Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Forralt borral a szebb jövő felé
J. Garai Béla
Ezek után az sem lepett volna meg, ha eléneklik a „Pásztorok, pásztorok…” című ismert karácsonyi dalt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Még ki sem írták a választásokat, de máris úgy dúl a propaganda hadjárat mifelénk, mintha a jövő héten szólítanának bennünket az urnákhoz. A legtöbben még hezitálnak, latolgatják, hogy kik érdemlik meg a támogatásukat, de én már eldöntöttem, hogy melyik pártra fogok voksolni. Lehet, hogy egyeseknek meglepetést okozok: a haladókra.
Nem, nincs semmi bajom, a fejem is tiszta, nem ittam semmit amolyan elő szilveszteri bemelegítésként. Lehet, hogy az eszem vagy szívem mást diktálna, de egyszerűen kénytelen leszek így cselekedni, annyira igyekeznek a kedvembe járni. Nem lehetek hálátlan.
Azért döntöttem így, mert egy hét alatt immár másodszor kerestek fel ennek a pártnak az ifjú aktivistái, és rendkívül udvariasan aziránt érdeklődtek, hogy mennyire vagyok megelégedve a kormány teljesítményével. És hogy rájuk szavaznék-e legközelebb? Nem riasztotta el őket az sem, hogy első alkalommal, mint arról már beszámoltam egy korábbi jegyzetemben, valósággal kipenderítettem őket, ennek ellenére néhány nap múlva újra bekopogtattak hozzám. Szerényen, mint az ibolya. És barátságosan, mintha puszipajtások lennénk. Hátha megváltozott a véleményem.
És nemcsak engem kerestek fel: legjobb barátom nem messze tőlem a negyedik emeleten lakik egy lift nélküli épületben, nála is megjelentek. A postás fel nem vinné neki az ajánlott küldeményt semmi pénzért, még busás borravalóért se, de ők nem sajnálták a lépcsőzéssel járó fáradságot.
Hát van még egy párt, amelyiknek ilyen önfeláldozó, a szavazókért minden áldozatra kész aktivistái lennének? Persze, hogy nincs. Hát lehet nem szeretni őket?
(…) Remélem, nem neheztelnek majd érte a mi pártjaink, amiért ezúttal hűtlen leszek hozzájuk. Legalább is legnagyobb pártunkról feltételezem, hogy nem fog megharagudni, mert hallgattam Pásztor Istvánnak a RTV-nek adott nyilatkozatát, hogy ők együtt tudnak működni (majdnem) mindegyik szerbiai formációval, „nincsenek ideológiai ellentéteik, mint másoknak”. Akár úgy is felfoghatom ezt, hogy már-már testvérpártoknak tekinthetjük őket, ha már nincsenek eszmei ellentétek közöttük. Azon kívül, hogy nincs közöttük ideológiai vita, még stratégiai partnerek is a haladókkal! Akárhogy is szavazunk tehát, testvérek közt marad a voksunk.
Ám a pártaktivisták látogatása semmiség ahhoz képest, ami Magyarkanizsán történt. Olvasom a portálunkon megjelent tudósításban, hogy az ottani szavazók abban a tájainkon felettébb szokatlan gesztusban részesülhettek, hogy katolikus karácsony alkalmából haladópárti aktivisták köszöntötték őket. A kellemetlen hideg ellenére standokat állítottak fel a városközpontban, ahol forró itallal kedveskedtek a járókelőknek, akik talán éppen az éjféli misére igyekeztek. Meg ne hűljenek, szegények, a zimankóban, aminek következtében ki sem tudnak majd menni szavazni. Gondoljunk csak bele: nekünk akartak kedveskedni, nekünk, akik a Gergely-naptárt követjük! Plusz még latin betűs abécével írunk. Ezek után az sem lepett volna meg, ha eléneklik a „Pásztorok, pásztorok…” című ismert karácsonyi dalt, persze, a napkeleti pásztorokra, és nem pártvezetőnkre utalva.
Mint olvasom, volt ott mézes pálinka, forralt bor, az antialkoholistáknak forró tea, no meg mézeskalács és csokitélapó is! Ja, és pártfeliratos öngyújtó és golyóstoll, és persze pártanyag is.
A vetélytársak meg sehol. Egy fia demokrata vagy szocdem ligás. A mi pártjainkról nem beszélve. Behúzódtak a meleg szobába, a kanizsai szavazók meg fagyjanak meg.
De ha már most ilyen gáláns a kormánypárt, el tudom képzelni, hogy mi lesz itt, ha beköszönt az igazi kampány! Lesz bizony itt még étolaj-, krumpli-, és száraztészta-osztogatás is! Ki az, aki ellen tud állni egy ilyen nagyvonalú és bőkezű társaságnak?
Persze, most is akadnak, akik a kákán is csomót keresnek, egy rosszindulatú olvasó például az iránt érdeklődött bejegyzésében, hogy szendvicset nem kínáltak a kanizsaiaknak? Értjük az utalást. Ám az illető nyilván megfeledkezett arról, hogy ez a párt nem az párt, ami volt. Már régen szakított a régi, rozsdás kanalas múlttal, amikor kinézték a kisebbségeket az országból. Igaz, a vezetők egytől egyig ugyanazok, i glavom i bradom, ahogy szláv szomszédjaink szokták mondani, de ők is megváltoztak. Ez már egy egészen másik párt, amely szakított az igazi szendvicsosztogatóval, aki a hágai bírák két vállra fektetése után most azzal szórakozik, hogy folyton emezeket ugratja. Ez egy tetőtől talpig európai párt, amely már minket is szeret. Vagy legalábbis a voksunkat.
Igaz, hogy Európában eléggé ismeretlen gyakorlat a szavazatszerző célzatú étolaj-osztogatás, de az ottani pártoknak talán nem annyira létfontosságú a választási győzelem, mint most a haladóknak a Vajdaságban. Hogy ne legyünk többé kiszolgáltatva egy ellenzéki párt kényének-kedvének, korrupt és tehetségtelen politikusainak. Hogy a haladó vezetőség minden nehézséggel dacolva végre az egész országot a szebb jövő felé vezető helyes útra terelhesse, „ami valamennyiünk célja és érdeke is egyben”, amint a kanizsai pártvezető fogalmazott.
Biztosan úgy értette: nekünk is érdekünk, hogy ők győzzenek, és beüljenek a megüresedő fotelekbe. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >
Rendkívüli választások Szerbiában?
A hatalmi képviselők – akikhez a VMSZ képviselői is tartoznak – és az ellenzéki képviselők egymást >
A bikkfanyelv Vučićnak is, Kurtinak kedvez
Vučić elnök a brüsszeli nagy egyetértés és az ohridi véleménykülönbség után, a következő találkozó előtt bejelentette, >
Vučić rugalmasabb, mint Milošević
Mindeközben a parlamentben egyre nagyobb szerepet kapnak a Szerb Haladó Párt égisze alatt nevelődött fiatal politikusok, >