2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Politikai manőverek

„A szövetség és a teljes rommagyar politikai osztály a magyar kormányzat és a vezér hálójában vergődik, a kiszolgáltatottság teljes.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) És itt jutunk el a harmadik lényeges problémához, az RMDSZ (sőt a teljes rommagyar politikai mainstream) mély válságának kérdéséhez, a teljes fejetlenség és kiszolgáltatottsághoz, ami semmi jóval nem kecsegtet. A kelemenizmus lényege nyilvánul meg ugyanis abban, ami ma az egymásnak is ellentmondó szövetségi elnöki nyilatkozatokból átjön, mégpedig az, hogy a szövetségnek ma nincs véleménye a legfontosabb politikai kérdésekről sincs: napirend-kijelölő (agenda making) potenciálja, vagy ha úgy tetszik döntési és cselekvési autonómiája elpárolgott, a követő magatartás jellemzi és nincs semmiféle kezdeményező képessége.

A hazai politika vonatkozásában ezt a tehetetlenséget, ötlettelenséget és végső soron elszigeteltséget, valamint azt, hogy unja már elmagyarázni is politikai manőverezéseit, azzal fejezte ki az RMDSZ elnöke, hogy a bizalmatlansági indítvány kapcsán kijelentette: a „politikai logika is azt mutatja, hogy ha nincs szükség rád, akkor úgy kell viselkedned, ahogyan azt az emberek és a lakosság elvárja”. Ugye jól értjük? Ha nincs esély a húsosfazék közelébe jutni, akkor tegyünk már a lakosság vélt elvárásai szerint, játszunk ellenzéket, hiszen a bizalmatlansági indítványnak úgysincs esélye. És ha nem lenne kellően blazírt és leleplezően cinikus, amit mond kiegészíti azzal a keresetlen indoklással, hogy jövőben egyidőben kellene tartani a helyhatósági és parlamenti választásokat, na miért? „Ha elnézzük, hogy milyen a helyzet, mindenkinek érdeke lenne egy mocskolással két dolgot elvégeznünk”. Szóval a demokratikus politikai berendezkedés legfontosabb intézménye a szabályos időközönként megtartott helyi és országos választások, Kelemen Hunor számára, egyfajta „mocskolás”, amin jó gyorsan túllenni. Hát itt tart ma a rommagyarság nagyobbik pártja, illetve annak elnöke, a választásokat „mocskolásnak” mondja, és a lakosságra figyelni is csak akkor látja politikailag értelmesnek, ha nincs esély a kormányba kerülésre. Ami ennél is szomorúbb, ma nincs senki, aki fölemelné a hangját a megtévedés, a demokratikus politizálás útjáról való megengedhetetlen letérés veszélyeire való figyelmeztetés, elmarad. És sejthető is, hogy miért? A szövetség és a teljes rommagyar politikai osztály (tisztelet a hallgatag kivételnek), és még sajnálatosabb módon a teljes rommagyar média (kivéve a csupán távcsővel látható kisebbséget – szívesen veszem, ha megcáfolnak, de tartok tőle a cáfolat elmarad) a magyar kormányzat és a vezér hálójában vergődik, a kiszolgáltatottság teljes. Ha Orbán pengedrótkerítést vizionál és tervez a magyar-román határra, akkor nekünk szögesdrót kell (az egyenesen a szabadság jelképe, nemde?, s különben is ki jár már/még a zöldhatáron?), és ezért a rommagyar politika akár a román, egyébként helyes irányt tartó külpolitikával, kormányzattal, sőt az elnökkel is szembe megy. Ha „illiberális demokráciát”, azaz kiüresített, a népnek háttal forduló csupán formálisat akar a pesti vezér? Hát, az itteni magyar politikai osztálynak is az kell. A rommagyar politikai elit szinte teljes egészében, az értelmiségi és médiaszereplők nagy többsége kiszolgáltatott, bábuk, akiknek spárgáit Budapestről húzogatják, nincs saját akaratuk és ötletük sincs valami mást kitalálni. Sodródnak az árral, a Budapestről induló populista és demagóg diskurzus-hullámokkal, és egyre inkább elszigetelődnek az európai civilizációtól, nemcsak a világi társadalomfilozófiáktól, és persze értékektől, de még a vallásiaktól is. A rommagyar egyházi előljárók (kivéve Böjte Csaba tiszteletreméltó példáját) paradox módon, hallgatnak és ezzel egy másik ország vezérének a szószólói, menekültügyben (is): a gyűlölködés és nem a pápai intés pártján állnak (jelzem a média is elmulasztja megkérdezni őket). Nehéz lesz visszatérni az elkezdett útra, a közös európai projekt racionális kereteihez, ami nélkül esély sincs a kisebbségi társadalmak reális problémáit megoldani, persze azért lehet tovább autonómiázni, a populizmus és manipuláció, egyelőre még, vevőre talál, hatása azonban nem több, mint a döglött lóba való beöntésnek!

2015. szeptember 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább