany cipővel, de stoplival, a hetes számú mezzel és a magabiztos vigyorral. Ahogyan Ronaldo a szabadrúgásokhoz készül.

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro, ismertebb nevén Cristiano Ronaldo Funchal legismertebb szülötte (1985), aki pályafutását az egyik külváros aszfaltján kezdte, helyi és lisszaboni klubokban folytatta (Andorinha, CD Nacional, Sporting), majd következett a Manchester United, amelytől a Real Madrid majd száz millió euróért szerződtette. Még a kételkedők és a Barca szurkolók is elismerik, hogy a világ egyik legjobb focistája.

És mint ilyennek kijár neki, nemcsak a több mint életnagyságú szobor, hanem a múzeum is. Mert az is nyílt, még a szobor felállítása előtt. Aki arra jár a CR7-es múzeumot kell, hogy keresse (Cristiano Ronaldo és a 7-es mez).

Öt euró fejében már neki is mehetünk a narancssárga mezben feszítő Ronaldo szétnyíló torzójának (tolóajtó) és beléphetünk az aranylabdák, aranycipők, serlegek, érmek, képek és a rajongók leveleinek szentélyébe. A középen természetesen egy, immár csak szerényen életnagyságú szoborral.

Károly

Amikor végre sikerül kiszabadulnunk a focilegenda bűvköréből, tovább mehetünk a városközpont felé, ahol kötelező megpihenni és megkávézni a több mint százéves Café Ritzben. A kávé – és most, akárcsak mindenkor, kizárólag az olasz presszóról van szó – Madeirán tűrhetően jó és meglepően olcsó. Ahogy az olasz módra illik.

Cristian Ritz textilkereskedő hajója az ezredforduló táján, egy vihar miatt nem a szomszédos Kanári szigeteken kötött ki, hanem Funchalnál. Akkor szeretett bele hősünk egy Clara nevű vidéki (amennyiben a vidéki kifejezést ildomos használni egy sziget viszonylatában) leányzóba. Meg kellett küzdeni érte, mert a mosolygós, ám nem állhatatos menyecske, Ritz távollétében, már majdnem egy brit mérnöknek mondott igent. Szándéka komolyságát alátámasztandó, a kétségbeesett textiles előkelő kávéház megnyitására ragadtatta magát. Meg is lett az eredménye. Utólag a turisták és helybeliek őszinte örömére.

Ha ez megvolt, jöhet a tengerparton levő kabinos felvonó, amely libegős járásával hatosával szállítja a jobb sorsra érdemes és rettenhetetlenséget színlelő, ám holtsápadt utasokat a funchali háztetők felett Monteba, a székvárossal egybenőtt hegyi településre.

Itt legalább három nevezetesség van: az egyik a kosárszán, amellyel egy fonott fotelszerűségen ereszti le, az aszfalt bensőséges görbületeit pompásan és fenékkel érzékelő, utasait a tűkanyaros utakon. És nem bíznak mindent a lejtő adta lendületre, két helybeli legény tolja is a vállalkozó szellemű turista párokat. Egészen félútig. Majd innen - a görbület után - a sajgó végtagú turisták tovább ballaghatnak a tengerpart felé.

A másik a Trópusi kert, amely a növénykedvelőknek nyújthat felejthetetlen élményt. Az érzéketlenebbek a felvonó megálló teraszáról bámulhatják a tengerparti panorámát (150 fokos, bármit jelentsen ez).

És itt van a Miasszonyunk temploma, amelynek egyik oldalkápolnájában temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt. Az 1916-ben trónra került Károly a Nagy Háború vége előtt megpróbált békét kötni az antanttal, föderációval megmenteni a monarchiát, de sikertelenül. Elveszett trónját 1921-ben kétszer is megkísérelte visszakövetelni Budapesten, de Horthyék megakadályozták az inkább kabaré tréfának beillő elfuserált puccsot. Ekkor szállították feleségével Zitával és nyolc gyermekével (a legidősebb Habsburg Ottó volt) Funchalba, jobban mondva Monteba. Az ottani Quinta do Monte villában halt meg fél évre rá, spanyolnáthában.

Sir Winston

Miután visszalibegtünk a tengerpartra, felszállunk 48 órás jegyünkkel a sárga vagy a piros városnéző buszra és a város másik végén sem szállunk ki, hanem még tovább megyünk egy festői halászfaluba, Camara de Lobosba.

Két dolgot érdemes róla tudni: itt festegetett 1950-ben két miniszterelnöksége között Winston Churchill és, reprezentatív felméréseink (8 étterem!) alapján, itt ehető a legjobb halleves, amelyet természetesen a hagyományos fokhagymás, olívaolajos sült lepénnyel szolgálnak fel.

Sir Winston annyira azonban nem volt természetbarát, hogy a faluban is lakjon, inkább az előkelő Reids Palace Hotelt választotta, Funchal szívében. Ez az a szálló, amelyben ma is kötelező dress code van. Feleségével, lányával és két titkárnőjével érkezett a Madeirára, a súlyos influenza miatt gyengélkedő Churchill, aki hamarosan erőre is kapott. Olyannyira, hogy egy évre rá ismét megnyerte a választásokat.

Mégsem lehetne egyöntetűen és tiszta lelkiismerettel azt állítani, hogy Madeira mindenki számára gyógyító hatással van. Hiszen Károly esetében épp az ellenkezője történt...

A szintén valamikor itt vendégeskedő Sissy viszont szobrot kapott, igaz a róla elnevezett parkot a felére csökkentették egy kaszinó építése miatt. A szerencse forgandó még Funchalban is.

„Fő úr, egy madeirát!”

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

2016. január 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább