Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyerges András jelentősége
Tamás Gáspár Miklós
„A Kádár-korszak suttyomban végrehajtott rehabilitációi máig bírálhatatlanok és bírálatlanok.” Tamás Gáspár Miklós (Népszava):
(…) Nyerges András évtizedek óta olvassa a mai és az egykori magyar újságokat és sok száz, valószínűleg több ezer elfelejtett, félreértett, megtagadott, elhazudott, fontos vagy szédelgően földicsért könyvet, betűk millióit. Föltehetőleg jobban és alaposabban ismeri a XIX. és a XX. század történetét, mint a legtöbb agyondekorált, címekkel, díjakkal és dísztagságokkal elborított történettudós. (Szépprózai és költői életművéről majd máskor, mástól.) De Nyerges nem kuriózumokat kutat vagy közkeletű filológiai tévedéseket korrigál – bár ezt is megteszi, ha muszáj.
(…)
Bár használja a „párhuzam és ellentét” klasszikus retorikai figuráját – az ÉS-ben futó nagyszerű sorozatában sok évtizedes, olykor másfél évszázados idézetekkel világítja meg a jelenkor bajait és csúfságait; ezeknek a találó idézeteknek a mai helyzetre vetített szellemessége elképesztő; az egyik legnagyobb teljesítménye a mai magyar publicisztikának. S ez mellesleg olyanfajta családias ismeretét tételezi föl és népszerűsíti a magyar írás múltjának, amely már önmagában is nagy hazafias tett. De milyen „tételekre” következtethetünk Nyerges András „sajtótörténeti” és „művelődéstörténeti” glosszáknak és esszéknek álcázott exemplumaiból? Mi az, amit ezekből a tanulságos leleplezésekből és kiigazításokból érthetünk meg, s aminek a didaktikus kifejtésétől az ironikus szerző többnyire tartózkodik?
Ünneprontó és tréfagyilkos módon hadd nevezzek meg néhányat amúgy átabotában.
1. A magyar baloldal múltja rejtett, homályos és az elhomályosítás az 1949 és 1989 közötti rendszer kiadási és sajtópolitikájával kezdődik, amely szisztematikusan eldugta mindazt, ami a kommunista párt háború utáni politikájával ellenkezett (tehát beleértve a föld alatti kommunista mozgalom valódi történetét is, különös tekintettel a Tanácsköztársaságra), eldugta mindenekelőtt a nem hivatalosan kommunista, szociáldemokrata és egyéb baloldali antifasiszta irodalmat, különösen azokét persze, akik antifasiszták ÉS antisztálinisták voltak. Egyszerre. A magyar baloldal és az ellenállás története ismeretlennek tekinthető, majdnem kizárólag hamis mítoszok vannak róla forgalomban.
2. Révai József neonacionalista művelődéspolitikája (s ez jellemezte a kommunista irányvonalat a népfrontkorszak óta, amikor a párt a németellenességhez és az antifasiszta nemzeti egység káprázatához a parasztság képviselőinek tartott népi írókat akarta megnyerni, s ezért ellenségként kezelte az ún. urbánusokat, akiket a szociáldemokrácia tekintett szövetségesének – ami az egyik oka a sztálinisták szocdemgyűlöletének) oda vezetett, hogy 1945-től kezdve egészen az 1980-as évekig csöndben rehabilitálták a fasisztákkal kollaboráló értelmiségieket (nem a nácikollaboráns írásaikat, csak a személyüket, amelyről nem volt szabad bírálatot írni), akik a „szocialista” rendszer sztárjai lettek, díjakkal és (szelektív) életmű-díszkiadásokkal ellátva. A Rákosi-, ám kiváltképpen a Kádár-korszak suttyomban végrehajtott rehabilitációi máig bírálhatatlanok és bírálatlanok.
Hóman Bálint szobra ellen tiltakoznak, de a korábbi rendszer által „befogadott” Kodolányi Jánosról főiskola lehet elnevezve. Pedig…! Nyerges András 75. születésnapi ünnepségén – a Petőfi Irodalmi Múzeumban – azt mondtam, a mai rendszernek azért kellett Wass Albertet és Nyirő Józsefet rehabilitálnia, mert a többi fasiszta kollaboránst (köztük persze nagy írókat és gondolkodókat) már a panteonba gyömöszölte a Kádár-rezsim. Több már nem volt, ezért került rájuk is sor. Pedig itt sok tucat híres emberről van szó, akiknek a többségéről már 1989 előtt utca, közintézmény volt elnevezve. Hírlaptárakban nyugvó iszonyatos írásaikat pedig mindenki elfelejtette – csak Nyerges nem.
3. A „modern” és „haladó” gondolatok elleni, ma a rosszul informált ellenzéki (liberális és baloldali: a kettő nem azonos!) közvéleményt sokkoló, megdöbbentő, megrökönyítő „érvek” már készen álltak a XIX. század első felében, alig változtak azóta. Ezeknek az „érveknek” a két fő típusa: (a) a baloldali gondolat „idegen eredetű”, és/vagy (b) „beteges” (természetellenes, mesterkélt vagy őrült). A „népboldogító”, „egyenlősítő”, „toleráns” gondolat mögött – a reakció szerint – röstellni való anyagi érdekek és nemzetellenes összeesküvések húzódnak meg (mindig!). A baloldal „dogmatikus” és „fanatikus”, nem ismeri a valódi, a valóságos, a sűrű életet. Ezt Kazinczyra és Petőfire nagyjából ugyanúgy mondták a magyar konzervatívok (mind az aulikus, mind a soviniszta alfajból), mint a mai magyar marxistákról és a mai magyar feministákról a pecsovicsok késő utódai.
4. A kelet-európai pártállam – forradalmi eredete ellenére – konzervatív alaptermészetű volt, irtózott mindenfajta eredetiségtől, újítástól, lázadástól, bár jobban tűrte, mint a mai rendszer. A mindenkori konzervatív fölsőbbség az általa mélyen megvetett népnek a hazafiaskodó és nemzetieskedő, kincstári giccset szánta és szánja, a legegyszerűbb formákat és a leginkább gondolattalan konformizmust (műdalt, slágert, Szabó családot, focit – és jelenlegi alakváltozataikat). De a régi elitek saját maguknak azért mást választottak: csak a legjobbat, Rembrandtot, Bachot és Kafkát – ma viszont… Hát nem is tudom. A konzervatív forma azonban másfajta valóságot takart el, ezért a Rákosi- és Kádár-kori klapanciák tanulságai nem azonosak a maiakéval, ráadásul a magas kultúrát a mai rezsim inkább szorítja ellenzékbe, mint a bukott „szocialista” rendszer.
Akkor azonban nem a kevés őszintén kommunista író és gondolkodó volt a meghatározó, hanem az olyan jelentékeny konzervatív szerzők, mint Szabó Magda. (Nem Ladányi, nem Györe, nem Nyerges – akik persze egymástól is nagyban különböznek.) Az állítólag „szocialista” rendszer névleges ideológiája voltaképp ellenzékben volt, a liberális Hankiss Elemér például publikálhatott, viszont az akkor még marxista Lukács-tanítványok vagy Szelényi Iván emigrálhattak vagy élvezhették a betiltottság, a feketelista, az elbocsátás és a publikációs tilalom gyönyöreit. Semmi nem az, aminek látszik – ezt Nyerges Andrástól is megtanulhatjuk.
Nyerges legutóbbi, 2014-ben megjelent könyve, a Makó szomszédja Jeruzsálem az 1993 és 2013 közötti húsz év vitairataiból válogat. Még kapható itt-ott, kérem, rohanjanak megvásárolni, nemcsak nagyszerű, hanem izgalmas és szórakoztató. S ami ritka: élvezetesen keserű humora nem fölületességgel, hanem alapossággal és mélységgel párosul. S ami a bölcsesség kezdete Szókratész szerint: ráébreszt tudatlanságunkra. Nemzeti érdek, hogy Nyerges András még sokáig éljen és sokat írjon. (S ha a nyájas olvasó tudná, hogy a legtöbb ellenzéki lap és folyóirat már nem tud honoráriumot fizetni egyáltalán…) Vigasztaló, hogy ilyen ember van közöttünk, akkor is, ha egyszerre tudós és költői írásainak hatása gyakran fölér egy kupánvágással.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merre, vajdasági magyarok?
A közösségi elvárás az volt, hogy a két párt – a VMDK és a MPSZ – >
A „rendezetten zavaros” eszmék
A „rendezetten zavaros” eszmék könnyen elcsábítják a kiszámíthatatlan veszélyektől rettegő embereket, akik azzal a gondolattal is >
A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be
Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit >
Szerbiában továbbra sem lesz hiteles magyar érdekképviselet!
A magyar közösségnek a szerb parlamentben eddig sem volt és december 17. után sem lesz hiteles >
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >