Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ötszáz lépésnyire a hetvenes évek
Csorba Zoltán
„Ahogyan a munkásosztály étkezett a kommunista diktatúrában.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Falra van ugyan festve, de freskónak nem nevezhető. Amint a vendég belép a lokálba, a baloldali falon ez a látvány fogadja: Az utolsó vacsora freskó helyett egy különös trió egy színpadon, fellépés közben. Az előadóművészek ilyen felállásban csak egy helyen léphettek fel együtt. Ott ahol most vannak. A Mennyországban.
A trió két tagja gitározva énekel, a harmadik jellemző szerkójában a mikrofont szorítja. Ki nem találnák, hogy kik ők (kivéve azokat, akik már jártak a szóban forgó vendéglőben), annyira szokatlan a felállás: az egyik gitáros-énekes Máté Péter, a másik Elvis Presley, a harmadik tag pedig Freddie Mercury. Na, ugye? (copyright O.V.)
A szemközti falon kisebb méretű, bekeretezett portrék sorakoznak, közöttük: Harangozó Teri, Szécsi Pál, Poór Péter, Kovács Kati, a külföldiek közül Jim Morrison és Tom Jones. A portréfestő, a stílusjegyek alapján feltételezhetően ugyanaz a személy, aki a nagyméretű faliképet megalkotta. Kollégát nem szívesen minősítek, még Van Gogh-ot sem, annyit azonban talán megállapíthatok, hogy a festmények nem közelítik meg a leonardói magasságokat. De felismerhetőek. Mint a bejárati ajtó mellé festett képen az a barátságosan kedves szőke hölgy, akivel a vendég bent is fog találkozni (vajon ő a névadó tulajdonos, vagy csak tulajdonos, vagy az sem – még nem kérdeztem meg, de amikor rákérdeztem a festményre, megerősítette, hogy őt ábrázolja, igaz, neki is vannak fenntartásai).
Az imént ecsetelt trió előtt egy eredeti Pannónia gyártmányú motorkerékpár áll, az ember szinte várja, hogy Elvis és Péter rápattanjanak és duettben rázendítsenek, hogy "Elmegyek, elmegyek...". A Pannónián két tiszti tányéros-fejfedő, az egyiket egykoron, a népköztársaságban rendőrtiszt a másikat katonatiszt viselhette. A motorkerékpár mögött egy több mint fél évszázados fekete-fehér TV készülék, ezen korabeli mozgókép felvételek láthatóak.
Az említett tárgyakon kívül a bejárati helyiségben és az étkező teremben még felsorolhatatlanul sok különböző népköztársaságbeli tárgyak emlékeztetnek „az átkos korra”. Nem csak Szokol táskarádió, hanem több, éjjeliszekrény méretű rádió készülék, szifonok, amilyenek minden családban voltak és megfelelő patronnal szódát lehetett durrantani bele. Továbbá: az akkori papírpénzek minden címletben, Fecske cigaretta, Ilona szappan, Erika írógép, Tesla lemezjátszó, orsós magnó hozzávaló ORWO tekercsel, bontatlan vagdalt hús konzervek, vasalók, fényképezőgépek, szovjet karórák, termoszok, Malév műbőr utazótáska. A falon nagylemez borítók (Korda György, Komár László, Fonográf…), az egyik dobozban egy igazi relikvia: „Losonczi Pál elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nyugalmazott elnöke tiszteletére rendezett vadászat" lövőlapja! Az étteremben a falakon a korábbi korból, az 50-es, 60-as évekből származó reklámokon akad meg a vendég szeme két fogás között: az egyik „Az első szocialista gyár, a Csepeli Motorkerékpárgyár” termékét, az előcsarnokban már megcsodált Pannóniát hirdeti, mellette egy másik reklám szerelő készletet a motorkerékpárhoz, egy harmadik a tűzoltó berendezés használatára figyelmeztet, különösen aratáskor. Igazából nem is reklám, hanem promóciós anyagok ezek, közöttük a kedvencem az új Ikarus autóbusz, a 630-as modell megjelenésének ismertetője, ahol egy sötétebb bőrű (a modell vagy a testvéri Kubából érkezett, vagy két hónap balatoni napozás után állt a lencse elé, vagy…) begyes autóbuszvezető nő, vagy jegykezelő (kondukternő) szalutál (!) széles mosollyal! Ilyen csábításnak egyszerűen nem lehetett ellenállni. Tudta már az a szocialista marketinges perloninges is, hogy járművet csinos nővel kell reklámozni.
Azt talán mondani sem kell, hogy a vendéglőben csakis és kizárólag korabeli zene szól a hangszórókból. Olyan a hangulat, mint egykoron gyermekkoromban Becsén, a vasárnapi családi ebéd mellé szólt az Újvidéki rádió kívánságműsora. Ugyanaz a repertoár: a már említett Szécsi Pál, Máté Péter, Harangozó Teri, Poór Péter, a még nem említett Aradszky és ehhez a korosztályhoz tartozó művészek által előadott táncdalok. Időnként külföldi számok válogatása kerül a lejátszóba: T.Rex, Chicory Tip (emlékezik még valaki a Son of my father slágerükre?), Rolling Stones.
A vendéglőnek – melynek nem árulom el a nevét, mert az már reklámnak minősülne, csak annyit, hogy Budapesten a Damjanich utcában található – létezik még egy nevezetessége: ez volt a rendszerváltás előtti kor egyik meghatározó tévés személyiségének, Antal Imrének a törzshelye. Annak az épületnek a földszintjén őrzi az emlékeket, ahol az „Imruska” élt. Az étteremben jobbról a harmadik asztalnál volt az állandó helye. Ott a falon egy Antal Imre arckép (az alkotó, a stílusjegyekből utalva ugyanaz, aki a többi portrét is elkövette – a képet nézve töprengek magamban: Antal úgy emlékszem nem volt bandzsal …) emlékeztet a közkedvelt, szellemes, kellemes hangú, nagy műveltségű műsorvezetőre. Itt fogyasztotta ebéd, vacsora előtt az „imicumokat”.
Mindez azonban csak körítés. Nem a hangulat miatt szoktam átsétálni uckve (copy right: Szakács Béla) ötszáz lépést a munkahelyemtől a hetvenes évekbe, hanem a vendéglő konyhája miatt. Minden munkanap ebédidőben svédasztalos kínálat korlátlan fogyasztással 1180 forintért. És nem holmi currys meg egyéb idegen ízekkel elrontott kambodzsai, Sri Lanka-i, eritreai, szudáni vagy eszkimó ételek, nem is olasz konyha ahol a szinte minden ételre ránehezedő paradicsomos szafttól, mint a hőmérő higanyszála kánikulában, a torkomba szökken a gyomorsav. Hanem igazi magyaros kaják. Ahogyan a munkásosztály étkezett a kommunista diktatúrában.
Közeleg az ebédidő. Most is oda indulok, disznótorosra. Tegnap csülökpörkölt volt, előtte orja leves. Wi-Fi nincs.
Következő cikk: Több száz millió forintból dübörög a fideszes klientúraépítés Szlovákiában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >