Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vétó
Öreg Dezső
Nos, ez a Csurkin lendítette erélyesen magasba a kezét a minap a BT ülésén.
Nem tudom, hogy a XXI. században mennyire dívik még a diplomáciai levelezés, de mint a napokban kiderült, nem igazán hatékony. Mert Szerbia elnökének a brit királynőhöz intézett levele nem hozta meg a várt eredményt. Nagy Britannia nem vonta vissza a Srebrenicára vonatkozó határozati javaslatát.Amely azonban mégis megbukott a Biztonsági Tanácsban, mert Vitalij Csurkin Oroszország ENSZ nagykövete magasra emelt kézzel jelezte országa nyetjét. Szerbiában főleg abból az időből emlékez(het)nek rá az emberek, amikor Borisz Jelcin orosz elnök különmegbízottjaként 1992 és 1994 között a Bosznia Hercegovinában szembenálló felek és a nyugati hatalmak között közvetített. Nevéhez fűződik az is, hogy sikerült elérnie a Szarajevót ostromló szerb erők visszavonását. Amivel tulajdonképpen az ellenük irányuló NATO támadásoknak vette elejét. Nem voltak hálásak az ottani szerbek. Árulónak mondták. Akkor. Most, a magasba lendülő kezet Szerbia őrangyalának védőernyőjeként élték meg. A még jobb emlékezőtehetséggel megáldottaknak arról is eszükbe juthat, hogy 2007 márciusában heves vitába keveredett Joachim Rückerrel, az ENSZ Koszovóval megbízott különkövetével. Ami után elhagyta a termet. Mert szerinte Rücker nyíltan támogatta Martti Ahtisaari rendezési tervét. Egy évre rá a volt finn elnök, később ENSZ közvetítő Ahtisaari Nobel-békedíjat kapott, Szerbia pedig most arról folytat tárgyalásokat a koszovói vezetőkkel, hogyan keltik életre azt a megállapodást, amelyet a szerbiai meg a koszovói miniszterelnök írt alá már több mint 2 éve Brüsszelben. Amelyről az akkor közvetítő Catherine Ashton azt mondta, ezzel mindketten közelebb kerültek Európához.
Nos, ez a Csurkin lendítette erélyesen magasba a kezét a minap a BT ülésén. Persze ekkor sem, mint ahogy 1994-ben Boszniában és 2007-ben New Yorkban sem a saját véleményét védte. De még csak a szerbekét sem, ahogy most sokan megpróbálják magyarázni. Oroszország jól vagy rosszul felfogott érdekeinek a szolgálatában vitázott, érvelt, szavazott ezúttal is. Méghozzá úgy, ahogyan Moszkvából utasította a főnök. Borisz Jelcin vagy Vlagyimir Putyin. Mindegy. Ez a diplomata sorsa. Még ha ENSZ nagykövet is. Képviseli a mindenkori otthoni hatalom akaratát. A mostani orosz hatalomnak pedig az az akarata, hogy ha csak lehet, borsot kell törni a nyugati országok orra alá. Merthogy fordítva is ez történik, gondolják a Kremlben. Jogosan, hiszen az Oroszország ellen bevezetett szankciók igen komoly károkat okoznak Moszkvának. Arról pedig, hogy Urajnában igazságos vagy igazságtalan nagypolitikai meg nagyhatalmi szembesülésről van-e szó, nos arról kár vitát nyitni. A nagyok szembefeszülése az olyan dolog, amibe a kicsik, ha okosak, nem szólnak bele. Nos, Szerbia kicsi, mondja a miniszterelnök. Próbált is úgy helyezkedni, hogy az semlegesnek tűnjön. De akkor lépett a színre az államfő. És megíra leveleit az angol királynőnek, a spanyol királynak, az amerikai, a kínai meg a francia elnöknek meg persze mindenekelőtt az orosz államfőnek. Nos erre valamit válaszolnia kellett a miniszterelnöknek is, aki egy késő esti, akár éjszakainak is mondható kormányülés után közölte, Szerbiát senki sem taposhatja. Akinek jó az emlékezete, annak bizonyára eszébe jutott a „Szerbia nem fog derekat hajtani!” mondás. Pontosabban a Szerbiai Szocialista Párt 1990. évi választási szlogenje. Amely győzelme után megkezdődtek a háborúk. Most persze szó sincs a dolgok ilyen drámai alakulásáról.
Arról viszont igen, hogy az orosz vétó bizonyára nem használ túl sokat Belgrádnak. Mert Moszkva minden bizonnyal élt volna vele anélkül, hogy erre felkérte volna a szerbiai meg a boszniai szerb elnök. Belpolitikai használatra bizonyára jól jöhetett volna, ha szükség lett volna rá. De választásoknak egyelőre se híre se hamva. Akkor mire kellett ez a hirtelenkedés? Amit nyilván a kormányfő is annak tart. Az azóta történtek szerencsére arra utalnak,hogy a világ is tisztában van azzal, itt nem mindig és nem mindenben egyeztet a miniszterelnök meg az államfő. A német kancellár belgrádi látogatása és Szerbia nyilt dícsérete legalábbis erre vall. Az, hogy az elnök időnként levelez, nem sok vizet zavar.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…
Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >
Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok
Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >
Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa
A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >
„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!
Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >
Bethlen Gábor a főtéren
Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >
Az ironikus kontrapunkt
Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >
A legnagyobb távozott
Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >
Az ég dörög, de a zivatar elmarad
Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >
Biztosítani a médiaszabadságot!
Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >
Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!
Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >
Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)
Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >
A Trump-puccs és honi recepciója
Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >