2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mi lesz két hét múlva?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Szerinte a szír, afgán, iráni stb. menekülteket Koszovóba kell irányítani az ottani szerbek helyére.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

NYUGAT-BALKÁN--EU 4:2

A közel-keleti menekültekkel kapcsolatos hírözön mostanában még az olyan eseményeket is teljesen háttérbe szorítja, amelyek egyébként sokkal nagyobb médiaérdeklődést szoktak kiváltani. Így például méltánytalanul keveset olvashattunk arról a futballmeccsről, amelyen az Európai Uniót képviselő politikusok mérték össze focitudásukat az unióba igyekvő nyugat-balkáni államok magas képviselőivel. A mérkőzésre a Bécsben lezajlott múlt heti nyugat-balkáni konferencia kísérőrendezvényeként került sor, és az a vendégek, vagyis a balkániak 4:2-es győzelmével fejeződött be.

A rendhagyó sporttalálkozó azonban alig lépte át a szerkesztők ingerküszöbét, így sajnálatos módon mindössze néhány másodpercet szenteltek neki a híradóban. Egy olyan szenvedélyes futballnáció, mint a szerbiai csupán annyit tudhatott meg, hogy Aleksandar Antić energetikai miniszter kapusként kiváló teljesítményt nyújtott. Arról is csak egy fél mondatból értesültünk, hogy a balkáni csapatban együtt játszottak a szerb, a macedón, a montenegrói, a boszniai és a koszovói kormány képviselői, és hogy Ivica Dačić külügyminiszter vállalta a megtisztelő taccsbírói szerepet. Egy villantásra meg is mutatták, amint a nem kimondottan sportos alkatú külügyér fekete klottgatyában és partzászlóval a kezében, nyakában a fütyülővel feltűnik a pálya szélén… Ha pártja netán vereséget szenved a legközelebbi választásokon, akár ezen a pályán is folytathatja karrierjét.

De hogy kik rúgták a gólokat, arról egy szó se! Csak a világhálón való hosszas bogarászás árán sikerült felderítenem, hogy a balkániak első két gólját Nikola Gruevszki macedon kormányfő szerezte Hashim Thaci koszovói külügyminiszter beadása után, a másik kettőt pedig egy másik koszovói kormánytag. Az EU-csapatból Miro Cerar szlovén kormányfő (aki még emlékszik rá: egykori tornász világbajnok fia) volt eredményes.

Aleksandar Vučić kormányfő a lelátóról nézte végig az izgalmas meccset, az indoklás szerint ő maga azért nem lépett pályára, mert bár lelkes sportbarát (és mint tudjuk, rengeteg más dologhoz is ért), focizni egyáltalán nem tud. Pedig gondoljuk csak el, milyen izgalmas lett volna, ha ő lövi a gólokat, méghozzá Hashim Thacival passzolva! Szinte látom a belgrádi lapok címoldalát:

„Vučić elkápráztatta a bécsi közönséget: góljaival két vállra fektette az EU-t!”, „Ronaldo is tanulhatna miniszterelnökünktől!”, stb.

Talán a Balgrád-Pristina párbeszéd is gördülékenyebben haladna, ha ő is részese lehetett volna a győzelemnek. De hogy ebben az esetben ezzel a hírrel kezdődött volna a híradó és nem a menekültekkel vagy Novak Djokovićtyal, arra mérget veszek. (...)

KOSZOVÓBA A MENEKÜLTEKKEL! Napjainkban mindenki azt találgatja, hogy milyen fejleményekkel kell szembenéznünk, ha Magyarországon két hét múlva gyökeresen megváltozik a migránsprobléma kezelése, és megalakul a határ menti tranzitzóna, amelyből csak a tényleges háborús menekültek folytathatják útjukat az EU tehetősebb államai felé (amire az érkezők töredékének lesz esélye, a kormányszóvivő szavai szerint), a többieknek, a nagy többségnek vissza kell térniük Szerbiába. Hogyan tudják ezt elérni, és merre veszik útjukat a kiutasítottak?

Egyelőre senki sem tudja a választ, az események teljesen kiszámíthatatlanok.

Ebben a nagy bizonytalanságban a legkülönbözőbb feltevések hangzanak el. A legtöbben azt jósolják, hogy Horvátország felé fogják módosítani az útirányt, mert arra még közelebb is Németország, az áhított letelepedési célpont. Igaz, Horvátország nem tartozik a schengeni övezethez, mint Magyarország, onnan nem lehet akadálytalanul továbbutazni, de ha eddig eljutottak, valahogy ezt az akadályt is leküzdik. Vojislav Šešelj is azt javasolta a belgrádi kormánynak, hogy a magyar határ lezárása után Horvátország felé irányítsák őket, hadd részesüljenek a szeretett horvát testvérek is ebből a káoszból, amit a több tízezres menekültáradat okoz, és amit a szerb kormány oly készségesen tolerál.

Ötlete mintha máris meghallgatásra talált volna: Ivica Dačić külügyminiszter a napokban szó szerint megismételte a csetnik vajda javaslatát, és úgy nyilatkozott, hogy a menekülteket Horvátország felé fogják küldeni. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha a horvátok is falat építenek a határon, azt válaszolta, hogy nem gond, mert akkor a migránsok valószínűleg nem fogják útba ejteni Szerbiát sem.

És ha mégis? Erre senkinek sincs határozott válasza. A szabadkai rádió betelefonálós műsorában egy hallgató egy egészen eredeti ötlettel rukkolt ki. Szerinte a szír, afgán, iráni stb. menekülteket Koszovóba kell irányítani az ottani szerbek helyére, akiket viszont át kell telepíteni Szerbiába.

Az ilyen válsághelyzetekben, mint amilyen a mostani is, a migránsok tömegének megjelenésekor, mindig is felmerülnek hasonlóan „zseniális” ötletek. Gondoljunk csak a kilencvenes évekre, a krajinai menekültek betelepítésére Vajdaságba és a magyarok „önkéntes” távozásával kapcsolatos elképzelésekre, néhány szendvics kíséretében. Egyedül azzal nem számolnak, hogy mit szólnak ehhez az érintettek?

Talán meg kellene kérdezni a szír menekültek egyikét: hajlandó lenne-e Düsseldorf helyett Kosovska Mitrovicában letelepedni?

2015. augusztus 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább