2021. július 23. péntek
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Forralt borral a szebb jövő felé

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ezek után az sem lepett volna meg, ha eléneklik a „Pásztorok, pásztorok…” című ismert karácsonyi dalt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Még ki sem írták a választásokat, de máris úgy dúl a propaganda hadjárat mifelénk, mintha a jövő héten szólítanának bennünket az urnákhoz. A legtöbben még hezitálnak, latolgatják, hogy kik érdemlik meg a támogatásukat, de én már eldöntöttem, hogy melyik pártra fogok voksolni. Lehet, hogy egyeseknek meglepetést okozok: a haladókra.

Nem, nincs semmi bajom, a fejem is tiszta, nem ittam semmit amolyan elő szilveszteri bemelegítésként. Lehet, hogy az eszem vagy szívem mást diktálna, de egyszerűen kénytelen leszek így cselekedni, annyira igyekeznek a kedvembe járni. Nem lehetek hálátlan.

Azért döntöttem így, mert egy hét alatt immár másodszor kerestek fel ennek a pártnak az ifjú aktivistái, és rendkívül udvariasan aziránt érdeklődtek, hogy mennyire vagyok megelégedve a kormány teljesítményével. És hogy rájuk szavaznék-e legközelebb? Nem riasztotta el őket az sem, hogy első alkalommal, mint arról már beszámoltam egy korábbi jegyzetemben, valósággal kipenderítettem őket, ennek ellenére néhány nap múlva újra bekopogtattak hozzám. Szerényen, mint az ibolya. És barátságosan, mintha puszipajtások lennénk. Hátha megváltozott a véleményem.

És nemcsak engem kerestek fel: legjobb barátom nem messze tőlem a negyedik emeleten lakik egy lift nélküli épületben, nála is megjelentek. A postás fel nem vinné neki az ajánlott küldeményt semmi pénzért, még busás borravalóért se, de ők nem sajnálták a lépcsőzéssel járó fáradságot.

Hát van még egy párt, amelyiknek ilyen önfeláldozó, a szavazókért minden áldozatra kész aktivistái lennének? Persze, hogy nincs. Hát lehet nem szeretni őket?

(…) Remélem, nem neheztelnek majd érte a mi pártjaink, amiért ezúttal hűtlen leszek hozzájuk. Legalább is legnagyobb pártunkról feltételezem, hogy nem fog megharagudni, mert hallgattam Pásztor Istvánnak a RTV-nek adott nyilatkozatát, hogy ők együtt tudnak működni (majdnem) mindegyik szerbiai formációval, „nincsenek ideológiai ellentéteik, mint másoknak”. Akár úgy is felfoghatom ezt, hogy már-már testvérpártoknak tekinthetjük őket, ha már nincsenek eszmei ellentétek közöttük. Azon kívül, hogy nincs közöttük ideológiai vita, még stratégiai partnerek is a haladókkal! Akárhogy is szavazunk tehát, testvérek közt marad a voksunk.

Ám a pártaktivisták látogatása semmiség ahhoz képest, ami Magyarkanizsán történt. Olvasom a portálunkon megjelent tudósításban, hogy az ottani szavazók abban a tájainkon felettébb szokatlan gesztusban részesülhettek, hogy katolikus karácsony alkalmából haladópárti aktivisták köszöntötték őket. A kellemetlen hideg ellenére standokat állítottak fel a városközpontban, ahol forró itallal kedveskedtek a járókelőknek, akik talán éppen az éjféli misére igyekeztek. Meg ne hűljenek, szegények, a zimankóban, aminek következtében ki sem tudnak majd menni szavazni. Gondoljunk csak bele: nekünk akartak kedveskedni, nekünk, akik a Gergely-naptárt követjük! Plusz még latin betűs abécével írunk. Ezek után az sem lepett volna meg, ha eléneklik a „Pásztorok, pásztorok…” című ismert karácsonyi dalt, persze, a napkeleti pásztorokra, és nem pártvezetőnkre utalva.

Mint olvasom, volt ott mézes pálinka, forralt bor, az antialkoholistáknak forró tea, no meg mézeskalács és csokitélapó is! Ja, és pártfeliratos öngyújtó és golyóstoll, és persze pártanyag is.

A vetélytársak meg sehol. Egy fia demokrata vagy szocdem ligás. A mi pártjainkról nem beszélve. Behúzódtak a meleg szobába, a kanizsai szavazók meg fagyjanak meg.

De ha már most ilyen gáláns a kormánypárt, el tudom képzelni, hogy mi lesz itt, ha beköszönt az igazi kampány! Lesz bizony itt még étolaj-, krumpli-, és száraztészta-osztogatás is! Ki az, aki ellen tud állni egy ilyen nagyvonalú és bőkezű társaságnak?

Persze, most is akadnak, akik a kákán is csomót keresnek, egy rosszindulatú olvasó például az iránt érdeklődött bejegyzésében, hogy szendvicset nem kínáltak a kanizsaiaknak? Értjük az utalást. Ám az illető nyilván megfeledkezett arról, hogy ez a párt nem az párt, ami volt. Már régen szakított a régi, rozsdás kanalas múlttal, amikor kinézték a kisebbségeket az országból. Igaz, a vezetők egytől egyig ugyanazok, i glavom i bradom, ahogy szláv szomszédjaink szokták mondani, de ők is megváltoztak. Ez már egy egészen másik párt, amely szakított az igazi szendvicsosztogatóval, aki a hágai bírák két vállra fektetése után most azzal szórakozik, hogy folyton emezeket ugratja. Ez egy tetőtől talpig európai párt, amely már minket is szeret. Vagy legalábbis a voksunkat.

Igaz, hogy Európában eléggé ismeretlen gyakorlat a szavazatszerző célzatú étolaj-osztogatás, de az ottani pártoknak talán nem annyira létfontosságú a választási győzelem, mint most a haladóknak a Vajdaságban. Hogy ne legyünk többé kiszolgáltatva egy ellenzéki párt kényének-kedvének, korrupt és tehetségtelen politikusainak. Hogy a haladó vezetőség minden nehézséggel dacolva végre az egész országot a szebb jövő felé vezető helyes útra terelhesse, „ami valamennyiünk célja és érdeke is egyben”, amint a kanizsai pártvezető fogalmazott.

Biztosan úgy értette: nekünk is érdekünk, hogy ők győzzenek, és beüljenek a megüresedő fotelekbe. (…)

 

2015. december 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor „senkit sem hagyott cserben”?

Pásztor egyetlen fontos, a magyar közösséget is érintő társadalmi kérdést nem hogy megoldani, de még csak >

Tovább

Ádám és Sztálin

Azt látom, hogy – akár egy szíven lőtt, bordó keselyű, amely épphogy csap még néhányat szárnyával >

Tovább

Amikor még Orbán neve szitokszónak számított Vajdaságban

Jól emlékszem Mészöly Miklós az akkor még a Fideszes Fodor Gábor társaságába Szabadkára és Újvidékre látogatva >

Tovább

Egy fenékkel több lovat megülni?

Több funkció ellátása – ebben az esetben a haladó VMSZ tisztségviselői részéről – arról tanúskodik, hogy >

Tovább

Az identitás

Furcsa, hogy a magyar prózában az identitásprobléma nem játszik szerepet, legfeljebb a zsidó származású és a >

Tovább

Stojanović „Orbán ajánlása rossz az országunknak”

Orbán Viktor ragaszkodása, hogy Szerbiát azonnal vegyék fel az Európai Unióba nem valami különleges ajánlás az >

Tovább

Nem végzi a munkáját!

Mindebből az következik, hogy az ombudsman nem teljesíti a tartományi rendelettel meghatározott számos feladatát, nem végzi >

Tovább

A lelkünkben tusakodó nemzeti és kozmopolita érzés

Azzal is tisztában vagyok, hogy a nemzeti identitásom számos rejtély elé állít. Egyrészt tisztában vagyok vele, >

Tovább

Félénken írom le a szót, hogy Berlin

A konformizmus olyan mély gyökeret eresztett, hogy teljesen kihalt a szubverzív szellem. A szocialista rendszert ígérő >

Tovább

Predratni novinar

Belgrád soha távolabb nem állt az uniótól, mint most. Nemcsak Vučić diktatúrája miatt és nemcsak a >

Tovább

Az érthetetlen magyarországi kedélyes diktatúra

Emlékszem, Hornyik Miklós az újság főszerkesztője önkritikus beszámolójában (a beszámolót még most is őrzöm) engem is >

Tovább

Pásztor és az EU-csatlakozás

Érthetetlen, hogy a magyar miniszterelnöknek fontosabb Szerbia felvétele az Európai Unióba, mint az, hogy az ország >

Tovább