2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Vétó

Öreg Dezső
Öreg Dezső

Nos, ez a Csurkin lendítette erélyesen magasba  a kezét a minap a BT ülésén.

Nem tudom, hogy a XXI. században mennyire dívik még a diplomáciai levelezés, de mint a napokban kiderült, nem igazán hatékony. Mert Szerbia elnökének a brit királynőhöz intézett levele nem hozta meg a várt eredményt. Nagy Britannia nem vonta vissza a Srebrenicára vonatkozó határozati javaslatát.Amely azonban mégis megbukott a Biztonsági Tanácsban, mert Vitalij Csurkin Oroszország ENSZ nagykövete magasra emelt kézzel jelezte országa nyetjét. Szerbiában főleg abból az időből emlékez(het)nek rá az emberek, amikor Borisz Jelcin orosz elnök különmegbízottjaként 1992 és 1994 között a Bosznia Hercegovinában szembenálló felek és a nyugati hatalmak között közvetített. Nevéhez fűződik az is, hogy sikerült elérnie a Szarajevót ostromló szerb erők visszavonását. Amivel tulajdonképpen az ellenük irányuló NATO támadásoknak vette elejét. Nem voltak hálásak az ottani szerbek. Árulónak mondták. Akkor. Most, a magasba lendülő kezet Szerbia őrangyalának védőernyőjeként élték meg. A még jobb emlékezőtehetséggel megáldottaknak arról is eszükbe juthat, hogy 2007 márciusában heves vitába keveredett Joachim Rückerrel, az ENSZ Koszovóval megbízott különkövetével. Ami után elhagyta a termet. Mert szerinte Rücker nyíltan támogatta Martti Ahtisaari rendezési tervét. Egy évre rá a volt finn elnök, később ENSZ közvetítő Ahtisaari Nobel-békedíjat kapott, Szerbia pedig most arról folytat tárgyalásokat a koszovói vezetőkkel, hogyan keltik életre azt a megállapodást, amelyet a szerbiai meg a koszovói miniszterelnök írt alá már több mint 2 éve Brüsszelben. Amelyről az akkor közvetítő Catherine Ashton azt mondta, ezzel mindketten közelebb kerültek Európához.

Nos, ez a Csurkin lendítette erélyesen magasba  a kezét a minap a BT ülésén. Persze ekkor sem, mint ahogy 1994-ben Boszniában és 2007-ben New Yorkban sem a saját véleményét védte. De még csak a szerbekét sem, ahogy most sokan megpróbálják magyarázni. Oroszország jól vagy rosszul felfogott érdekeinek a szolgálatában vitázott, érvelt, szavazott ezúttal is. Méghozzá úgy, ahogyan Moszkvából utasította a főnök. Borisz Jelcin vagy Vlagyimir Putyin. Mindegy. Ez a diplomata sorsa. Még ha ENSZ nagykövet is. Képviseli a mindenkori otthoni hatalom akaratát. A mostani orosz hatalomnak pedig az az akarata, hogy ha csak lehet, borsot kell törni a nyugati országok orra alá. Merthogy fordítva is ez történik, gondolják a Kremlben. Jogosan, hiszen az Oroszország ellen bevezetett szankciók igen komoly károkat okoznak Moszkvának. Arról pedig, hogy Urajnában igazságos vagy igazságtalan nagypolitikai meg nagyhatalmi szembesülésről van-e szó, nos arról kár vitát nyitni. A nagyok szembefeszülése az olyan dolog, amibe a kicsik, ha okosak, nem szólnak bele. Nos, Szerbia kicsi, mondja a miniszterelnök. Próbált is úgy helyezkedni, hogy az semlegesnek tűnjön. De akkor lépett a színre az államfő. És megíra leveleit az angol királynőnek, a spanyol királynak, az amerikai, a kínai meg  a francia elnöknek meg persze mindenekelőtt az orosz államfőnek. Nos erre valamit válaszolnia kellett a miniszterelnöknek is, aki egy késő esti, akár éjszakainak is mondható kormányülés után közölte, Szerbiát senki sem taposhatja. Akinek jó az emlékezete, annak bizonyára eszébe jutott a „Szerbia nem fog derekat hajtani!” mondás. Pontosabban a Szerbiai Szocialista Párt 1990. évi választási szlogenje. Amely győzelme után megkezdődtek a háborúk. Most persze szó sincs a dolgok ilyen drámai alakulásáról.   

Arról viszont igen, hogy az orosz vétó bizonyára nem használ túl sokat Belgrádnak. Mert Moszkva minden bizonnyal élt volna vele anélkül, hogy erre felkérte volna a szerbiai meg a boszniai szerb elnök. Belpolitikai használatra bizonyára jól jöhetett volna, ha szükség lett volna rá. De választásoknak egyelőre se híre se hamva. Akkor mire kellett ez a hirtelenkedés? Amit nyilván a kormányfő is annak tart. Az azóta történtek szerencsére arra utalnak,hogy a világ is tisztában van azzal, itt nem mindig és nem mindenben egyeztet a miniszterelnök meg az államfő. A német kancellár belgrádi látogatása és Szerbia nyilt dícsérete legalábbis erre vall. Az, hogy az elnök időnként levelez, nem sok vizet zavar.

 

2015. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább