2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Koronás fők szigete

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Gorcsev Iván ugyanis lehet, hogy Rejtő hathatós segítségével elnyerte még huszonegy éves kora előtt a fizikai Nobel-díjat, de harminc éves korára még ő sem kaphatott egy hatalmas szobrot.

Ha azt mondanánk Cristiano Ronaldo, IV. Károly és Winston Churchill, akkor mi jutna eszükbe? Segítünk: Madeira. A foci többször is megkoronázott királya ugyanis a portugál/afrikai sziget leghíresebb szülöttje, utolsó királyunk itt talált végső nyugvóhelyre, Sir Winston pedig itt festegetett, amikor éppen nem volt miniszterelnök.

Amikor a gyanútlan turista a mediterrán laza nyüzsgés helyett makulátlan tisztaságú utcákkal, német precizitással megáldott városi közlekedéssel és vidáman kedves helybeliekkel találkozik, felmerül benne az egyébként alaptalan gyanú, hogy talán nem is Portugáliában jár. Pedig a több mint fél évezrede felfedezett sziget Afrika észak-nyugati partjainak közelében a második leggazdagabb portugál tartomány, a főváros, Lisszabon után. A déli parton fekvő tartományi székváros, Funchal pedig a turisták (főleg angol és német, nem a legfiatalabb korosztály) tartós és visszatérő hódolatának a tárgya.

A külső szemlélő ezt nem is tudja nagyon értelmezni, hiszen ez a turista paradicsom elég messze van, és természetesen csak repülővel érhető el. Ez viszont könnyen és egyszerűen megy és ha a beutazónak szerencséje van, akkor sötétben érkezik és nem érzi azt a bizsergő szorongást, amit a tengerbe nyúló és igencsak véges leszálló pályának, valamint a portugál gép fékrendszerének kiszámíthatatlan egymásra hatása okoz.

Madeira partjainál csak a legbátrabbak és a legkevésbé finnyásak merészkednek az óceánba, nem a víz hőmérséklete miatt (az örök tavasz szigeténél, legalábbis a déli partnál 20 fok felettit mérnek szinte egész évben), hanem a keményen odaverő hullámok és a csöppet sem vonzó koromfekete vulkanikus köves part miatt.

Mégis: a turisták szíve ide visszavágyik. Amit a törzsvendégek nagy száma is bizonyít.

Ronaldo

A nemrégen ötszázadik születésnapját ünneplő Funchal szállodanegyede a város nyugati részében van. Természetesen minden zsebnek van itt foltja, azaz szállodája. A tehetősebbek olyanokba járnak, ahol libériás portás tessékeli be őket és az ötórai teánál szigorú dress code figyelmeztet a pólók és rövidnadrágok környezetszennyező hatására.

Innen vezet a főút a város központjába, ami a kikötővel kezdődik, egy sífelvonó megállóval folytatódik és a kiskocsmákkal teli óvárossal fejeződik be. De mielőtt az óceánjárók kikötőjébe érnénk, a sziget „házigazdájának” termetes szobra állít meg bennünket.

Rögtön eszünkbe jut, hogy milyen múló is a dicsőség. Gorcsev Iván ugyanis lehet, hogy Rejtő hathatós segítségével elnyerte még huszonegy éves kora előtt a fizikai Nobel-díjat (mellékes: a makao nevű kártyajátékon), de harminc éves korára még ő sem kaphatott egy hatalmas szobrot. Szétterpesztett lábakkal, most éppen nem arany cipővel, de stoplival, a hetes számú mezzel és a magabiztos vigyorral. Ahogyan Ronaldo a szabadrúgásokhoz készül.

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro, ismertebb nevén Cristiano Ronaldo Funchal legismertebb szülötte (1985), aki pályafutását az egyik külváros aszfaltján kezdte, helyi és lisszaboni klubokban folytatta (Andorinha, CD Nacional, Sporting), majd következett a Manchester United, amelytől a Real Madrid majd száz millió euróért szerződtette. Még a kételkedők és a Barca szurkolók is elismerik, hogy a világ egyik legjobb focistája.

És mint ilyennek kijár neki, nemcsak a több mint életnagyságú szobor, hanem a múzeum is. Mert az is nyílt, még a szobor felállítása előtt. Aki arra jár a CR7-es múzeumot kell, hogy keresse (Cristiano Ronaldo és a 7-es mez).

Öt euró fejében már neki is mehetünk a narancssárga mezben feszítő Ronaldo szétnyíló torzójának (tolóajtó) és beléphetünk az aranylabdák, aranycipők, serlegek, érmek, képek és a rajongók leveleinek szentélyébe. A középen természetesen egy, immár csak szerényen életnagyságú szoborral.

Károly

Amikor végre sikerül kiszabadulnunk a focilegenda bűvköréből, tovább mehetünk a városközpont felé, ahol kötelező megpihenni és megkávézni a több mint százéves Café Ritzben. A kávé – és most, akárcsak mindenkor, kizárólag az olasz presszóról van szó – Madeirán tűrhetően jó és meglepően olcsó. Ahogy az olasz módra illik.

Cristian Ritz textilkereskedő hajója az ezredforduló táján, egy vihar miatt nem a szomszédos Kanári szigeteken kötött ki, hanem Funchalnál. Akkor szeretett bele hősünk egy Clara nevű vidéki (amennyiben a vidéki kifejezést ildomos használni egy sziget viszonylatában) leányzóba. Meg kellett küzdeni érte, mert a mosolygós, ám nem állhatatos menyecske, Ritz távollétében, már majdnem egy brit mérnöknek mondott igent. Szándéka komolyságát alátámasztandó, a kétségbeesett textiles előkelő kávéház megnyitására ragadtatta magát. Meg is lett az eredménye. Utólag a turisták és helybeliek őszinte örömére.

Ha ez megvolt, jöhet a tengerparton levő kabinos felvonó, amely libegős járásával hatosával szállítja a jobb sorsra érdemes és rettenhetetlenséget színlelő, ám holtsápadt utasokat a funchali háztetők felett Monteba, a székvárossal egybenőtt hegyi településre.

Itt legalább három nevezetesség van: az egyik a kosárszán, amellyel egy fonott fotelszerűségen ereszti le, az aszfalt bensőséges görbületeit pompásan és fenékkel érzékelő, utasait a tűkanyaros utakon. És nem bíznak mindent a lejtő adta lendületre, két helybeli legény tolja is a vállalkozó szellemű turista párokat. Egészen félútig. Majd innen - a görbület után - a sajgó végtagú turisták tovább ballaghatnak a tengerpart felé.

A másik a Trópusi kert, amely a növénykedvelőknek nyújthat felejthetetlen élményt. Az érzéketlenebbek a felvonó megálló teraszáról bámulhatják a tengerparti panorámát (150 fokos, bármit jelentsen ez).

És itt van a Miasszonyunk temploma, amelynek egyik oldalkápolnájában temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt. Az 1916-ben trónra került Károly a Nagy Háború vége előtt megpróbált békét kötni az antanttal, föderációval megmenteni a monarchiát, de sikertelenül. Elveszett trónját 1921-ben kétszer is megkísérelte visszakövetelni Budapesten, de Horthyék megakadályozták az inkább kabaré tréfának beillő elfuserált puccsot. Ekkor szállították feleségével Zitával és nyolc gyermekével (a legidősebb Habsburg Ottó volt) Funchalba, jobban mondva Monteba. Az ottani Quinta do Monte villában halt meg fél évre rá, spanyolnáthában.

Sir Winston

Miután visszalibegtünk a tengerpartra, felszállunk 48 órás jegyünkkel a sárga vagy a piros városnéző buszra és a város másik végén sem szállunk ki, hanem még tovább megyünk egy festői halászfaluba, Camara de Lobosba.

Két dolgot érdemes róla tudni: itt festegetett 1950-ben két miniszterelnöksége között Winston Churchill és, reprezentatív felméréseink (8 étterem!) alapján, itt ehető a legjobb halleves, amelyet természetesen a hagyományos fokhagymás, olívaolajos sült lepénnyel szolgálnak fel.

Sir Winston annyira azonban nem volt természetbarát, hogy a faluban is lakjon, inkább az előkelő Reids Palace Hotelt választotta, Funchal szívében. Ez az a szálló, amelyben ma is kötelező dress code van. Feleségével, lányával és két titkárnőjével érkezett a Madeirára, a súlyos influenza miatt gyengélkedő Churchill, aki hamarosan erőre is kapott. Olyannyira, hogy egy évre rá ismét megnyerte a választásokat.

Mégsem lehetne egyöntetűen és tiszta lelkiismerettel azt állítani, hogy Madeira mindenki számára gyógyító hatással van. Hiszen Károly esetében épp az ellenkezője történt...

A szintén valamikor itt vendégeskedő Sissy viszont szobrot kapott, igaz a róla elnevezett parkot a felére csökkentették egy kaszinó építése miatt. A szerencse forgandó még Funchalban is.

„Fő úr, egy madeirát!”

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

2016. január 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább