2020. április 9. csütörtök
Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Még egy szó az ellenzékről

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Mind a világ, mind az utókor szemében Magyarország testesíti meg mindazt, ami ebben a világméretű tragédiában a Gonosz.”  Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Mivel nemrég foglalkoznom kellett az LMP menekültügyi kifinomultságaival, akkor vagyok becsületes, ha röviden megemlékezem más ellenzéki pártok idevágóiról is.

A Népszabadságban olvastam, hogy valamiféle nyilvános vitán a Fidesz egyik külügyi figurájával összeült három ellenzéki párt – az MSZP, a Jobbik és a Liberálisok – egy-egy képviselője, és a fideszes hogyhívjákkal mély egyetértésben kifejtette: támogatja Orbán Viktor miniszterelnök úr európai migrációs javallatait.

A három ellenzéki államférfi – Mesterházy Attila, Z. Kárpát Dániel és Szent-Iványi István (!) – akkor vállalt hiánytalan szolidaritást a demokratikusan megválasztott, legitim magyar kormány vezetőjével, amikor Orbán úr politikájával és retorikájával szemben az egész világon úgyszólván egységes, globális hányinger észlelhető.

Vona Gábor országgyűlési képviselő úr, a fiatalos, energikus, sikeres szélsőjobboldali párt széles körű tekintélynek örvendő, tehetséges, ifjú vezetője azt indítványozta, hogy az egyes európai országokra kiszabható menekültkvóták ügyében tartassék népszavazás, evvel is szilárdítva Orbán miniszterelnök úr pozícióját a fajüldöző fronton.

A mérsékelt atlantista államférfi, Németh Zsolt képviselő úr, az Országgyűlés külügyi bizottságának sokra tartott elnöke az említett nyilvános vitán a kormánypárti ügyködés egyetlen ott megbírált elemét – Szijjártó Péter külügyminiszter úr szubnormális nyilatkozatait – is meghatóan gyöngéd védelmébe vette.

Z. Kárpát Dániel f…, akarom mondani: Jobbik-képviselő úr kifürkészhetetlen okokból 1956-tal hasonlította össze a menekültek kipucolását szeretett hazánkból.

Szent-Iványi István úr, a Fodor Gábor-féle Magyar Liberális Párt külügyi feje, volt képviselő, volt külügyi államtitkár, Orbán úr volt ljubljanai nagykövete, az SZDSZ volt ügyvivője a német szövetségi kormányt bírálta, hm, szőrmentén.

Mesterházy Attila képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt korábbi elnöke, a demokratikus ellenzéki koalíció volt miniszterelnök-jelöltje helytelenítette az osztrák szövetségi kancellár és a horvát miniszterelnök megjegyzéseit az orbáni magyar állam sajátlagos viselkedése örvén.

Mindevvel ezek a nagy befolyású, megbecsült honfiak – akik nem kaptak csalánkiütést Z. Kárpát nemzetiszoc…, akarom mondani: „nemzeti radikális” képviselő úr fizikai és eszmei közelségétől – igen fontos történelmi tettet hajtottak végre.

Talán még jelentékenyebb történelmi tett volt, hogy a menekültügyet és a határőrizetet militarizáló, nemzetközijog- és alkotmánytipró fideszes törvényjavaslat beterjesztésekor az MSZP tartózkodott a szavazástól! Az MSZP mindeddig előnyösen különbözött azoktól a kelet-közép-európai „baloldali” utódpártoktól, amelyek – mint a Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt, a cseh szociáldemokrácia, a szlovák Smer, a Szerb Szocialista Párt, a román PSD, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja, a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a Bolgár Szocialista Párt, a menekültügyben gyalázatosan eljáró Sziriza stb. – többé-kevésbé keményen nacionalisták és/vagy etnicisták, és amelyekre épp emiatt már régóta nem számíthat a dolgozó nép. A miskolci polgármester-választás esete óta (amikor az MSZP a DK társaságában cigányellenes jelöltet támogatott, s amióta az a véleményem, hogy erre a két pártra nem szabad szavazni, erős kételyeink támadhattak ez ügyben. Az intézményes-parlamenti „baloldal” végképp megszűntnek tekinthető Magyarországon is.

Eddig azt mondhattuk a külföldi lapoknak, tévéknek, portáloknak, amelyek sűrűn kérdezgetnek mostanában engem is erről a példátlan erkölcsi botrányról, amelyet Orbán úr állama okoz, hogy Orbán Viktor nem egyenlő Magyarországgal. Igaz, hogy a többség támogatni látszik a sovén, etnicista, idegengyűlölő kormányt, de van jelentős kisebbség, amely nem ült föl a megtévesztő, uszító, paranoid gyűlöletkampánynak, vannak kritikus médiák, és vannak bizonyos mértékig ellenzéki pártok is, amelyek félénken ugyan, de.

Az a fölöttébb jelentős tény, hogy a magyar állammal és a magyar kormánnyal – de nem a magyar néppel – szembeni, teljesen indokolt és teljesen jogos nemzetközi undor, megdöbbenés, viszolygás csúcspontján a nem szélsőjobboldali ellenzéki pártok (úgyszólván bármiben, ám most ráadásul a sorsdöntő kérdésben) Orbán Viktor pártját és kormányát támogatják: tragikus. (És ezen nem sokat segít a vegyes megítélésű és tarka múltú DK ezúttal kétségtelenül bátor és tisztességes, habár kissé színpadias  viselkedése meg a túl kicsi PM meg nem hallott érvelése. Sajnos.)

Tragikus, mert evvel az ellenzéki státusférfiak ráhúzzák egész Magyarországra a menekültkergetés, menekültrugdosás, pogácsaköpködés, vízágyúzás és könnygázosítás, a szögesdrót- és kerítésépítés, valamint a szomszédjaink elleni, majdhogynem háborús gesztusok ódiumát.

„Mi a baj Magyarországgal?” – kérdezik külföldi barátaink. „Mi a baj Magyarországgal?” – kérdezik belföldi barátaink. A kormány borzalmassága önmagában nem vetne rossz fényt a magyar társadalomra. A magyar értelmiség elképesztő passzivitása, bár szokatlan, szintén nem. Sőt: a menekülteket segítő, spontánul létrejött, új önkéntes csoportok (MigSzol, Migration Aid, "Segítsünk együtt a menekülteknek" és mások), a régebbi mozgalmak (mint a Menedék, A Város Mindenkié), az emberi jogi szervezetek (Magyar Helsinki Bizottság, TASZ, Amnesty, mások), a liberális ügyvédek megmozdulásai stb. – mindezt a Soros Alapítvánnyal, azaz a zs…, akarom mondani: globális árnyékhatalommal hozzák hírbe a kormánymédiák – megmentik valamennyire az ország morális, de nem a politikai presztízsét Európában; Magyarországon azonban olyan méretű rágalomtömeg veszi körül őket, hogy csakugyan nem népszerűek, pedig rájuk nyugodtan büszkék lehetnénk.

De az, hogy a menekültek befogadása (és nem pusztán a humánus átsegítésük a határon) mellett és a kormány „idegenrendészeti” lépései ellen nincsenek tömegdemonstrációk, arra utal a megfigyelők szemében, hogy a megtévesztett, félrevezetett többség mellett a szkeptikus vagy fönntartásos kisebbség erőtlen és elszigetelt. Keserűség érezhető, de fölháborodás alig. Az ellenzéki médiák egyre hangosabban bírálják „Európát”, mintha az EU-partnerek fejetlensége, következetlensége és fokozatos orbánizálódása változtatna a magyar állam tetteinek minőségén. (Magam is eléggé utálom az EU-t, vö. Görögország, de ez itt most irreleváns.)

S az, hogy ellenzéki politikusokban épp most nincs semmi tartás, végzetes lehet. A nemzetközi és az ottani, hazai közvélemény nem azonosítja a szerbeket Milošević-tyel és Šešelj vajdával, a horvátokat Tuđmannal, a románokat Vadimmal és Funarral, a lengyeleket a Kaczyński fivérekkel, az osztrákokat Haiderrel, bár volt és maradt némi bizalmatlanság.

De az okos, céltudatos, a világot jól ismerő Orbán ebben a pillanatban némi joggal érezheti, hogy ma ő Magyarország. Politikai, parlamenti ellenzéke – lényegében – nincs. Akárcsak a Kádár-rendszerben, a sajtó egyre sűrűbben mondja ahelyett, hogy „a jobboldal” vagy „a kormánypártok”, azt, hogy „a politika”, amely ezt vagy azt csinál, ebbe vagy amabba avatkozik bele durván. Itt már nincs többpártrendszer. Van pár portál, honlap, blog, Facebook-csoport, cikkek itt-ott, pár rádióműsor, néhány laza, kicsiny szerveződés, néhány előadás, kiállítás, videó. Szamizdat és másként gondolkodók.

Itt tartunk most.

2015. szeptember 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A veszélyeztetett emlékezet

A múltszorongásom oka az, hogy a múlt nem múlt el, ami főleg az emlékezetet veszélyeztethető autokrata >

Tovább

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább