2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Da Vinci a Tescoban

Csorba Zoltán

Korunk Leonardoja a Tescoban árufeltöltő. Csorba Zoltán (csorbazoliblog):

Bartók várja, hogy klippje néhány százezres nézettséget produkáljon. Akkor talán majd fizet némi pénzt a Youtube. Magyarország kis ország, itt csak a mulatós műfaj ér el rentábilis nézettséget. Bartóktól ez a műfaj távol áll.

Barátja és sorstársa, Kodály végre rendezte anyagi helyzetét: az egyik kereskedelmi tévé tehetségkutató műsorában zsűri tag. Azóta ismeri az egész ország.

Bunuel forgatókönyvét ötödször utasította el a filmgyártással megbízott Teljhatalmú Pénzosztó. Mert nincs benne elég akció. Semmilyen akció sincs, de még story sem. Olyan „művészi értékű” hülyeségekre pedig nem herdálnak állami pénzt, ami még a tizedét sem hozza vissza a költségeknek.

Stróbl Alajos örül: állami megbízatást kapott. Mint annak idején az Operaház építésekor. A magyar labdarúgás most épülő szentélyébe carrarai márványból kell kifaragnia az örökkévalóságnak, ezúttal nem Lisztet és Erkelt, hanem e csodálatos játék, egyben a magyar újkori történelem legendáit az Aranycsapat tagjait. (Az 1986-os mexicói VB-n (le)szereplő válogatott szövetségi kapitányának A gondolkodó szerinti megformázásra a felkérést Rodinnak küldték meg.)

Hemingway egy gyorsétteremben mosogat. Ingyen ír blogot egy, a tulajdonosoknak többmilliós hasznot hozó portálnak. A portál „sajnos” fizetni nem tud. De teret ad a blognak. Örüljön a firkász, hogy sokan olvassák. Hemingway örül. A portál tulajdonosai, a Pénzek Urai is. Ezek a csodatevő, termelést racionalizáló menagerek mindent megoldanak. Jöhet az újabb leépítés. Felesleges újságírókat állásba alkalmazni, mikor a külsős, önként jelentkező tollforgatók küldik az írásokat. Nekik még annyit sem kell fizetni, mint hajdanán azoknak a bloggereknek, akik tehetségüket naponta aprópénzért árusították, mint Ady, Heltai, Krúdy, Karinthy, Kosztolányi, Márai… Akiknek szerencséjük volt, hogy az akkori laptulajdonosoknak nem jutott eszébe a Nagy Ötlet: meg kell versenyeztetni őket, írjanak csak buzgón naponta és valamelyikük majd kap ötven pengőt! Hadd örüljön! Egyszer az egyik, másik hónapban a másik. Kétszer ugyanaz nem nyerhet, ha kitartóan írnak, mindenki sorra jut.

Az egyetlen, akinek időben megjött a józan esze Rimbaud. Felhagyott a versfaragással és felcsapott fegyverkereskedőnek. Válság mindig lesz, fegyver mindig kell. Az emberek nem a szépen csengő verssorokból, hanem a fegyverek durrogásából értenek.

Egyébként is: mi szükség ezekre a haszontalan művészekre, alkotókra? Tevékenységükkel növelik akár egy ezred százalékkal is a GDP-t? Az elmúlt évszázadokban az írók megírtak minden remekművet, a festők festettek annyi képet, hogy megteltek a múzeumok és a minisztériumok falai, az operákban eleve nem játszanak kortárs műveket. Újabb művészi alkotásokra nincs igény, ilyesmit már senki sem rendel, ennek ellenére ezek a szerencsétlen éhenkórászok csak nem értenek a szóból, csak nem tudják visszafogni magukat: írnak, festenek, zenélnek, szavalnak. Akár árufeltöltés, mosogatás után, közben. Irracionális késztetésüket nem tudja visszaszorítani a mai pénzközpontú világ racionalitása. Valamiben reménykedve ellenállnak, mint a mohikánok az Új Világ hódításának.

2015. október 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2015. október 14. 0:27:40

Remek írás, még ha oly fájó is, mint az igazság!

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >

Tovább