2021. április 21. Szerda
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Brandt és Vučić

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Brandt – Vučićtyal ellenttétben - ellenálló volt, szemben állt a hitleri hatalommal, és külföldre emigrált a fasizmus elől.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Újabb sikertelen balkáni békülési kísérlet tanúi lehettünk a múlt szombaton, július 11-én: a srebrenicai tömegmészárlás huszadik évfordulójára rendezett gyászünnepség az ártatlan áldozatokról való megemlékezés és a megbocsátás jegyében indult, ám egy súlyos incidenssel zárult, amelyet belgrádi kormánykörökben egyenesen Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök elleni merényletkísérletnek minősítenek. Az események után még fagyosabb a légkör a Drina két partján élő két nemzet, a szerbek és a bosnyákok között, mint korábban.

Mára fény derült az összes részletre: a potočari emlékközpontot elhagyó szerb vezetőt és kísérőit a tömeg kifütyülte, majd szélsőségesek csoportja Allah akbar (Allah a leghatalmasabb!) és „Csetnik Vučić, dögölj meg!” kiáltások közepette kővel, cipőkkel és vizespalackokkal dobálta meg. A biztonsági szolgálatok nem álltak feladatuk magaslatán, és megengedték, hogy tumultus alakuljon ki és hogy a támadók veszélyes közelségbe kerüljenek Vučićhoz, akit többször is kővel eltaláltak az arcán, szemüvege is eltörött. Végül sikerült kimenteni őt a tömegből, autóba ültetni, és eljuttatni a szerb határig.

Belgrádban óriási a felháborodás, a történteket úgy értékelik, hogy a szerb kormányfő kinyújtott békejobbal érkezett Potočariba, de durva elutasításban volt része, sőt életére törtek. (…)

A haladókhoz közel álló média még tovább ment, a Večernje novosti szerint egyáltalán nem spontán cselekedetről, hanem gondosan kitervelt akcióról volt szó, amely mögött a Fekete hattyúk nevű bosnyák elitalakulat tagjai álltak: ők támadtak Vučićékra, méghozzá a bosnyák hatóságok jóváhagyásával. Egyéb összeesküvés elméletek is előkerültek, az egyik szerint az egész akció mögött a brit kormány áll, amely mindenáron be akarja feketíteni Szerbiát, ezért terjesztette a Biztonsági Tanács elé a nagy port felkavaró Srebrenica-határozatot is, benne a Belgrád által elutasított genocídium minősítéssel.

A szerb média rettenhetetlen és nemes szándékú hősként méltatja a kormányfőt, aki nagylelkűen fejet hajtott a „szörnyű mészárlás” áldozatai előtt (vagy valamilyen más, hasonló jelzős szerkezetet használva a gondosan került genocídium kifejezés helyett), a helybeli bosnyákok azonban ezt elutasították.

Csak azt az „apróságot” nem említik, hogy Aleksandar Vučić sajnálatos módon maga is aktív tagja volt annak a miloševići rezsimnek, amely a Nagy Szerbia projektum keretében többek között Kelet-Boszniát is be akarta kebelezni, a legszörnyűbb etnikai tisztogatásoktól sem riadva vissza. Bármekkora változáson esett is át politikusunk az utóbbi években, bármennyire is elkötelezte magát az európaiság mellett, lássuk be, hogy ilyen múlttal nehéz megkövetni a srebrenicai borzalmak áldozatainak hozzátartozóit. Azok előtt, akik családtagjaikat veszítették el a legborzalmasabb tömegmészárlásban, egyszerűen nincs hitele annak, aki Šešelj vajda követője volt. Erre utalt az egyik kifeszített molinó is, amelyre egy, a kilencvenes évekből való Vučić-idézetet írtak: „Egy szerbért 100 muszlimot fogunk legyilkolni!”.

Willy Brandt egykori német kancellár immár legendás, kegyeletteljes gesztusa, letérdeplése a lengyel és zsidó áldozatok varsói síremléke előtt (1970) azért lehetett hiteles, mert Brandt ellenálló volt, szemben állt a hitleri hatalommal, és külföldre emigrált a fasizmus elől. Vučić semmiképpen sem lehet a megfelelő személy egy ilyen szerepre. (…)

Most már mindegy, a kínos incidenst nem lehet meg nem történtté tenni. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy ebben a térségben a legkisebb szikra is elegendő az indulatok felszításához, és hogy az őszinte megbékélésre a szerbek és a bosnyákok között még várni kell. Hogy meddig? Erre a választ legtalálóbban Žarko Korać belgrádi egyetemi tanár fogalmazta meg a Szabad Európa rádiónak adott múlt heti nyilatkozatában:

„Amíg a srebrenicai megemlékezést olyan politikai manipulációnak állítják be Szerbiában, amellyel el akarják terelni a figyelmet a szerb áldozatokról, addig ez a társadalom messze van a kilencvenes években történtekkel való szembesüléstől”.

2015. július 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább