2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hólapáttal a monarchia ellen

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ki se merem mondani: eme autonomista renegátok csak nem a K.u.K monarchiát sírják vissza?!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Egyebek mellett abból is a közelgő választásokra következtethetünk, hogy a napokban két magas beosztású kormánypárti politikus hólapátot ragadott, és buzgón takarította a havat az egyik forgalmas belgrádi sugárúton.

Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter és Siniša Mali főpolgármester vette fel a versenyt hóhányásban a szociális segélyre szoruló, zömében roma munkanélküliekkel, mintegy példát mutatva nekik szorgalomból. Nem kell külön hangsúlyozni: természetesen a tévékamerák kereszttüzében. Hogy a tévések távozása után meddig tartott még e sajátos téli politikusi izomgyakorlat, azt nem tudhatjuk, de hogy nem várták meg, hogy a lapátnyél hólyagot okozzon a tenyerükön, arra mérget vehetünk. (…)

Nem az áldozatkészséggel van baj úgy általában e politikusoknál, azt csak dicsérhetnénk, hanem a közvélemény manipulálásával. Mit keres a miniszter és a kormányfő a hómunkások között, amikor nekik ennél sokkal fontosabb teendői lennének? A vak is látja, hogy a legotrombább politikai promócióról, ízléstelen pontszerzési akcióról van szó, ami nálunk kötelező velejárója a választási kampánynak.

És amíg a legmagasabb vezetők hídavatásoknál és gyártelepek megnyitásánál mosolyognak a kamerába, addig az alacsonyabb beosztású funkcionáriusoknak be kell érniük szerényebb létesítményekkel. Mert annyi nagyüzem sajnálatos módon nem nyílik ebben az országban, amióta ez a garnitúra hatalmon van, hogy minden funkcinak jusson avatási alkalom. A napokban olvashattuk, hogy Miloš Vučević újvidéki polgármester jobb híján egy helyi gázpalacktöltő állomást adott át, leskovaci kollegája és párttársa pedig egy nyilvános WC-t avatott fel az ottani temetőben. Talán még a párt emblémáját is odapingálták a homlokzatra, hogy a temetőlátogató szavazók eszébe véssék, kinek köszönhetik alkalmi megkönnyebbülésüket.

Zorana Mihajlović építésügyi miniszter sem akar lemaradni a választók kegyeiért folyó küzdelemben, de neki csak egy félig befejezett híd maradt Zaječarban, hát azt avatta fel. Ha elkészül, legfeljebb újból felavatja.

Ha pedig a miniszterelnök egy nap nem jelenik meg a híradóban valamilyen létesítmény átadásánál, akkor már kezdődik a találgatás, hogy netán gyengélkedik, vagy ne adj isten leváltották. Annyi szalagnyiszálás történik mostanában, hogy el tudom képzelni: külön ollókölcsönző iroda működik a kormány mellett (ott is álláshoz juthat néhány pártkáder), a miniszterek onnan kölcsönzik ezt a munkájukhoz nélkülözhetetlen eszközt. A munkatársak talán még ki is próbálják a hivatalos aktus előtt, hogy elég éles-e, el lehet-e vele nyisszantani a nemzetiszín szalagot? Nem kell-e élesíteni? Nehogy szégyenben maradjon vele az illető kormánytag. (…)

De térjünk vissza a választásokhoz: nemcsak soha nem látott méretű avatószalag-nyiszálás folyik mostanában, hanem példátlan plakátragasztási versenynek is tanúi lehetünk. Igazából nem is nevezhetjük versenynek, mert az ellenzéknek számító kisebb pártok alig tudnak labdába rúgni az ezen a téren kimeríthetetlen anyagi forrásokkal rendelkező kormánypárttal szemben. Úgy is mondhatnánk: csirízben verhetetlenek. A használható falfelületeken és kerítéseken már tenyérnyi hely sem található, ahová újabb plakátot lehetne kibiggyeszteni.

Ám itt is sajátos balkáni jelenséggel állunk szemben: nem a kormány nagyszerű eredményeit, az államadósság szenzációs mértékű csökkenését, vagy a rengeteg új munkahelyet, a megcsapolt fizetések és nyugdíjak növelését hirdetik, mert ezt netán kétkedve fogadnák a hívek saját tapasztalatból kiindulva, hanem az ellenzéket szapulják. Arról értesítik a nagyérdemű publikumot, hogy a tartományi vezetők egytől-egyig rablók, tolvajok és bűnözők, sőt, mindezen túl még szeparatisták is! Nagyollóval vágnák el Vajdaságot Szerbiától, mint azt némely falragaszon szimbolikusan szemléltetik is. Így szuggerálva a kevésbé tájékozott vokstulajdonosnak, hogy jól gondolja meg, kire szavaz, mert a választások után lehet, hogy már csak útlevéllel utazhat Belgrádba. A téves karikázásnak ugyanis az lehet a szörnyű következménye, hogy a tartományt visszacsatolják a monarchiához. Hogy melyikhez? Ahhoz, amelyik már száz éve halott, de még mindig kísért egyes fejekben.

A haladópárt legutóbbi újvidéki nagygyűlésén sem véletlenül írták a hatalmas molinóra, hogy „Vajdaság Szerbia”: ezzel akarták emlékeztetni a sportcsarnokban összesereglett híveket, hogy mi a tétje a tartományi választásoknak. És mellesleg arra is, hogy csak a párt győzelme esetén számíthatnak valamilyen zsíros tisztségre. Mármint azok az aktivisták, akik eddig nem tudták anyagiakra váltani a SNS-be való belépést. Mégiscsak félmilliós tagságról van szó, kellenek az újabb állások, amelyek az után szabadulnak fel, hogy a mostani tartományi hatalomtartókat kiebrudalják.

A kisebbik kormánypárt, a szocialisták, pártjuk fennállásának 25. évfordulóját ünnepelve ugyancsak Újvidéken, szintén Szerbia veszélybe került egységére helyezték a hangsúlyt. Ivica Dačić pártelnök azzal büszkélkedett, hogy az SPS-nek köszönhető, hogy Vajdaság anno nem szakadt el Szerbiától, mint Koszovó. (Hogy a NATO-bombázást és a többi háborús szörnyűséget is nekik köszönhetjük, erről elfelejtett beszélni.) Ha nincsenek a szocik, hangoztatta, akkor Vajdaság kérdését épp úgy internacionalizálták volna (vélhetően a nyugati hatalmak), mint Koszovóét. Majd büszkén jelentette ki, hogy „Vajdaság szerb autonómia” - megfeledkezve arról a csekélységről, hogy itt nemcsak szerbek élnek. Dušan Bajatović pártalelnök pedig - akit úgy mutattak be, mint a tartomány leendő kormányfőjét - megrótta vajdasági nemzettársait, amiért sokuk számára „a B-betű nem Belgrádot jelenti, hanem Budapestet vagy Bécset”.

Ejnye, ejnye! Nekünk talán megbocsájtaná ezt a vétket Bajatović elvtárs, de többségiek számára ez már tényleg megengedhetetlen és eléggé el nem ítélhető magatartás. Ki se merem mondani: eme autonomista renegátok csak nem a K.u.K monarchiát sírják vissza?!

 

2016. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább