2020. szeptember 29. kedd
Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kirekesztettek lázadása

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Úgy látszik, hogy egy olyan kegyetlen terrortámadásnak kellett bekövetkeznie, mint a százharminc áldozatot követelő párizsi vérfürdő, hogy a közel-keleti menekültáradat útvonalán fekvő volt jugó tagköztársaságok megszigorítsák az ellenőrzést határaikon! És olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyekkel kiszűrhetik közülük legalább azokat, akik nyilvánvalóan gazdasági migránsok (ha már a potenciális terroristák felfedésére nincsenek megbízható eszközeik). Most csak az a kérdés, hogy meg tudnak-e birkózni a kirekesztettek okozta problémákkal, és mit kezdenek azzal a tömeggel, amely óhatatlanul feltorlódik majd a határoknál.

Elsőként Szlovénia jelentette be, hogy csak a háború sújtotta országokból érkező, nevezetesen a szír, az iraki és az afgán papírokkal rendelkező bevándorlókat hajlandó beengedni és tovább szállítani az osztrák határra, majd Horvátország, Szerbia és Macedónia is sietve csatlakozott hozzá. Így a múlt csütörtöktől csak e három ország polgárai folytathatják útjukat Nyugat-Európa felé, a többiek - pakisztániak, irániak, bangladesiek, afrikai országokbeliek és mások - kirekesztésre ítéltetnek az európai paradicsomból. Azóta ezrek torlódtak fel a görög-macedón határon, de a szerb és a horvát határnál is sokan akadtak fenn a szigorított ellenőrzésen. A Macedónia és Görögország közötti senki földjén vasárnap több ezren a vasúti sínekre feküdve tiltakoztak, és éhségsztrájkkal fenyegetőztek, ha nem engedik tovább őket. A tömeg több ízben megpróbált áttörni a szögesdrót kerítésen.

Kissé meglepő, hogy a kedvezményezettek közé az afgánokat is bevették, miközben a német kormány nem tartja őket háború által veszélyeztetetteknek, és éppen a múlt héten indított nagyszabású plakátkampányt Afganisztánban, arra figyelmeztetve a potenciális migránsokat, hogy ne induljanak el, nem fogadják be őket.

Ez is bizonyítja, hogy mennyire hiányos az egyeztetés menekültügyben az uniós országok között és különösen az unión kívüliekkel. A napokban fog kiderülni, hogy mi lesz az afgánokkal az osztrák-német határnál: átengedik őket, vagy visszaküldik a balkániakhoz.

Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen gyorsan változott a belgrádi kommunikáció: a „mindenkit befogadunk, mert mi európaiabbak vagyunk az uniós országoknál is” típusú öndicséret után haladéktalanul józanabb hangra tértek át: Aleksandar Vulin szociális ügyi miniszter például nyomban arról kezdett szónokolni, hogy Szerbia nem engedheti meg, hogy olyanokat léptessen be, akik nem folytathatják az útjukat. Magyarán: akik a nyakukon maradhatnak. Azzal érvelt, hogy a migránsok különben sem akarnak itt maradni, hanem csak átutazni. (Hogy mennyire tart a kormány a kiszűrt menekültek feltorlódásától, az kiderül az említett miniszternek a szerb belügy sztrájkkal fenyegetőző alkalmazottaihoz intézett figyelmeztetéséből is, hogy pont most akarnak sztrájkolni, amikor félő, hogy akár tízezer migráns is az országban rekedhet…)

Aleksandar Vučić miniszterelnök szintén sietett kijelenteni, hogy többé nem fogadnak be gazdasági migránsokat („amennyiben Szlovénia, Horvátország és Magyarország sem fogadja be őket”), de hogy mégse tűnjön a dolog óriási pálfordulásnak, megismételte azt a hónapok óta makacsul hajtogatott szólamot, hogy ettől függetlenül sohase fognak kerítést vagy pengés drótot elhelyezni a határon. Hadd tudja a világ (de főleg a hazai választók), hogy ő mennyivel különb és humánusabb azoknál az európai vezetőknél, akik ilyen mélyre süllyedtek.

Bár a kerítésépítéstől való elhatárolódást Belgrádban morális és humánus magatartásként próbálják feltüntetni, az igazság az, hogy egy ilyen művelet számos akadályba ütközne. Ha a kormány netán emellett döntene, komoly politikai problémákkal találná magát szemben a jelentős anyagi kiadások mellett. Vegyük például a Macedónia felé eső határt, amerről a migránsok kilencvenkilenc százaléka érkezik. Elég egy röpke pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk arról, hogy Macedónia északon nemcsak Szerbiával határos, hanem Koszovóval is majdnem ugyanakkora szakaszon. Mivel azonban Belgrád Koszovót továbbra is saját tartományának tekinti, és nem ismeri el a külön macedón-koszovói határt, akkor ez azt jelentené, hogy vagy ki kell húzni a szögesdrótot a macedón határ teljes hosszában, ami aligha elképzelhető, vagy a Szerbiát a (volt) tartományától elhatároló, szerb részről eufemisztikusan adminisztratív határnak nevezett vonalon is. Ami, persze, szintén kivitelezhetetlen, ezért sokkal könnyebb a melldöngetés, hogy nekünk nem kell a kerítés!

Az új eljárás vélhetőleg csökkenti a menekültáradatot és az érintett országokra nehezedő nyomást, mivel az érkezőknek nagyjából az egynegyedét visszatartaná. Mindez azonban fokozottabb ellenőrzést követel az átjáróknál, hiszen a csütörtökön életbe léptetett új rezsim szerint el kell dönteni, hogy a menekült honnan érkezett, és kiszűrni azokat, akik nem a szóban forgó három háború sújtotta országból való. Nem lehet többé bemondásra bejelentkezni, és arra hivatkozni, hogy a háborúban megsemmisültek a személyi iratok, mint ahogyan eddig tették nagyon sokan. (Emlékezzünk csak vissza a magyar határ előtt eldobált okmányokra.) Fel kell mutatni az útlevelet vagy a görög hatóságoktól kapott regisztrációs papírt, különben visszafordítják őket. (…)

Ám még ez a probléma is eltörpül amellett, amit a kirekesztett emberek ezrei okozhatnak a határoknál. Felkészülhetünk arra, hogy ezek a szerencsétlen emberek, a szabadban éjjelezve a téliesre fordult időjárási viszonyok közepette, súlyos incidenseket robbantanak ki.

Mert arra senki sem számíthat, hogy szép szóval meg lehet győzni őket, hogy ekkora megtett út és ennyi viszontagság után forduljanak vissza. Arra, hogy meghallgatnák azt, aki ezekkel a szavakkal próbálná jobb belátásra bírni őket: „Emberek, értsétek meg, Európa megtelt, menjetek szépen haza!”.

Ez az állapot mindaddig eltarthat, amíg nem találnak újabb útvonalat, hogy mégis eljussanak a kiválasztott nyugati célországokba.

2015. november 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább