Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Izmozás szakadás előtt
Bódis Gábor
Bor, szóda a hűtőben. A hosszúlépések évadja következik.
Amíg Észak-Bácska menekültheteit éli és amíg egy 1956-os bevándorló polgármester a legharciasabb szószólója az idegen betolakodók elleni, akár hatósági harcnak is, a legnépesebb vajdasági magyar párt szakadás előtt áll.
A két ellenfél: a pártközpont (Pásztor és fia, meg a többiek) és a mozgalmisták. Ez utóbbiakról annyi közelebbit megtudtunk, hogy Korhecz Tamás, volt MNT elnök és Varga László, volt párt alelnök a legészrevehetőbb személyiségei. Annyival is beljebb vagyunk, hogy most már bizonyos: Magyar Mozgalomnak nevezik majd azt a nemkormányzati tömörülést, amely a napokban alakul meg. Vagy jelentik be, hogy megalakul.
A név alapján etnikai szerveződésről van szó, amennyiben jól értelmezem a magyar szó jelentését. Az világos, hogy a magyar embereket akarják összefogni, de egy mozgalmat hogyan fognak magyarosítani, az már kevésbé. Várjuk azonban ki, hogy mit is akarnak, hiszen a napokban (Korhecz) ez világossá is válik.
Annyi előzetes fenntartás még azért engedtessék meg, hogy tapasztalt pártkáderekről van szó, akik az utóbbi nyolc évet végigharcolták Pásztorék mellett egy „magyar“ ügyért. Ebben az időszakban a kirekesztés politikája, az önkényesség, az erőfitogtatás, a pártokrácia alaptételeinek teljeskörű alkalmazása jellemezte a VMSZ-t, az utóbbi időben pedig a Budapestről importált gyűlöletbeszéd is. Ezen hogyan kívánnak változtatni és meggyőzni a vajdmagyarokat, hogy nem csak Pásztorék bársonyszékei kellenek nekik? Vagy akarnak-e rendszerváltást, amelynek egyik lényege az lenne, hogy az MNT (gyengébbek kedvéért: VMSZ) által birtokba vett intézmények önállóbban működhessenek és ne a pártközponthoz való feltétlen hűség legyen az egyetlen szakmai kritérium?
De mondom, lehet, hogy belőlem csak a túlzott és felesleges óvatosság beszél.
Vegyük szemügyre a másik oldalt, a pártközpontot. Ez már mókásabb és egyre szórakoztatóbb. Milošević idején volt alkalma a magamfajtának, hogy a nacionalizmus, a populizmus és a kommunizmus zagyva rendszerét testközelből figyelje és essen az egyik ámulatból vagy kétségbeeséstől a másikba. Akkor tapasztalhattuk, hogy mit tesz egy hatalom, fennmaradása érdekében.
Ennek egyik legbugyutább megnyilvánulása volt a végsőkig elaljasult Politika napilap (Pannon RTV, Magyar Szó figyelem!) Odjeci i reagovanja című rovata, amelyben lelkesen közölték a vidéki pártszervezetek támogató leveleit, táviratait Milošević elvtárshoz. Ezekben az őszinte hódolat, az ország és a párt egysége miatti mély aggodalom tükröződött.
Úgy tűnik, néhány ilyen levél (magyarul írottak is voltak) a postán rekedt, mert rossz lehetett a címzése. Ezek érkezhettek most a VMSZ címére és ezek elolvasása után érezhette kutya kötelességének a pártközpont (Pásztor és a család), hogy aláírás gyűjtésbe kezdjen, ezúttal nem a haza, hanem a még magasztosabb párt egysége érdekében. Ötezer valahány aláírás született, a központ szerint. Ezek lényege: aki velünk van, marad, aki a mozgalmisták mellett, az mehet (a munkahelyéről, a tisztségéből és egyáltalán mindenhonnan).
Ez csupán a bemelegítés, az igazi bunyó csak azután kezdődik, amikor az MM (nem Marilyn Monroe) kiteríti lapjait és, ami még fontosabb napvilágra kerülnek a nevek. A pártsemlegesek külső szemlélőként igazi csetepatéra fizethetnek be.
Bor, szóda a hűtőben. A hosszúlépések évadja következik.
Következő cikk: Mindannyian migránsok vagyunk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez
Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >
Gyűlölet és kompromisszum
A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >