2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Brandt és Vučić

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Brandt – Vučićtyal ellenttétben - ellenálló volt, szemben állt a hitleri hatalommal, és külföldre emigrált a fasizmus elől.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Újabb sikertelen balkáni békülési kísérlet tanúi lehettünk a múlt szombaton, július 11-én: a srebrenicai tömegmészárlás huszadik évfordulójára rendezett gyászünnepség az ártatlan áldozatokról való megemlékezés és a megbocsátás jegyében indult, ám egy súlyos incidenssel zárult, amelyet belgrádi kormánykörökben egyenesen Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök elleni merényletkísérletnek minősítenek. Az események után még fagyosabb a légkör a Drina két partján élő két nemzet, a szerbek és a bosnyákok között, mint korábban.

Mára fény derült az összes részletre: a potočari emlékközpontot elhagyó szerb vezetőt és kísérőit a tömeg kifütyülte, majd szélsőségesek csoportja Allah akbar (Allah a leghatalmasabb!) és „Csetnik Vučić, dögölj meg!” kiáltások közepette kővel, cipőkkel és vizespalackokkal dobálta meg. A biztonsági szolgálatok nem álltak feladatuk magaslatán, és megengedték, hogy tumultus alakuljon ki és hogy a támadók veszélyes közelségbe kerüljenek Vučićhoz, akit többször is kővel eltaláltak az arcán, szemüvege is eltörött. Végül sikerült kimenteni őt a tömegből, autóba ültetni, és eljuttatni a szerb határig.

Belgrádban óriási a felháborodás, a történteket úgy értékelik, hogy a szerb kormányfő kinyújtott békejobbal érkezett Potočariba, de durva elutasításban volt része, sőt életére törtek. (…)

A haladókhoz közel álló média még tovább ment, a Večernje novosti szerint egyáltalán nem spontán cselekedetről, hanem gondosan kitervelt akcióról volt szó, amely mögött a Fekete hattyúk nevű bosnyák elitalakulat tagjai álltak: ők támadtak Vučićékra, méghozzá a bosnyák hatóságok jóváhagyásával. Egyéb összeesküvés elméletek is előkerültek, az egyik szerint az egész akció mögött a brit kormány áll, amely mindenáron be akarja feketíteni Szerbiát, ezért terjesztette a Biztonsági Tanács elé a nagy port felkavaró Srebrenica-határozatot is, benne a Belgrád által elutasított genocídium minősítéssel.

A szerb média rettenhetetlen és nemes szándékú hősként méltatja a kormányfőt, aki nagylelkűen fejet hajtott a „szörnyű mészárlás” áldozatai előtt (vagy valamilyen más, hasonló jelzős szerkezetet használva a gondosan került genocídium kifejezés helyett), a helybeli bosnyákok azonban ezt elutasították.

Csak azt az „apróságot” nem említik, hogy Aleksandar Vučić sajnálatos módon maga is aktív tagja volt annak a miloševići rezsimnek, amely a Nagy Szerbia projektum keretében többek között Kelet-Boszniát is be akarta kebelezni, a legszörnyűbb etnikai tisztogatásoktól sem riadva vissza. Bármekkora változáson esett is át politikusunk az utóbbi években, bármennyire is elkötelezte magát az európaiság mellett, lássuk be, hogy ilyen múlttal nehéz megkövetni a srebrenicai borzalmak áldozatainak hozzátartozóit. Azok előtt, akik családtagjaikat veszítették el a legborzalmasabb tömegmészárlásban, egyszerűen nincs hitele annak, aki Šešelj vajda követője volt. Erre utalt az egyik kifeszített molinó is, amelyre egy, a kilencvenes évekből való Vučić-idézetet írtak: „Egy szerbért 100 muszlimot fogunk legyilkolni!”.

Willy Brandt egykori német kancellár immár legendás, kegyeletteljes gesztusa, letérdeplése a lengyel és zsidó áldozatok varsói síremléke előtt (1970) azért lehetett hiteles, mert Brandt ellenálló volt, szemben állt a hitleri hatalommal, és külföldre emigrált a fasizmus elől. Vučić semmiképpen sem lehet a megfelelő személy egy ilyen szerepre. (…)

Most már mindegy, a kínos incidenst nem lehet meg nem történtté tenni. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy ebben a térségben a legkisebb szikra is elegendő az indulatok felszításához, és hogy az őszinte megbékélésre a szerbek és a bosnyákok között még várni kell. Hogy meddig? Erre a választ legtalálóbban Žarko Korać belgrádi egyetemi tanár fogalmazta meg a Szabad Európa rádiónak adott múlt heti nyilatkozatában:

„Amíg a srebrenicai megemlékezést olyan politikai manipulációnak állítják be Szerbiában, amellyel el akarják terelni a figyelmet a szerb áldozatokról, addig ez a társadalom messze van a kilencvenes években történtekkel való szembesüléstől”.

2015. július 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább