Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Arab ősz vár Szerbiára?
Avagy: menekültek és képmutatás
J. Garai Béla
„Nagyon is árulkodó volt, hogy a szerb miniszter Alekszandr Csepurin belgrádi orosz nagykövet társaságában kereste fel az ideiglenes tábort.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Szerettem volna látni a magyarkanizsai elöljárók arcát, amikor Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter az ottani ideiglenes befogadó táborban tett szombati látogatása során kijelentette: Szerbia kész „bármekkora számú menekült befogadására”. Ugyan hogyan reagáltak a kormány képviselőjének szavaira? Ám a fővárosi média, jellemző módon, nem tartotta fontosnak erről beszámolni, mintha a migránsügyhöz nekik semmi közük sem lenne, és nem is lehet beleszólásuk.
Pedig az üzenet arról szólt, hogy egyelőre nem is reménykedhetnek a városukat elözönlő közel-keleti menekültek számának csökkenésében, az emiatt keletkezett nehézségeik megszűnésében, sőt akár még nagyobb invázióval is számolhatnak. Szombat este például mintegy ötezer menekült lépte át a szerb-macedón határt, és csak napok kérdése, hogy az újabb hullám mikor éri el az észak-bácskai településeket. (…)
Csakhogy Belgrád részéről ez az egész kérkedés migránsügyben meglehetősen hamisan cseng, és nagyon is kilóg mögüle a politikai lóláb. Akár Vulin patetikus nyilatkozatát, akár Aleksandar Vučić minapi tévés nagyjelenetét tekintjük, azt, amikor csokoládét osztogatott a kamerák előtt a menekült gyerekeknek a belgrádi buszpályaudvar környékén, és így próbált jó pontokat gyűjteni választóinál. És közben arra célozgatott, hogy miközben más országok lezárják előlük a határt, Szerbia példát nyújt az egész uniónak. Annyira belemelegedett a lelkes öndicséretbe, hogy általános megdöbbenésre még azt is felvetette, hogy sokan talán nem is mennek tovább, hanem itt telepednek le, mert „Szerbia örömmel fogadná a szorgalmas szíriai embereket”.
Mintha nem egy olyan országnak lenne a miniszterelnöke, ahonnan ezrével távoznak a fiatal képzett szakemberek, mert évek óta nem találnak munkát! Mintha nem Szerbia állna a harmadik helyen a Németországban menedéket kérők országainak listáján, Szíria és Albánia mögött. A migránsok körül udvarlása akkor lenne hiteles Vučić részéről, ha előzőleg Dél-Szerbiában felkereste volna a Németországba készülő albán és roma családokat, és megpróbálta volna lebeszélni őket szándékukról, mondván: kedves honfitársaim, örömmel töltene el, ha itthon maradnátok…
Erre, persze, még várhatunk.
Különben is úgy hangzott ez a migránsmarasztalás, mint amikor a házigazda azzal búcsúzik a vendégeitől, hogy „már mentek, ilyen hamar?”, miközben sietve feladja a kabátjukat.
Mert ha a kormány szándéka őszinte lenne, akkor nem gondoskodna arról, hogy a migránsok minél gyorsabb eljussanak Észak-Bácskába, és nem tolerálná, hogy úgy sétáljanak át a zöldhatáron, mintha csak kirándulni mennének a szomszédokhoz.
Ám a képmutatáson túl mélyebb politikai vonatkozásai is vannak a menekültkérdéshez való hozzáállásnak: az EU és Oroszország közötti egyensúlyozásnak. Visszatérve Vulin szombati magyarkanizsai jelenéséhez: nagyon is árulkodó volt, hogy a szerb miniszter Alekszandr Csepurin belgrádi orosz nagykövet társaságában kereste fel az ideiglenes tábort, amelynek felszereléséhez hathatósan hozzájárult a Nišben működő, úgynevezett szerb-orosz humanitárius központ. A nagykövet is csatlakozott a szerb kormányt méltató dicshimnuszhoz, majd moszkvai szempontból világította meg az egész menekültválságot.
Mint hallottuk, a Nyugat bumerángként kapja vissza a problémát, amiért kirobbantotta az úgynevezett arab tavaszt. Ami úgy is értelmezhető, hogy csak hadd árasszák el az Európai Uniót a közel-keleti menekültek, egyék meg, amit főztek! Ez a fizetség, amiért asszisztáltak Amerikának az észak-afrikai és közel-keleti arab diktatúrák megdöntésében. És nyilván ezért érdemel dicséretet a belgrádi kormány is, amiért akadály nélkül „továbbítja” e néptömeget az unióba.
Csepurin alig leplezett kárörvendéssel azt jósolja, hogy a helyzet még „fokozódhat” is, és Szerbiának „arab ősszel” kell szembenéznie.
Ám bármennyire is készek segíteni orosz barátaink a menekültek ellátásában, uniós támogatás nélkül nem megy a dolog. „A probléma meghaladja költségvetési és politikai lehetőségeinket, az Európai Unió segítsége nélkül nem tudjuk megoldani”, vallotta be Vulin miniszter, majd így folytatta: „A kis Szerbia naponta kétezer menedékkérőt fogad be, ez az Európai Unió problémája is kell, hogy legyen”.
Valahol mintha sántítana a szerb kormány logikája. Saját menekültjeit nem képes lebeszélni arról, hogy tömegesen folyamodjanak menedékjogért a nyugati országokban, eközben azzal dicsekszik, hogy milyen humánusan bánik a közel-keleti menekültekkel, akiket korlátlanul átenged az országon, útban az unió felé - ám ugyanakkor Brüsszeltől vár anyagi támogatást ellátásukhoz. Miközben Moszkvával is összekacsint, hogy jól befűt nekik ez a hatalmas népvándorlás… Meg is érdemlik!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >