2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A házelnök lelkiismerete és más kánikulai furcsaságok

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Mintha ez kérdés nem lenne pontosan megszabva a tartományi statútumban, és Pásztor lelkiismeretétől függne.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha nem tudnám már jó ideje, hogy erősen csikorog a tartományi kormányzat gépezete és hogy a demokraták, ligások és VMSZ alkotta koalíciót, finoman szólva, már csak a szentlélek tartja össze, akkor most mindenképpen rádöbbenhetnék erre a szomorú tényre. Például abból a diskurzusból, amelyet a sajtó hasábjain folytat egymással ezekben a napokban Pásztor István és Bojan Pajtić.

A kívülállóban rögtön felmerülhet, hogy a házelnök és a kormányfő, a két legmagasabb poszton levő tartományi vezető már nincs is beszélő viszonyban egymással, hogy az újságokban kell üzengetniük egymásnak. Mert különben nehéz elképzelni, hogy ne találkoznának egymással a kormányzati épületben, nem olyan hatalmas labirintus a báni palota - ahogyan a régi újvidékiek nevezik -, hogy folyton elkerüljék egymás, és ne tudnák megbeszélni egy kávé vagy egy hideg gyümölcsszörp mellett (ebben a pokoli kánikulában), hogy mikorra is írják ki a tartományi választásokat. Nevezetesen: csak jövőre, a választási ciklus tényleges leteltekor – amihez a tartományi kormány gerincét képező demokraták ragaszkodnak -, avagy még az idén, az év vége előtt, amit Pásztor ajánlgat, mondván, már az idén beléptünk a választási évbe. És amit, egyáltalán nem mellesleg, a belgrádi haladópárt is követel a tartományi hatalom mielőbbi megszerzésének reményében.

Ha el is tekintek a kétféle állásfoglalás igazoltságának mérlegelésétől (töredelmesen bevallom: nekem, egyszerű, mezei választópolgárnak annyira mindegy, hogy mikor kell voksolnom, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy kit tüntessen ki legközelebb Tomislav Nikolić), ám azt meglehetősen furcsa indoklásnak tartom a házelnök részéről, hogy a „lelkiismerete szerint” fogja kiírni a választásokat. És „akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem, mit csináljak”. Mintha ez kérdés nem lenne pontosan megszabva a tartományi statútumban, és Pásztor lelkiismeretétől függne. Kissé disszonánsan hat egy demokratikus társadalomban. Egy kis túlzással olyan ez, mintha az ENSZ-főtikár azt mondaná, hogy a lelkiismerete szerint dönt a békehadtest kiküldéséről mondjuk Szomáliába, ebbe ne szóljanak bele.

Ennek tükrében egyáltalán nem tűnik őszintének az ugyanebben a nyilatkozatban hangoztatott felszólítás, hogy a (koalíciós) partnereknek megállapodásra kellene törekedniük arról, hogy a tartományi választásokat a helyi választásokkal egy időben tartsák meg, mert sokkal ésszerűbb és takarékosabb megoldás lenne. Miről állapodjanak meg, ha Pásztor úgy is a saját lelkiismerete szerint intézkedik „kinek tetszik, kinek nem” alapon?

Persze, hogy nem maradt el Bojan Pajtić „kontrája”, aki megvádolta a koalíciós partnerek „egy részét” (nyilvánvalóan a VMSZ-re és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára célozva), hogy Aleksandar Vučić utasítását követik. „Ha egy európai törekvésű társadalomban valakinek a lelkiismerete szerint írják ki a választásokat, akkor nem jutunk messzire”, üzente politikus társának a tartományi kormányfő.

A kánikulai érdekességek sorába tartozik Nenad Čanak múlt heti felszólalása is a belgrádi parlamentben. Arra kért magyarázatot az általa nagyra tartott miniszterelnöktől, hogy miért hirdettek vadászati tilalmat az afrikai gerlére, az olasz vadászok kedvenc zsákmányára, ami miatt az idén el fogják kerülni (mármint a pénzes olasz jágerek) a vajdasági vadászmezőket, tetemes deviza bevételtől fosztva meg az államkasszát? Avatatlan honatya társainak megmagyarázta, hogy eme gerlék esetében idegenben fészkelő madarakról van szó, amelyek csupán átrepülnek országunk felett, tehát nem tartoznak a szerb nemzeti vagyonhoz, „mi csak etetjük őket”, így nyugodtan lepuffanthatják őket az olaszok, csak hasznot hoznak nekünk.

Ám az általános derültségtől eltekintve, amit felvetésével kiváltott, más haszna nem volt felszólalásának. A gerlék legnagyobb örömére a tilalmi rendelet nem változik, és ne Čanakot okoljuk, ha az év végén mégiscsak veszteséges lesz az állami zárszámadás az olasz vadászok elmaradása miatt, ő idejében figyelmeztetett.

Eddig valahogy keményebb témákkal szokott kirukkolni a ligások vezetője a szkupstinában vajdasági ügyekben, mint a nemzet számára közömbös afrikai gerlék, amit rosszmájú elemzők azonnal összekötöttek a Vučićtyal való nemrégi találkozójával. Azzal, amelyen a haladópárti vezető nagylelkűen megígérte Čanaknak, hogy bár az Elektrovojvodina megszüntetésére (értsd: a szerbiai központba való beolvasztására) vonatkozó döntés nem változik, a villanygazdaság diszpécserközpontját Újvidékre költöztetik. Hogy miért vele tárgyalt a vajdaságiak stratégiai fontosságú létesítményéről, és nem az újvidéki kormánnyal, az legalább olyan komolytalan, mint a gerle ügy. Mindegy, a lényeg az, hogy meg akarta mutatni azoknak a kukacos autonomistáknak, hogy ő milyen nagyvonalú! A gesztustól a ligások vezetője annyira meghatódott, hogy azonnal az egekbe magasztalta a jelenlegi kormányt, amely szavai szerint „többet tesz Vajdaságért minden korábbi belgrádi kormánynál”.

Az autonomisták viszont Čanakot kinevezték vajdasági „fő diszpécsernek”, hálából a kikövetelt fontos hivatalért. Amiről senki sem tudja pontosan, hogy mit is jelent, és milyen hasznunk lesz belőle. De hogy az elorzott Elektrovojvodinával nem ér fel, azt még egy fizikából bukásra álló középiskolás is tudja. (...)

 

2015. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább