Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Turista és hontalan
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):
Találó jellemzés
„Ha padlódeszka reccsen, pisztolyához kap, s azt hiszi, hogy egy liberális bújt az ágya alá.” Így jellemezte a Pármai kolostorban Stendhal IV. Ernesto pármai fejedelmet, a vidéki diktátort és zsarnokot.
Megrázó jelenetek
A híradások másról sem szólnak csupáncsak a migránsokról. A nyári kánikulában záporoznak a durva, meggondolatlanul elejtett jelzők. Menekültimádók, harsogja az egyik pártpolitikus. Kétlem, hogy bárki is örömét leli a menekültáradat láttán. Aggodalommal figyelem a fejleményeket, miután oly korban születtem, melyben gyerekkorom óta tanúja lehettem a nagy exodusok által teremtett konfliktusoknak. Kalkuláló politikusok agitálnak, miközben hiányoznak az európai formátumú államférfiak. Megrázó jelenetek ismétlődnek a tévé képernyőjén. Ausztriában egy hűtőkocsiban hetven egy holttestre bukkan az osztrák rendőrség. Az áldozatok között négy gyerek holtestet is találtak. Az osztrák rendőrség szerint a nyomozás szálai Magyarországra vezetnek. Az első feltételezések szerint román, vagy bolgár embercsempészek áldozatai a megfulladt migránsok. A hűtőkocsi magyar rendszámú. Semmi hír arról, hogy milyen szerepe volt a tragédiában annak a magyar cégnek, amely tulajdona a jármű. A menekültáradat egyre népesebb. Feltételezem, hogy késő ősz lesz mire valamelyest csökken a migránsok száma, ami természetesen még nem azt jelenti, hogy megszűnik a népvándorlás. A magyar kormány újabb törvénytervezetben gondolkodik. A déli határra vezénylik a honvédséget, akik szükség esetén gumi golyót illetve a legutóbbi ötlet szerint akár éles lőszert is használhatnak, áll a fideszes képviselők törvényjavaslatában. Határvadász egységek őrjáratoznak, a határon pedig zárt táborokat létesítenének, amelyekből tilos kilépni, pontosabban egy kijárata lenne: Szerbia felé. Rückwerz. Tételezzük fel, hogy a Nyugat Európába igyekvő migránsok, az előállt helyzetben megtorpannak és hátra arc vezénylettel sarkon fordulnak, és megrekednek a drótkerítés túlodalán lévő Észak-Bácskában.
Illemtan
Nincs okom panaszkodni könyveim kritikusaira, akik sokszor olyan jelentésrétegeket tártak fel műveimből, amelyre alkotás közben nem is gondoltam. Így van rendjén. Gyakorta előfordult, hogy íráskor nem a gondolataim vezérelnek, hanem a szövegrész, amellyel előzőleg elkészültem. Ennek köszönve a történet is egészen más irányt vesz, mint ahogy eredetileg elterveztem. Az sem ritka, hogy csak utólag döbbenek rá saját művem egyik vagy másik vonatkozására. A minap a Bűnhődés jutott eszembe, majd hirtelen feltört bennem Márai Sándor Napnyugati őrjárat című regényének emléke. Az 1943-as Révai kiadást lapozgatom. Regény, jegyzi a belső címlap, noha írhatna akár naplóregényt is, hisz a mű, végső fokon a Napnyugati Birodalomban tett utazás naplója. Márai 1936-ban megjelent regényében már felrémlik a háború előérzete. Ennek tudatában veti papírra, hogy haza kell menni, mert „valami készül”, „talán még nem lesz háború; s talán nem lesz holnap sem, valamilyen más konfliktus, feszültség, félreértés ürügyén sem; de mi lesz holnapután, vagy jövőre? … Meddig lehet még húzni, meddig lehet félre beszélni, elodázni, elkenni?...”. Ezzel a kérdéssel zárul a napnyugati őrjárat. Márai hazatér, „mert valami különös illemtan így kívánja”. Egyebek emllett ez a kérdés is nyugtalanított engem, amikor „valami készült”. Viszonyomról ehhez a bontonhoz írtam az Exterritóriumban. „Otthon maradtam”, mert úgy éreztem: tudni illik mi illik. Az illemtan csillapított amikor a budapesti médiákban hallgattam a kisebbségi közösséghez való hűségről szóló szentbeszédeket. Talán mondanom sem kell, hogy azok szónokoltak, akik már az első puskalövés előtt elpucoltak, és cserben hagyták a közösséget. Furcsa mód, ezt a megfutamodást nevezték a nemzeti küldetéstudattal hivalkodó pesti értelmiségiek példamutató nemzeti magatartásnak. A félreértések elkerülése végett nem tartom hősiess viselkedésnek a maradást, csupán tisztességes viselkedésmódnak. Akkor kell „otthon” maradni, amikor reng a föld, amikor baj van, vagy amikor meg kell halni. Akkor is ha – mint ahogy Márai írja, „idegen maradtam itthon”. Ezt az életérzést elemezgetve arra gondolok, hogy Márai a harmincas években, vagyis a polgár életforma és hitvallás alkonyán érzékelte a baljós idők küzeledtét. A polgárság érezte a közelgő vészt, mégis makacsul őrizte a polgári kultúrát. A kultúra volt a vezényszó! Számomra ez az „alkony” ismeretlen. Mind rémisztőbben tapasztalom meg a harmincas évek restaurációját, csakhogy, be kell látnom, környezetemben, mármint a posztszocialista régióban, nyoma sincs a polgárságnak, helyette a kapzsi, államfüggő, az autonóm gondolkodástól menekülő, műveletlen, nyers „új osztály” került hatalomra. Vesztünkre ez határoz meg szinte minden területet: a szellemi, a gazdasági és a politikai légkört egyaránt! Napjainkban az ember vagy turista, vagy hontalan! Nem kétlem, hogy, bárki lehet turista a saját szülőföldjén (is), hiszen ez a legkényelmesebb választás. A Vajdaságban dívik a „hétvégi szülőföldszeretet”, amely azt a világot tartja otthonának, amelyet vészhelyzetben hátrahagyott. Napjainkban nagy az ázsiója az efféle szentimentális lírai szülőföld-turizmusnak. A haza irodalmi reklám pannó lett. A vásári kikiáltók „tájhazájának” semmi köze a szülőföldi hontalansághoz. Véleményem szerint az utóbbi állapot a legnagyobb megpróbáltatás. Más körülmények között, más kontextusban ez a hontalanság és idegenség a Bűnhődés című regényem kulcsszava. A nagy népvándorlások korában a Bűnhődés vendégmunkásokat szállító autóbusza időszerű kelet-európai metaforának (is) nevezhető. Milliók távoznak a posztszocialista régióból, tehát Szerbiából is, Magyarországról is. A vajdasági magyarok is oda tartanak, ahová a szíriai, vagy az afgán migránsok. Új nyelv születik: az exterritórium nyelve. A nyelv is „idegen”, a sors még inkább! Elidegenedtünk saját sorsunktól! A Makró idejében ez az idegenségérzés, ez az „elvágyódás”, „gyökértelenségnek”, erkölcstelenségnek tűnt (meg is fedtek érte éppen az Új Symposionban) ami érthető, hiszen életerős volt a kötődés, eleven volt a lokális és a vajdasági identitás, amit semmiképp sem elmarasztaló hangnemben hozok szóba, annak csak idillikus-ideologikus jellege taszított. Az Egy makró emlékirataiban a túlélő hősök a tengerre menekülnek, abból a megfontolásból, hogy valahol, hátha épp a Mediterránon, boldogok lehetnek. Az Exterritóriumban és a Bűnhődésben ilyen szubtilis érzés többé fel sem merül.
Szalonmodernizmus
Az éjszaka Georg Trakl verseit olvasgatom. „De sötét üregekben csendesen vérzik az emberiség/ kemény ércekből kovácsolja a megváltó fejét”.(Rákos Sándor fordítása.) Ha Trakl a természetről szól, akkor is felrémlik az isteni enigma. Olvasgatom, a halálról szóló méltóságteljes sorait. Megelégeltem a modernizmus felszínes szójátékait, bizarr ötleteit. Vége az ilyesféle szalon modernizmusnak. Mielőtt Rimbaud kitagadna bennünket bizonyára az asztalra csapna és a következőket mondaná: széplelkű fiúk és lányok elég volt a szépelgésből. Rimbaud szavait hallom, aztán a nagy csendben elmondom két fontos verssorát. „A Költőből zokog a Rongyosok siráma, a Fegyencek dühe, a Kivertek sikolya.” Kivertek sikolya, az meg mi? - kérdezősködnének a széplelkek.
Merkel leckéje
Angela Merkelnek 2015-ig volt némi tekintélye. Most azonban neve hallatára fanyalognak a jobboldalon. Miért? Mert feladta a leckét. Kategorikusan elutasította a szélsőjobboldaliak és a neonácik gyűlölködését. A német kancellár álláspontja szerint azok, akik úgy cselekednek, mint a heidenaui gyűlölködők, kiírják magukat a németek értékközösségéből.
A kaszton kívül
Készülődés a bécsi irodalmi konferenciára. A legszívesebben Stendhalról beszélnék. Nem nyugszom bele, hogy az irodalom csak egy külön kaszt ügye legyen.
Egy mondat az önfegyelemről
Tapintatosnak lenni és másra gondolni.
Szigorúan ellenőrzött háborgás
Sajtóéden, írtam nem kis iróniával 2002-ban a vajdasági magyar sajtóról (Időírás, időközben, I). Hogy mit tapasztaltam azokban az években? Közszolgálati lapjaink szerkesztői esküdöztek, hogy nem nehezedik rájuk semmiféle nyomás. Pártonkívüli paradicsomban élnek, a pártvezérek tenyerükből etetik őket, csakhogy tárgyilagosak és szakszerűek legyenek. Arra gondoltam, hogy esetleg a pártvezérek beintenek, hogy bíráljon már egy kicsit a sajtó, mert különben elveszti hitelét. De nem intettek be. „Bíráló, elemző cikkek, független szakmai megítélések nincsenek. Közéleti vitafórum nem létezik”, állapítottam meg. Így láttam akkor, azomban azóta elmúlt 13 esztendő és azt veszem észre, hogy az elmúlt hónapokban néhányan felkapták a fejüket. Háborognak!!! Azt mondják, cenzúra van. Éppen most. Vagy csak most. Tizenhárom év után rádöbbentek! Azonban a felismerés is szigorúan ellenőrzött. Úgy tüntetik fel, mintha a szólásszabadságot csak az elmúlt egy-két évben nyirbálták volna meg.
A korszellemről
Esterházy Péter nyilatkozik a HVG-ben. Szerinte Magyarországon egyre inkább eluralkodik a hazugság, a harácsolás, az urizálás, a „széles körű családi összefogás”. A jelenlegi gőg, az arrogancia, a dölyf, a pökhendiség végső fokon bizonytalanságot és gyávaságot takar. Az író fogalmaz így, nem az egyik vagy a másik pártról, nem az egyik vagy a másik politikusról, hanem az emberi sorsokat meghatározó új uralkodó osztályról. Mindez túl van már a politikán. Az író a politikán túli korszellemmel vívódik. Bácskában sajnálatos mód, nemigen kívánunk, esetleg nem merünk szólni a korszellemről. Itt még mindig a politikán innen vagyunk.
Következő cikk: Háború lesz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >